Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Németh Béla: Szolgálatok a közösségben
egészen és kizárólagosan szentelje, adja oda magát Neki! Teljes szivével Jézust szolgálja, minden egyéb tennivalója ebből fakad. — Úgy szolgáljon a közösségben, ahogy erre Jézus maga mutatott példát (Jn 13,4—16; Mt 20,28 stb ). Legyen otthon a közösségben, de ne ő tegye otthonossá azt. Úgy szolgáljon „otthonában", hogy bármikor ott is hagyhassa, mert máshová küldhetik. — Ugyanakkor a közösség is legyen „szabad" papjától; a pap ugyan Jézust hozza, de nem ő Jézus Krisztus! — Egy pap (jó esetben) több kisebb-nagyobb közösség papja is lehet. De ne ő határozza meg a közösség(ek) arculatát, hanem — az „idők jeleit" fölismerve és a közösséget belülről megismerve — életszentségével segítse a közösséget a Krisztushoz vezető sajátos úton. Az egyetemességet, egységet nem az egyformaság, hanem csakis a Krisztushoz való tartozás biztosítja. Ahhoz a Krisztushoz, aki ugyanaz tegnap és ma, és ugyanaz mindenütt: aki mindenkinek Mindene vágyik lenni. A papnak elsősorban nem teológiai tudása, hanem Istennel való szoros és élő kapcsolata hozza el Jézust a közösségbe. — A pap életének tengelye az Isten kezéből való elfogadás és odaajándékozás. Akkor is pap marad, ha mindenétől megfosztják: mert az oltár embere, mert Krisztus embere. Erről kell tanúságot tennie a közösségeiben. A közösségben szolgálatot végző pap. — Mutassa meg a krisztusi utat, s segítsen, hogy ezt a közösség saját életére tudja vonatkoztatni. — Vállalja a közösség lelkivezetői feladatát. Éljen a lelkivezetés karizmájával; ne „pszichologizáljon", hanem hagyja magát a Szentlélektől vezettetni. — Éljen a megkülönböztetés adományával, vizsgálja meg és segítsen megtartani azt, ami Istentől való és megszabadulni attól, ami nem Tőle származik. — Ne az adományok számának „fokozására" törekedjék, hanem azok felismerésére és a közösség szolgálatába állítására; segítse felismerni és felszámolni az adományok használatának akadályait a közösségben. Együttimádkozással segítse az adományok kibontakozását. — Szeretettel kritizálja közösségét, de várja be türelemmel, míg a kritika gyümölcse beérik; ne akarja minden áron megváltoztatni a közösséget, ezt bízza Istenre. (Akkor se keseredjen el, ha nem változik a közösség, lehet, hogy neki van szüksége változásra.) — Fogadja el a kritikát — papi méltóságára és tekintélyére való tekintet nélkül — főleg akkor, ha ez küldetésének javára válik. Méltóságát és tekintélyét erősíti, ha őt is lehet figyelmeztetni a Krisztustól kapott tanítással. Minél inkább hallgat a krisztusi szóra, annál inkább lesz figyelmeztethető, annál szabadabbá válik önmagától, elképzeléseitől. — Hit és erkölcs kérdéseiben az elöljáróinak engedelmes pap a közösségben a Tanító Hivatalt képviseli, így a közösség tagjai e kérdésekben engedelmességgel tartoznak iránymutatásának. Egyéb dolgokban alkalmazkodjék a közösséghez, legyen engedelmes, szolgáló, ezzel is tanúsítván krisztusi küldetését. — Legyen szoros, Krisztusra figyelő kapcsolatban a közösség világi vezetőjével. A közösséget, „operative" ne ő vezesse, hanem a világi vezető. — Éljen felszentelésben kapott hatalmával: közvetítse az azt kérőknek a „megszentelődés leghatékonyabb eszközeit", a szentségeket. — Közösségi szolgálatnak csúcsa a közösségben bemutatott, együtt ünnepelt eucharisztikus áldozat. Ez által kapcsolódik be a közösség az egyetemes egyházba. Krisztus testébe. A munkatársak. A közösség életben-maradása, fejlődése valamennyi tagjának erőfeszítését igényli. Ahhoz, hogy a közösség élő „testrésze" legyen Krisztus titokzatos testének, szükséges, hogy élő — legalábbis élni vágyó — tagjai legyenek, s kell, hogy a pap is együttélő taggá váljon. Közösen emlékezzenek rá újra és újra, hogy életünk csak Krisztusban, a Szentlélek erejéből teljesedhet ki. A közösség szervezése, mozgatása, tagjainak, illetőleg a tagok által megbízott vagy elfogadott munkatársaknak a feladata. Szorosabb értelemben ők a pap munkatársai, ők azok, akik (egy esetleges papi Közösség mellett) a pappal együtt szűkebb lelki közösséget alkotnak. Erre az otthonélményt adó lelki közösségre szükségük van mindannyiuknak, mert itt válik egyre világosabbá küldetésük iránya. — Természetesen szükség van arra is, hogy e munkatársi közösség tagjai ne csak gondjaikkal, bajaikkal keressék fel papjukat. Osszák meg vele örömeiket is; jóban-rosszban kutassák együtt az életükben kibontakozó isteni jelenlétet. Kell ez a munkatársi Közösség azért is, mert a pap köztük tudja teljességre törekedve elhinteni az isteni magot, mely a tagok életében termést hoz, mely valóban kovásszá, sóvá teszi őket, hogy Jézus élete átjárnassa az egész (nagyobb) közösséget. — Törekedni kell arra, hogy — főleg a kisebb — közösséget ne a pap, hanem világi vezesse — természetesen a pappal szoros együttműködésben. Ha ugyanis a pap a közösség vezetője, észrevétlenül és akaratlanul is ö válhat (erre sok példa van) a közösségi élet központjává, s Jézus valamiképp „mellékszereplő" lesz. — Hasonlattal élve: a közösség mozgásában a mozdulat 192
