Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 1. szám - Gesztesy András: Bérmáljunk - miért és hogyan?
vei, az egyházi előírásokkal jobban megegyezik, és hosszabb távon több eredményre is vezet, mint a létszám pillanatnyi mennyiségi erőltetése. A felkészülés Bérmálkozásra — mint ismeretes — az jelentkezhet, aki már volt elsőáldozó és részt vett a bér- málási oktatáson. Sok lelkész a létszám kedvéért ez utóbbinál hajlandó önkényes engedékenységre. A bérmálás szentsége nem mágikus erő, mely alapos előzetes nevelés nélkül is hatásos lenne, ezért szükséges a megfelelő felkészülés. A felkészülést vezető lelkész — más anyag híján — összeállít egy 70—100 kérdésből álló „minikatekizmust". A kérdések azonban gyakran nem a keresztény hitélet és életvitel dinamizmusára vonatkoznak, hanem a hitigazságok statikus megfogalmazásai. (Hány Isten van? Ki teremtette a világot? Hány szentség van? Ki az egyház feje? Mi a szentség stb.) Ezt a lelkész sikerrel „bebifláztatja” a gyerekekkel; oktató munkája eredménye a még félig sem elhangzott kérdésre magasba lendülő kezek erdeje; a szülők álmélkodnak gyermekeik felkészültségén, a bérmáló főpásztor pedig megdicséri a szorgalmas gyermekeket és a velük foglalkozó papot. Az természetesen kívánatos, hogy csak az bérmálkozhasson, aki a hitigazságokat az egyház megfogalmazásai szerint ismeri és röviden, szabatosan ki is tudja fejezni. Ez azonban még kevés. A kereszténnyé válás csak kis részben oktatás, nagyobb részben nevelés kérdése. Bérmálkozásra nem azt kell bocsátani, aki a kérdésekre tudja a válaszokat, hanem ezen túl, akiben van egyházias és közösségi lelkűiét, az erkölcsi értékek iránti érzék, az egyházi élet gyakorlati feladataihoz való hajlandóság, vonzódjék Jézus tanításához és az evangélium szelleméhez stb. A lelkipásztornak látnia kell, hogy az általa jól ismert fiatal alkalmas-e már a bérmálkozásra? — ha igen, akkor a vizsgáztatás jelentőségét is veszti. A „gyorstalpaló" oktatásnál megfelelőbb lenne egy lelkigyakorlat, amelyen néhány napos csend és elmélkedés belsőleg készítené fel a fiatalokat a bérmálásra. Mivel a bérmálás egy konkrét egyházközségbe testesiti-szervesíti a megbérmáltakat, célszerű lenne, ha az előkészítésben szerepet játszana az egyházközség is. Gyümölcsöző lenne, ha a plébánia egy kisközössége (ha van) néhányszor találkozna a bérmálandókkal; beszélgetéseket folytatnának a felnőtt keresztény élet feladatairól és nehézségeiről; próbálnának kapcsolatot teremteni velük (talán kisközösséget is lehetne éleszteni belőlük). Mivel a bérmálás nemcsak a bérmálkozók életének nagy eseménye, hanem az egész egyház- községnek is ünnepe, jó lenne az egész közösséget előkészíteni a bérmálásra. Ez nem merülhet ki az egy alkalommal megtartott szülői értekezlettel, melyen a technikai tudnivalókról világosítjuk fel a szülőket. Néhány megfelelő templomi plakát a bérmálás előtti hetekben, melyek alkalmasak a világegyház és a hazai egyház feladatainak érzékeltetésére. — Lehetne bérmálás előtt szent- beszédsorozafof tartani, amely csak kis részben érintené a bérmálás elméleti teológiáját. Inkább a következő témákat lehet elővenni: a kereszténység közösségi jellege; a világiak szerepe a helyi egyházban és a magyar egyházban; küldetésünk abban a közegben, amelyben élünk; felelősség mások életéért; a tanúságtétel formái és jelentősége stb. Egy ilyesféle előkészület nemcsak a soron következő bérmálásra készítené fel a híveket, hanem egyúttal tovább bontakoztatná a régebben megbérmáltak keresztény életét. A bérmálkozás motívumai A bérmálás főmotivuma a szentség tartalma kellene hogy legyen. Ezzel szemben gyakran tapasztaljuk, hogy a bérmálás szentségi motívuma valamiképpen zárójelbe kerül, és a legkülönfélébb motívumok érvényesülnek. A bérmálók részéről a bérmálás az egyházmegyei mechanizmus egy része; amikor az aula „kiírja" a bérmálás időpontját, a plébánosnak „produkálnia" illik a megfelelő létszámú és felkészített gyerekanyagot; szép és méltóságteljes ünnepet kell szervezni. így a bérmálás végbe is megy az évszázados hagyományok szerint. A bérmálás egyúttal a hivatalos vizitációra is alkalmat ad (aligha szerencsés a bérmálás előtt amúgy is agyonhajszolt plébánost ünnepszervező és vendéglátói gondjai közepette még ezzel is terhelni; a vizitációra a mai közlekedési viszonyok mellett más alkalmat is lehetne találni). A plébános vagy a segédlelkész számára a bérmálás nemegyszer amolyan „lelkipásztori bemutató", amikor a püspök és kísérete, valamint a kerületből összegyűlt papok előtt fényesen kell bizonyítaniuk, hogy kitűnően és eredményesen munkálkodó papok. A bérmálkozók szüleit legtöbbször a hagyomány, a gyermekkori emlékek mozgatják, amikor szorgalmazzák, hogy gyermekeik bérmálkozzanak. Alkalom a rokoni, félrokoni szálak felelevenítésére, viszonozni lehet a régebbi hasonló jellegű meghívásokat, tisztségeket, ajándékokat. 52
