Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 2. szám - KÖRKÉP - Frossard, André - Reményi Judit (összeáll. és ford.): Találkozás az ismeretlen Istennel
Ez itt egy eltörölhetetlen, megsemmisíthetetlen, végtelenül áttetsző kristály, csaknem elviselhetetlen, inkább kékes ragyogás (egy fokozattal több elpusztítana), egy Világ, egy másik világ, olyan fénylő, olyan tömör, hogy mellette a mi világunk csak a befejezetlen álmok szertefoszló árnya. Maga a Valóság, az Igazság, az, amelyet arról a sötét partról szemlélek, ahol még fogva vagyok. Létezik egy Rend a mindenség- ben, és annak csúcsán a szikrázóan tündöklő ködfátyolon túl az Isten bizonyossága. Az a bizonyosság, amely jelenvaló, az a bizonyosság, amely személy, ő, akit még egy pillanattal előbb tagadtam, akit a keresztények ,,mi Atyánk"-nak szólítanak, és, Akinek szelíd jóságát most magam tapasztalom meg, az O senki máshoz nem hasonló édességét, amely nem az e megjelöléssel illetett passzív fogalom, hanem tevékenység, átható, minden erőszakot felülmúló gyöngeség, amely a legkeményebb sziklát is képes megtörni, és azt, ami még ennél is keményebb: az emberi szívet. — Lenyűgöző áradását olyan öröm kíséri, mint amilyen a még idejében kimentett hajótörött újjongása, azzal a különbséggel persze, hogy én csak abban a pillanatban ébredtem tudatára annak, hogy eddig tudtomon kívül milyen iszapos mocsárban elmerülve éltem, amikor az üdvösség magához vont, — és azt kérdem magamtól, aki fél testtel még benne vagyok, hogy hogyan is tudtam ebben élni, benne lélegezni? Egyidejűleg új családot is kaptam: az egyházat. Az ő feladata, hogy elvezessen oda, ahová el kell jutnom. Mert az világos, hogy minden látszat ellenére az út hátralevő részét még magamnak kell végigjárnom, ami csak a gravitáció leküzdésével sikerülhet. Mindezek az érzékelések, amelyeket kínlódva igyekszem a gondolatoknak és képeknek a lényeget nem tükröző nyelvére lefordítani, egyidejűek, az egyik a másikat is magában foglalja. Évek múltán sem tudtam tartalmukat teljesen kimeríteni. Mindenen, a beláthatatlan sokaságon át és azon túl, Annak jelenléte dominál, Akinek a nevét soha többé nem tudom már leírni anélkül, hogy el ne fogna az aggodalom, hogy gyöngédségét megsérthetem. Aki előtt annak a bocsánatot nyert gyermeknek boldog örömével állok, aki ráébredt, hogy minden ajándék. Barátom átható, orvosi pillantással nézett rám: ,,Mi történt veled?" — „Katolikus vagyok" válaszoltam, és mintha féltem volna, hogy ez így nem elég világos, hozzáfűztem: „apostoli, római", és hogy hitvallásom teljesértékű legyen: „VAN ISTEN!" A csoda egy hónapig tartott. Minden reggel újra rátaláltam a Fényre, amely elsá- pasztotta a Napot és arra a szelíd Jóságra, amely egész teológiai ismeretemet jelenti. Az Ulm utcai kápolnából kilépve négy bizonyosságot tudtam: — létezik egy másik világ, — Isten személy; — meg vagyunk váltva és paradox módon még mentésre szorulunk; — az egyház isteni intézmény. Közben a ragyogás is, az édes elragadtatás is naponta vesztett valamit intenzitásából. Végül eltűnt anélkül, hogy újra magányossá váltam volna. Az Igazságban ma másképpen részesülök: Keresnem kell, miután már megtaláltam. ANDRÉ FROSSARD francia író, korunk nagy megtérője. Élményét „Dieu existe, je L'ai rencontré" (1969) és „II y a un autre monde" (1979) műveiben foglalja össze. A TEOLÓGIA 1987. ÉVI TÉMÁI: — 3. ISMERJÜK-E A BIBLIÁT? — 4. „AKI ISTENT SZERETI, SZERESSE TESTVÉRÉT IS" (1Jn 4,21) — A 4. SZÁM KÉZIRATÁNAK BEKÜLDÉSI HATÁRIDEJE: 1987. JÚLIUS 1. 113
