Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Csanád Béla: Plébániahivatal vagy egyházközség? (Az új plébániamodell és munkatársai)
mányok ápolása stb. A felbomlott, válságba került régi közösségek munkája helyébe léphet a kisközösségek apostoli munkája, önkéntes szeretet-szolgálata. Ezeket, az egyházközségi szervezet keretében működő apostoli kisközösségeket azért neveztük el — a Szentatya levélbeli felszólítása nyomán — AGAPÉ-közösségeknek, mert ez a név találóan összefoglalja azt a sokrétű funkciót, amit ezek a közösségek betölthetnek a plébániai közösség életében. Ilyen AGAPÉ-közösségek több helyen az országban máris számba vehető eredménnyel működnek, s ezek — további alakulások során — előbb-utóbb országos irányítást, szellemi vezetést is kaphatnának. MILYEN MUNKAKÖRÖKBEN KELLENÉNEK ELSŐSORBAN A VILÁGIAK? A hazai Egyházközségi Szervezeti Szabályzat, amely ötévi próbaidőre lépett életbe 1984. jan. 1-én, több ajánlást tartalmaz. Többek közt szakbizottságok felállítását, amelyekben egy-egy egyházközségi képviselő irányításával (és természetesen a plébános egységesítő vezetésével) a világi hívők részfeladatokat vállalhatnak az egyházközség életében. (Szabályzat 29. §.)7 Az új Egyházi Törvénykönyv, a Magyarországi Katolikus Egyházközségek Általános Szervezeti Szabályzata és a zsinat óta tartó külföldi kísérletek, példák alapján az alábbi, világiakból álló kisközösségi munkacsoportokat lehet javasolni minden hazai egyházközségnek (fontossági sorrendben): — 1. pasztorális tanács (az egyházközségi képviselőtestület tanácsa keretében. 1. Szabályzat 28. és 29. §.); — 2. gazdasági tanács (az előbbi keretében, pénzügyek, építések, épületfenntartási ügyek stb. intézésére); — 3. liturgikus bizottság (liturgikus segítő szolgálatok végzésére, a liturgiában való tevékeny részvétel előmozdítására, egyes szolgálatok betanításának ügyében, általában a liturgia közösségi érdekében — esetleg a férfiak közül néhányat akoli- thusnak és lektornak felszentelve); — 4. karitatív bizottság (az egyházközség betegeinek, öregjeinek, szegényeinek megsegítése és gondozása érdekében); — 5. a keresztény családi és nevelési bizottság (a keresztény családok kötelességeinek, hitoktatásnak, nevelési tanácsadásnak stb. érdekében); — 6. ifjúsági bizottság (az ifjúság jogainak biztosítása, a szabadidő keresztényi felhasználása, párválasztási tanácsadások és találkozások érdekében). Rendkívül fontos dolog, hogy minden bizottság és tanács munkáját szakember vezesse, és a szolgálatot teljesítő tagok önként álljanak munkába. Mindennek pedig előfeltétele a lelkész- kedő papság teljes szemléletváltása, hogy jó szívvel és örömmel fogadják a jelentkező világiakat, akár hivatásukból és helyzetükből fakadó rendes, segítő szolgálatot vállalnak (alkalmilag vagy állandó jelleggel), akár a papságot „helyettesítő" (ordót nem kívánó) rendkívüli lelkipásztori szolgálatra vállalkoznak püspöki megbízás alapján, előzetes teológiai és gyakorlati felkészüléssel. Az új Kódex nem használja az „egyházközség" kifejezést, a magyar Egyházközségi Szabályzat igen. Amit a Kódex kváziplébániának mond, az nagyjából megfelel a magyar „egyház- község" fogalmának, de a magyar kifejezés mindenképpen azt hangsúlyozza, hogy az — inkább jogilag kezelt — plébániáinkat élő közösségekké kell átformálnunk világi és papi munkatársak segítségével. Olyan közösségekké, amelyekben minden hívő jól érzi magát, testvérkém találkozik hivő társával, ugyanakkor megvalósíthatja üdvösséges céljait, biztossá és erőssé teheti hitét. Az új plébánia a kisközösségek közössége és egysége, mely egyúttal a plébános vezetése alatt a Krisztussal és a nagy egyházzal való közösség megvalósítója. — „Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. S azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen" (1Jn 3—4). Jegyzetek: 1. VI. Pál pápa, Evangelii Nuntiandi, 1975. december 8. — 2. Tage Sjöberg, Neu- testamentliche Gemeinde. Erzhausen, 1980. — Hans Küng, Strukturen der Kirche, Freiburg (Br.. 1962. — Ferdinand Klostermann, Gemeinde — Kirche der Zukunft. Freiburg, 1974. — Kirche — Ereignis und Institution. Wien, 1976. — Hermann Josef Venetz, So fing es mit der Kirche an. Zürich. 1981. 87—100. — 3. Karl Rahner előadását a Wiener Seelsor getagung alkalmával, in: Wiener-Erharter (Hrsg.), Pfarrseelsorge. Wien, 1977. — Ferdinand 144
