Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Farkasfalvy Dénes: A szentírástudomány új útjai
Farkasfalvy Dénes A SZENTÍRÁSTUDOMÁNY ÚJ ÚTJAI 1. Bibliakutatás és teológiai megújulás a II. Vatikáni zsinat előtt. A század derekán Roger Aubert, a katolikus teológia modern megújulását három 20. századi „ mozgalomnak” tulajdon ította: a biblikus, a patrisztikus és a liturgikus mozgalomnak.1 A mozgalom szó valóban alkalmazható mindarra, ami az ötvenes-hatvanas években az egyházon belül az exegézis, a szentatyák tanulmányozása és a liturgia terén végbement. A mai idők szemszögéből az a legfeltűnőbb — és leginkább irigylésre méltó —, hogy e három mozgalom nemcsak egymással állt szoros kapcsolatban, de kiterjedt az egyházi élet minden területére: egyszerre járta át az egyházközségeket és az iskolákat, egyaránt újította meg a teológiai gondolkodást és a prédikációt, egyszerre volt mondanivalója a lelkiség és a katekézis, a papképzés, a laikus apostolkodás, a kontemplativ élet és a társadalmi tevékenység számára. A liturgikus mozgalom az ókor egyházát választotta példaképnek, amikor a szentségi jeleket érthető és átélt módon akarta ismét a mindennapi keresztény élet gyújtópontjába állítani. Ugyanakkor fontos feladatául tűzte ki hitoktatás és hithirdetés biblikus alapokra helyezését, nemcsak azért, mert a patrisztikus korban a Szentírás hasonló módon központi helyet foglalt el, hanem, mert világossá vált, hogy a liturgiát a külsőséges, élettelen ritualizmustól csak a szentírási szövegek érthető és élményszerú olvasása mentheti meg. A patrisztika és az exegézis kapcsolatai sokrétű módon jelentkeztek. A kutatás számára világossá vált az ókori egyház rendkívül gazdag, egyszerre szabad és mégis mindenkor hithez tapadó exegézise. Úgy tűnt, hogy a racionalizmus veszélye ellen, amely a tudományos bibliakutatásban már a 18. század óta meghonosult, elégséges védelmet tud nyújtani a szentatyákra való gondos, komoly figyelés. Az exegéták a nagy patrisztikus és középkori példákra (Origenészre, Ágostonra, Nisszai Gergelyre, a középkorban mindenekelőtt Aquinói Szent Tamásra) hivatkozva növekvő optimizmussal egyre tágabbra nyitották az ajtót a mai kor archeológiái, nyelvi és filológiai felfedezései előtt. Bíztak abban, hogy az adatok bősége és az igazság iránti szellemi nyitottság biztosítani tudja a szentíráskutatás korszerű és hithű megújulását. Az ötvenes évek végén működő nagy teológusok, mint a ma már klasszikusnak számító Jean Daniélou, Henri de Lubac, Vves Congar, Kari és Hugo Rahner, vagy Hans Urs von Balthasar, műveikben már-már egy új teológiai szintézist ígértek, amelyben a „pozitív” és „spekulatív” teológia nem választódik szét, hanem a hit forrásainak maradék nélküli feldolgozását tűzi ki célul és szerves egészként fogja össze mindazt, amit biblikus, patrisztikus, liturgikus, bölcseleti és pasztorális szempontok alapján elénk tár. Jellemző ezekre az időkre, hogy a kor teológiai „sztárjai” tudományos munkásságuk mellett rendszeresen részt vettek az egyház lelkipásztori feladataiban: hitbuzgalmi műveket adtak ki, lelkigyakorlatokat vezettek, mint cikkírók és teológiai tanácsadók az egyház intézményes megújulásának gondjaival foglalkoztak. A II. Vatikáni zsinat irataiban köztudomásúlag mindenütt az általuk képviselt teológiai gondolkodás és stílus fejeződik ki, amelyet a francia katolikusok már mintegy tíz évvel a zsinat előtt úgy emlegettek, mint „az új teológia”: la nouvelle théologie. Később is az egyházi közvélemény a zsinat által meghirdetett teológiai megújulást általában úgy értette, mint felhívást arra, hogy a század első felében uralkodó kézikönyvek száraz, absztrakt, életidegen teológiájának helyébe ez az „új teológia” lépjen. Érthető tehát, hogy a zsinat után a klérus nevelésében és a teológia megújulásának immár világméretű folyamatában a szentírástudomány eddig sohasem tapasztalt fontosságot kapott. A Bible de Jérusalem2 úttörő példája nyomán minden jelentősebb nyelvterületen új bibliafordítások készültek. A népnyelv bevezetése a liturgiában valóban szükségessé tette nemcsak az új és korszerű szövegek elkészítését, hanem azt is, hogy a most mindenki számára érthető nyelven felolvasott szövegek 136
