Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 3. szám - Somlyói Tóth Tibor: "A magát eltökélő lélek..." Rákóczi Ferenc halálának 250. évfordulójára
sát. Sokat követelt az ifjúságtól, munkatársaitól, de semmi olyat nem, amit ő meg nem tett volna előzőleg. Hazai környezetben teremtette meg a legmagasabb fokú műveltség megszerzésének lehetőségét, s érthető, hogy nagy elvárásokkal volt mind a kortársakkal, mind az utókorral szemben. Alapítólevelét igy zárja: „Végre amint mi mindezeket a katolikus hit előmozdításának tiszta és őszinte szándékából és a drága haza felemelésére tesszük, akként a jóságos Istent lelkűnkből kérjük, vegye kegyelmesen a jóakarat ez áldozatának illatát és alapításunkra árasszon bőséges áldást, hogy az ő nagy neve dicsértessék és dicsőittessék mindörökké. Ámen." Az utókor — szembesülve az alapítóval, végigkísérve őt a nagy mű megalkotásában — nem gondolhat másra, mint arra, vajon megfelel-e Pázmány Péter szigorú elvárásainak a három és fél évszázados jubileumkor is az igazság megalkuvás nélküli keresésében és szolgálatában? „Aki az Igazságot szereti, eltekéllye magába, hogy senki kedvéért vagy barátságáért, semmi gyalázatért vagy kárvallásért a megésmert igasságot hátra nem veti hanem azt minden tétovázás nélkül követi . . ,"22. Jegyzetek: 1. Pázmány összes művei, magyar sorozat, V. 485. — 2. Hóman—Szék fű: Magyar történet, Bp. 1935. IV. 113. — 3. Péterffy: Sacra concilia, Pozsony, 1741—42. II. 217. — 4. Pázmány levelei, I. 768. — 5. Frankl (Fraknói): Pázmány Péter és kora, Pest 1868. I. 467. — 6. Frak- nói i. m. 1. 468. — 7. Az első 1619-ből, a második 1623-ból, mert a Bethlen-féle fölkelés késleltette az intézet megnyitását. — 8. Pázmány levelei, II. 722. Sík S. ford. — 9. Cf Fraknói i. m. I 475. — 10. Pázmány levelei, II. 154. Fraknói ford. — 11. Pázmány összes művei, magyar sorozat, VI. 249—266. VII. 614—635. — 12. Pázmány levelei, I. 406. — 13. Pázmány levelei, II. 280. Fraknói ford. — 14. Pázmány összes művei, latin sorozat, VI. 555. Sík S. ford. — 15. Pázmány levelei, II. 563—564. — 16. Cf. Pázmány Péter I — II — III. Bp. 1983. I. 52. bevezetés, írta öry M.—Szabó F. — 17. Teljes szövegét magyarul, Sík S. fordításában Id. Pázmány Péter Bp. 1983. I. 371—373. — 18. Pázmány Péter levelei, II. 596. — 19. Pázmány levelei, II. 597. — 20. Pázmány levelei, II. 605. — 21. Pázmány levelei, II. 488. — 22. Pázmány Péter, Bp. 1983. I. 126. Pázmányra vonatkozó irodalomból Fraknói életrajza mellett fontos öry M.: Pázmány Péter tanulmányi évei. Eisenstadt, 1970. Valamint: Sík S.: Pázmány az ember és az író, Bp. 1939. Máig legátfogóbb jellemzés Kornis Gy.: Pázmány személyisége, Bp. 1935. Somlyói Tóth Tibor „A MAGÁT ELTÖKÉLŐ LÉLEK .. /' Rákóczi Ferenc halálának 250. évfordulójára Amikor „a virágzó világ szivében kiszáradt"1, amikor a száműzött Rákóczi megundorodott „mindennapi táplálékaitól — a színházak, a kártyajátékok, a vadászatok, a különféle társaságok, a bőséges lakomák" világától, önvizsgálatra („Mondd meg nekem, világfia, mi hiányzott nekem?") a Grosbois-i kamalduliak közé vonult vissza 1715. április 15-e és 19-e között. Pedig „volt elég, állásomhoz mért cselédségem és vadászlovam, fényes, mindenkitől dicsért ruháim s mégis szívem nyugtalan volt, mert távol állt tőled, a szív igazi középpontjától — s szeretetének tárgyaiul szüntelenül változó teremtményeket választott."2 A végső döntéshez szükséges elhatározáshoz egy hercegnő visszautasítása vezette. „Tudom, Uram, hogy az érzéki emberek előtt hihetetlen dolgot írok, mert ők a tiszta szeretetet el sem tudnák képzelni, de én neked gyónok s nem nekik, és csodás dolgaidat hirdetvén, hálátlanságaimat tárom elő. A te ajándékod volt ugyanis szivem tiszta hajlama, én pedig visszaéltem vele s a teremtmények felé fordultam.”3 Az Isten felé fordulás és az önátadás metanoézise között azonban hosszú út várt Rákóczira. Jóllehet első Grosbois-beli tartózkodása után elhagyta korábbi környezetét s másféle emberek barátságát kereste. — XIV. Lajos egyik fiának, Tesse-nek, Toulouse grófjának gondolkodása és élet135
