Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE GERHARD LOHFINK PROFESSZORRAL - Illés Róbert - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Élő közösség
Missraum sollemnia, Wien 2. alf. 162. — 27. Justin 1 Apol. 65,5: 67,5. — 28. Karl Rahner: Zur Frage des Amtverständnisses, 1982. in: Schriften zur Theologie, Band 16. Zürich 1984. 271— 277. Angelus Häussling OSB a német nyelvterület egyik kiemelkedő liturgiatudományi szakértője, számos szövegkiadás és könyv szerzője. Jelen tanulmányát több német szakfolyóirat közölte. Fordításunk — némi rövidítéssel — a Theologie der Gegenwart 1985. 3. számában közzétett szöveg alapján készült. ___________A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE__________ G erhard Lohfink professzorral ÉLŐ KÖZÖSSÉG Professzor úr, ha az Ön közkedvelt könyveit olvassuk, mindig világosan áll előttünk, hogy azok nyelvezete nem csupán teológiai szaknyelv, hanem irodalmi nyelv is. Véleménye szerint a nyelvnek és a teológiának van közük egymáshoz? — Igen, nagyon sok közük van egymáshoz. A szinoptikus evangéliumok azt mutatják, hogy Jézus mindig világosan és szabatosan fogalmazott. Példabeszédeinek a nyelve pedig lenyűgözően szép. Gondoljon például a tékozló fiúról szóló példabeszédre Lukács 15. fejezetében. Ha én mint teológus homályosan, elmosódottan és érthetetlenül beszélnék, ezzel is megtagadnám Jézust. Egyébként is, mint keresztények hisszük, hogy Jézus Krisztusban már most megkezdődött megváltásunk. A megváltásban viszont nemcsak a lelkünk részesül, hanem minden, ami hozzánk tartozik: testünk, környezetünk, életkörülményeink, s ezekkel együtt a nyelvünk is. Tehát a nyelvnek is vissza kell tükröznie valamit abból a megmenekülésből, abból a felszabadulásból, amit ajándékba kaptunk. Nyelvünkben, a teológusnyelvben, sajnos, sok az „áteredő bűn". Ön Tübingenben tanít. A Tübingen névhez szorosan kapcsolódik a teológia és a ,,tübingeni iskola". Ma is ennek az iskolának a teológiáját tanítják a fakultáson? — A „katolikus tübingeni iskolát" (mert volt evangélikus is) az jellemzi, hogy erősen hangsúlyozta a kinyilatkoztatás és a történelem szoros kapcsolatát. Meg volt győződve arról, hogy a keresztény hitet újra le kell fordítani minden kor nyelvére, új formában kell kifejteni minden kornak. Tehát éppen a „tübingeni iskola" elveivel ellenkezne, ha szó szerint azt tanítanánk ma, amit mondjuk J. B. Hirscher, J. A. Möhler vágyj. E. Kuhn tanított a XIX. században. Mi itt Tübingenben tanulni szeretnénk nagy teológus elődeinktől, s igyekszünk az ő szellemükben tanítani, de nem másolhatjuk őket egyszerűen. A „tübingeni iskola" elvei közé tartozik elsősorban a teológia szigorúan tudományos volta, a jelenre való állandó reflektálása és feltétlen egyháziassága. Azon vagyunk, hogy mind a három elvet nagyon komolyan vegyük, de ne adjuk fel egyiket sem a másik kedvéért. A teológia tudományos voltát említette. A modern ember viszont úgy látja, hogy korunk éppen a tudomány nevében veti el Istent. — Ez lehet a látszat. Valahányszor a valóság új területeit hódította meg a tudomány, először valamilyen formában mindig abszolutizálta az illető résztudományt. Gondoljon csak a modern természettudomány, a pszichológia vagy a szociológia indulására. Fejlődésük második szakaszában azonban mindezeknek a tudományoknak fel kellett ismerniök saját határaikat. Ha hűek maradnak módszerükhöz, az Istenre és az emberi élet végső értelmére vonatkozó kérdést sem pozitíve, sem negative nem dönthetik el, hiszen kérdésfelvetésüknek egészen más a célja. Azok a kutatók, akik még ma is azt állítják, hogy tudományos úton meg tudják cáfolni Isten létezését, reménytelen védekező harcot folytatnak. 30
