Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 2. szám - KÖRKÉP - Kocsis Imre: Az igehirdető Pál apostol
hirdetésnek. Természetesen ez nem zárja ki, hogy ezt a hagyományt a mai ember nyelvének és problémáinak megfelelően új megvilágításba, akár új megfogalmazásokba is átültessük. Az igehirdető is magáénak érezheti Jézus mondását: ,, Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő" (Mt 13,52). De mindebben nemcsak saját lelkiismeretünk, hanem az egyház vezetői ítéletének is alá kei' vetnünk magunkat, nehogy ,,hiába fáradozzunk" (Gál 2,2). Akármilyen öltözetű is az igehirdetés, egy alapvető vonás sohasem hiányozhat belőle. Témája nem lehet más, mint Krisztus, vagyis Isten szeretetének megnyilvánulása Jézus Krisztusban. Biztos, hogy napjainkban is, úgy, mint Pál idejében, sokféle igény merülhet föl az igehirdetővel szemben. Ezeket az igényeket sohasem szabad figyelmen kívül hagynia. De semmiféle igény nem kényszerítheti őt arra, hogy a lényegről, azaz Jézus Krisztus üd- vöthozó halálának és föltámadásának, valamint az egyházban való jelenlétének hirdetéséről lemondjon. Krisztus keresztje ma is sokak számára botránynak vagy oktalanságnak tűnik, Krisztus föltámadása ma is sokszor nevetség tárgya. Ez azonban nem menthet föl senkit az alól, hogy igehirdetésének lényege a keresztre feszített és a halálból föltámadt Krisztus legyen, még ha ezáltal bármilyen negatív megbélyegzést vonna is magára. Ez a tanítás alapozza meg ma is a gyakorlati életet szabályozó keresztény erkölcstant. Az evangélium lényegi tartalmához való ragaszkodás nem zárja ki sem Pál esetében, sem a mai igehirdető esetében a nyitottságot, a párbeszédre való készséget, vagyis bizonyos alkalmazkodást a hallgatókhoz. Ez az alkalmazkodás érintheti a hallgatók konkrét társadalmi helyzetét, életkorát, szellemi színvonalát, a hitben és a keresztény életben való jártasságát és sajátos hagyományait. A hallgató helyzete az, ami meghatározza — nem az igehirdetés lényegét, hanem azt —, hogy hogyan, milyen módon, milyen kifejező eszközökkel közelítjük meg a lényegest. Ez végső soron nem „valami", hanem a keresztre feszített és feltámadt Krisztus. Pál apostol idézett alapelvét az alkalmazkodásról a mai nyelven kb. így fogalmazhatnánk meg: „Gyerekek között gyerek lettem, fiatalok között fiatal lettem, értelmiségiek között értelmiségi lettem, egyszerű emberek között egyszerű lettem, stb.”. Végül Pál apostol segít annak a kérdésnek megválaszolásában is, hogy miként szembesüljön a lelkipásztor saját gyöngeségeivel, amikor minden komoly készület és minden őszinte törekvés mellett is túl kevésnek, sokszor talán alkalmatlannak is érzi magát a nagy feladatra, hogy Isten „szócsöve" legyen, vagyis Isten szavát közvetítse. Az apostolhoz intézett biztató szavak mindenkihez szólnak, aki gyöngeségeinek és méltatlanságának tudatára ébredt. „Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségedben nyilvánul meg a maga teljességében" (2Kor 12,9). — Természetesen ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy az igehirdető lemondhat a prédikációra való készülésről és a teológiában való személyes továbbképzésről. Arról sincs szó, hogy ne használja természetes adományait, különféle ismereteit vagy szónoki tehetségét. Ezek olykor nélkülözhetetlen, de legalábbis fontos feltételek. Ugyanakkor, ha átgondoljuk, hogy az igehirdetés nem csupán szép példázatok elmondása, nem is csupán logikailag helyes gondolatmenetek kifejtése, hanem a végtelen Isten szavának közvetítése és magyarázata, akkor beláthatjuk, hogy az emberi szavak, legyenek azok bármilyen szépek és jól megfogalmazottak, önmagukban mégis kevesek. Nélkülözhetetlen az a természetfölötti bölcsesség, „Isten titokzatos bölcsessége" (1Kor 2,7), amelyben Isten Lelke, a Szentlélek részesít. Az ő jelenléte az, ami biztosítja, hogy mi is „birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak" (1Kor 2,16). A Szentlélek az, aki az emberi szavakon keresztül Isten erejét hatékonnyá teszi, és így általa az emberi szavak Isten üzenetévé válnak. Ö nemcsak a tehetséget, hanem a gyöngeséget és a korlátozott emberi képességet is kegyelmének hathatós eszközévé tudja tenni. A TEOLÓGIA 1986. ÉVI TÉMÁI: 3. A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG PAPJA ÉS MUNKATÁRSAI — 4. AZ „EMBERARCÚ ISTEN" A KÖZREMŰKÖDNI KÍVÁNÓK SZÍVES JELENTKEZÉSÉT MIELŐBB VÁRJUK. A KÉZIRATOK TERJEDELME MAX. 350 SOR. A KÉZIRATOK BEKÜLDÉSÉNEK HATÁRIDEIE: 1986. 4. SZ. JÚLIUS 1. 116
