Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)

1985 / 1. szám - Tomka Ferenc: A keresztség és bérmálás egyházi előírásai

c) Felnőttek bérmálása és elsőáldozása. — E témával is önálló fejezet foglalkozik, noha az itt szereplő előírások lényegileg azonosak az előzőkkel. Az OICA azonban fontosnak tartja újra aláhúzni, hogy a megkeresztelt, de a krisztusi életben el nem mélyült (vagy attól eltávolodott) felnőtteknek éppúgy szükségük van a hitben való folyamatos elmélyülésre és a keresztény közösségbe való belenövésre, mint a keresztségre készülő katekumeneknek —, akkor is, ha megkeresztelt voltuk miatt különböznek azoktól. (Ha például egy esküvőre jelentkező jegyes szeretne bérmálkozó vagy elsőáldozó lenni, általában semmiképp nem járulhat néhány hónap múlva bérmáláshoz vagy áldozáshoz csupán azért, mert esküdni fog. Felkészülésének — a katekumenátus rendje szerint — folytatódnia kell a házasságkötés után mindaddig, amíg a fentiek szellemében érettnek nem bizonyul a szentség elmélyült vételére.)

A keresztszülők és bérmaszülők

a) A közösség képviselői. — Az újabb rendelkezések aláhúzzák, hogy a szentségekben csak az részesülhet, aki a keresztény közösség élő tagja akar lenni; aláhúzzák, hogy a szentségek kiszolgáltatásában közreműködő személyek — a szülők, a keresztszülők, a lelkipásztorok — nem mint magánszemélyek vesznek részt a szentség kiszolgáltatásában, hanem mint a keresztény közösség képviselői: mint akik vállalták a feladatot (s mint, akik alkalmasak e feladatra), hogy a szentséget felvevőt hosszú távon is bevezessék a keresztény közösség életébe (vö. Ordo Baptismi 8—10; Ordo Confirmationis 3, 5. stb.).

Ilyen közösségi összefüggésben érthetőek az előírások, hogy rendkívüli esetektől eltekintve csak templomban szabad keresztelni (857—861. c.), illetve, hogy a keresztséget lehetőleg vasárnap szolgáltassák ki (856. c.). A vasárnapi ünnepélyes templomi keresztség — a hivő közösség részvételével — az egyházi közösséghez való tartozást akarja hangsúlyozni.

S a fenti — közösségi — összefüggésben érthető az is, hogy csak olyan személy lehet keresztvagy bérmaszülő, aki a keresztény közösség élő tagja, aki alkalmas arra, hogy védencét bevezesse a krisztusi közösségi életbe.

b) Ki lehet keresztszülő (bérmaszülő)? — Az új Kódex a következőket írja elő. Keresztszülő az lehet:

— aki alkalmas ennek a tisztnek a vállalására és szándékában áll azt helyesen betölteni;

— aki betöltötte a 16. életévét (kivéve, ha a megyéspüspök másként nem rendelkezett, vagy ha a plébános, illetve a keresztelő jogos okból megengedhetőnek nem tartja, hogy ez alól kivételt tegyen);

— aki katolikus, aki volt elsőáldozó, bérmálkozó, és olyan életet él, amely megfelel a hitnek és a megbízatásnak, amelyet vállal;

— akit nem sújt valamiféle egyházi büntetés (pl. nem él egyházilag törvénytelen házasságban);

— nem katolikus vallású személy csak a keresztség bejegyzett tanúja lehet (hiszen a keresztszülő igazi feladatát ellátni nem tudja). Ilyen esetben szükséges, hogy vele együtt legyen katolikus keresztszülő is (874. c.).

A Kódex előírja, hogy „amennyiben lehetséges, minden keresztelendőnek adjanak keresztszülőt” (872. c.). „Megengedett, hogy valakinek csak keresztanyja vagy keresztapja legyen vagy keresztanyja és keresztapja is" (873. c.).

A bérmaszülő feladata hasonló, mint a keresztszülőé: „Gondoskodnia kell arról, hogy a megbérmált Krisztus igaz tanújaként éljen, s hogy betöltse azokat a feladatokat, amelyeket a szentség magával hoz" (892. c.). Meg kell felelnie ugyanazoknak a követelményeknek, amelyeknek a keresztszülő (893. c.). Viszont lehetséges, sőt ajánlatos, hogy ugyanaz legyen a bérmaszülő, mint a keresztszülő (893. c.).

A Kódex a lelkipásztorok feladatává teszi: gondoskodni arról, hogy a keresztszülök — a szülőkkel együtt — kellő oktatásban részesüljenek, s így legyen módjuk megismerni, illetve újra átgondolni azokat a kötelességeket, amelyeket tisztségükkel vállalnak (851. c.). A keresztség (és bérmálás) előtti oktatáson való részvételt a magyar katolikus püspöki kar is előírta. A keresztfbér- ma-)szülői tisztség vállalásából természetszerűen következik, hogy valaki akarja ismerni azt a feladatkört, amelyet vállal. (A felkészüléssel függ össze, hogy — püspöki karunk előírása szerint — a szülőknek legalább egy hónappal a keresztség előtt be kell jelenteniük kérésüket a plébánián.)

62