Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: A szeretet fölfedező útján
életének alaptörvénye, hanem a tanítványoké is. A tanítvány-közösség mindig csak kevesekből áll, szemben a sokakkal. De ahogyan Jézus a sokakért adta magát, úgy kell a keresztényeknek is. A szeretet univerzalizmusát talán még radikálisabban tárja fel az az igazság, hogy a „felebaráti szeretetben” az ember közvetlenül Istennel kerül kapcsolatba. A kereszténységnek hagyományos, mégis meghökkentő tétele, hogy a „felebaráti szeretet (caritas) cselekedete már önmagában istenszeretet. S mert igazi szeretet, ezért a kegyelem hordozta, tehát Isten által, Istenbe belenyíló szeretet."12 Ratzinger megfogalmazásában: Valahányszor valaki szeretetből valóban átlépi saját énességének, önzésének, kényelmének korlátáit, tehát lemond önmagáról a másik kedvéért, akkor ez a határátlépés szabad teret nyit benne a kegyelemnek (hozzátéve persze, hogy Isten kegyelme nélkül erre a határátlépésre se volnánk képesek). A döntő mozzanat tehát mindenfajta szeretetben — keresztény testvéreink közösségében és azon kívül is — az, hogy képesek vagyunk-e túllépni önmagunkon, önszeretetünkön, azért, mert valakit fontosabbnak tartunk önmagunknál. Képesek vagyunk-e önmagunk „elvesztésére”, „feláldozására” a másikért, akit magunk elé helyezünk? Szent Ágoston szerint csak az születik újjá a szeretetben, aki valamiképpen „belehal”. Nemcsak a költészet, hanem a Szentírás is szívesen hasonlítja a szeretetet tűzhöz. Halálosan komoly kérés tehát, ha így imádkozunk: „Gyújtsd fel bennünk szereteted tüzét!”13 Jegyzetek 1. Bernhard Häring: Moraltheologie in Bewegung. Theologisches Jahrbuch, St. Benno, 1961. 158. — 2. Das Gesetz Christi — 3. Frank Böckle: Bestrebungen in der Moraltheologie, Fragen der Theologie heute, Benzinger 1960. 426 sk. — 4. Das „Gebot der Liebe unter den anderen Geboten," Schriften V. 471. sk. — 5. i. m. 514. — 6. Über die Einheit von Nächsten- und Gottesliebe, Schriften VI. 289. sk. — 7. Hans Urs von Balthasar: Wahrhaft ist nur Liebe, Einsiedeln 1963. 67 sk. — 8. Karl Rahner: Wer ist dein Bruder? Herder 1981. Joseph Ratzinger: Die christliche Brüderlichkeit, Kösel 1960. — 9. J. Ratzinger: i. m. 52. —10. K. Rahner: Wer ist mein Bruder?; Koinonia, Kirche und Brüderlichkeit, Herder, 1968. —11. Herausforderung des Christen. 79. — 12. K. Rahner: Warum und wie können wir die Heiligen verehren? Schriften VII. 298. — 13. Joseph Pieper: Über die Liebe, Kösel 1972. 182. — Karl Rahner, Joseph Ratzinger, Hans Urs von Balthasar és Joseph Pieper könyvecskéje hamarosan megjelenik magyar fordításban a Vigília kiadásában. Boda László A SZERETET FÖLFEDEZŐ ÚTJÁN Isten iránti szeretetünk hitelesítő mércéje embertársi szeretetünkben van. Korunk erkölcsteológiája és a lelkiélet irodalma egyaránt hangsúlyozza ezt a különös horderejű igazságot, melyet János apostol, a szeretett tanítvány és a szeretet tanítója elmondott. Miért olyan fontos ez? Mert elemi egyszerűséggel tárja fel és nyújtja nekünk a keresztény szeretet megszentelt humanizmusát. Ez elhárít mindenfajta „bigott” magatartást, amely Isten iránti szeretetünket szembeállítja az embertársi szeretettel, s az előbbit mindenáron és minden tekintetben az utóbbi rovására törekszik kiemelni. Feszültségek, sőt dilemmák persze lehetnek ebben is, mint ahogy lehetnek az embertársi szeretet dimenziójában, de az az élethelyzetekből adódik, nem pedig a szeretet természetéből, lényegéből. Az „üdvösség” szóban, annak jelentésében szervesen találkozik Isten iránti és embertársaink iránti szeretetünk. Ha magamat és embertársaimat igazi jóakarattal szeretem, akkor valóban az üdvösséget akarom és annak ügyét szolgálom. Isten akarata találkozik a saját akaratommal, vágyammal, törekvésemmel, végső fokon: életem értelmével. Mi, keresztények sokszor beszélünk a szeretetről. Talán túlságosan is sokszor. Hiszen így könnyen rutinná válik ajkunkon vagy írásainkban. Pedig a szeretetnek nem a szó, hanem a cselekedet, nem a szöveg, hanem az élet az igazi megjelenési formája. S elviselhetetlen volna, ha verbális megnyilatkozásainkban feltételes reflexé válna csupán. János apostol erre is figyelmeztetett (1Jn 3,18). Ezért aztán a hiteles 206
