Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 2. szám - Tarjányi Béla: Mennyei kenyér
Tarjányi Béla MENNYEI KENYÉR Az Eucharisztia értelmezései az Újszövetségben Az Eucharisztiéról, Krisztus Testéről és Véréről sok helyen szó esik az Újszövetségben. A kérdéses újszövetségi kijelentések között csak elvétve akad olyan, amely megelégszik a puszta tényközléssel (pl. Mk 14,23: „ez az én testem"). Az újszövetségi szerzők a legtöbb helyen burkolt vagy nyílt magyarézatot is adnak arra vonatkozóan, hogy az Eucharisztia milyen értelemben teste és vére Krisztusnak. A legmegragadóbb talán az a magyarázat, amelyet János tolmácsol evangéliumának 6. fejezetében: Jézus így szólt (...): Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászállt a mennyből és életet ad a világnak (...). — Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért (...). — Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. így az is élni fog általam, aki engem eszik (Jn 6,32—33.48—51.54—57.). Ez a magyarázat világosan értésünkre adja, hogy maga a Fiú az Eucharisztia, a második isteni Személy, aki azért jelent meg a földön, hogy örök életet adjon az embereknek: Istennek az életét. Amikor János evangéliumában erről olvasunk, nem kerülheti el a figyelmünket, hogy ez az Eucharisztia értelmezés egészen másra helyezi a hangsúlyt, mint az utolsóvacsora leírásai. Az Oltáriszentség alapításának szavaiból (Mk 14,22—25; Mt 26,26—29; Lk 22,19—20; IKor 11,23—26) arról értesülünk, hogy az itt szereplő kenyér Jézus teste, amelyet ő (áldozatul) ad tanítványaiért (Lk 22,19; IKor 11,24); az itt elfogyasztott bor pedig vér: egy új szövetség vére; vér, amelyet Jézus ont tanítványaiért (Lk 22,20) ill. sokakért (Mk 14.24; Mt 26,28) a bűnök bocsánatára (Mt 26,28). János evangélista ezeket az ún. alapító szavakat nem közli, és a nála található Eucharisztikus Beszédben (6,22—58), ha egyáltalán jelen van (vö. 6,51), egészen háttérbe szorul az Eucharisztiának mint áldozatnak és áldozati lakomának a gondolata, ő ehelyett inkább azt a felismerést tárja a keresztények elé, hogy Jézus az Eucharisztiában (is) önmagával (saját istenségével, isteni életével) ajándékozza meg az embert. Már ebből az összehasonlításból is kitűnik, hogy az apostoli korban az egyes apostolok, evangélisták és igehirdetők — egyéniségüknek, igehirdetői céljuknak megfelelően — esetenként mást tartottak fontosnak Jézus szavaiból, vagy az idő haladtával hitük és teológiai értésük szintje szerint különböző megfogalmazásban tolmácsolták Jézus kijelentéseit ill. a rá vonatkozó felismeréseket, igazságokat. Nagyon valószínű az is, hogy a teljesebb igazság felismerésére fokozatosan jutott el az egyház, és körültekintő vizsgálattal esetleg fel is tárhatjuk az egyes fokozatokat. Mindez rendkívül tanulságos lehet egy olyan fontos és alapvető vallási tényező esetében, mint Krisztus Teste és Vére, az Eucharisztia. Jézus alakiénak értelmezései Ahhoz, hogy felismerjük Jézus kijelentéseinek az értelmét („ez az én testem”, „ez az én vérem"), mindenekelőtt azt kell meghatároznunk, hogy ki volt az a Jézus, aki az utolsó vacsorán ezeket a kijelentéseket tette. Az Eucharisztia értelmezése közvetlen függvénye annak, hogy kinek tartjuk Jézust, mit tudunk őróla. Az ősegyház Eucharisztia értelmezése is pontosan követte a Jézus alakjával kapcsolatos teológiai felismeréseket. Hogy az ősegyházban ki, mikor, mit tanított az Eucharisztiáról, világosan fel tudjuk tárni, ha röviden áttekintjük az ősegyház Jézus-értelmezésének alakulását. 1 1. Jézus — dicsőséges Messiás. A nyilvános működés idején Jézus követői megsejtették, majd felismerték, hogy Jézus a régóta várt Messiás. Hittek abban, hogy a názáreti Próféta és Mester személyében megjelent az emberek között a Szabadító, aki megszünteti az emberi nyomorúságokat, megbünteti a gonoszokat, megtöri a sátán hatalmát, és megalapítja Isten uralmát, az Istennek tetsző, új választott népet. Általa megvalósul a messiási béke és boldogság, visszatér a paradicsomi állapot. Hatalommal és dicsőséggel megnyilvánuló uralmat vártak tőle, mert szí71
