Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 1. szám - Bíró László: Felnőttbérmálás közösségben
A második és harmadik foglalkozás középpontjában Jézus Krisztus személye állott. E téma különösen érdekelte őket. Találkoztak vele, megragadta őket, de valójában még nem ismerték őt. Most alkalmunk volt beszélni róla mint történelmi személyről és mint a testté lett Igéről. Röviden áttekintettük megváltói küldetését, tanítását. A Biblia alapján igyekeztünk megismerni személyiségét, magunk elé idézni azt az emberi arcot, melyen „Isten dicsőségének ismerete" (2Kor 4,6) ragyogott fel nekünk, szemlélni őt, mint a „láthatatlan Isten képmását" (Kol 1,15). Aztán arról beszélgettünk, miként él ő ma is köztünk igéjében, az egyházban, az eukarisztiában, minden, szolgálatunkra váró emberben, és hogyan tapasztalhatjuk meg őt lelkünk mélyén az imádságban. A negyedik és ötödik foglalkozás az egyházzal kapcsolatos kérdések tisztázására szolgált. Hogy mennyire indokolt volt erre négy órát szánni, az akkor derült ki igazán, amikor bevezetésként ki-ki megpróbálta meghatározni, hogy szerinte mi az egyház. A sok hibás meghatározásban itt-ott fellelhető helyes elemeket felhasználva, all. Vatikáni zsinat dokumentumai és a Szentirás képei alapján igyekeztünk rávezetni a hallgatókat az egyház mibenlétének és misztérium voltának megragadására. Beszélgettünk az egyház kettős arculatáról, küldetéséről, az ApCsel 2,42 alapján az egyházhoz tartozás feltételeiről. Röviden áttekintettük az egyház születését, az első keresztény közösségek életét. Szó volt az egyházszakadásokról, a különvált keresztény egyházakról és az ökumenikus mozgalomról. Ebbe a témakörbe illesztettük be a szentmise mély és alapos megismertetését, hogy hangsúlyozzuk: az eukarisztikus lakoma közösségében válik számunkra leginkább megtapasztalhatóvá, e cselekvésében „valósul meg" legtökéletesebben az egyház. Ez a témakör volt alkalmas arra is, hogy beszéljünk a kisközösségekről, melyekről sok ellentmondásos információ keringett a résztvevők fejében. E négy óra alatt rá akartunk döbbenteni mindenkit a „Jézus igen — egyház nem" program tarthatatlanságára, és igyekeztünk felébreszteni mindenkiben az egyház küldetése iránti felelősségérzetet. A hatodik téma a Biblia volt. Három kérdést tárgyaltunk meg: 1. Mit keli tudnia a hivő embernek a Bibliáról? 2. Milyen alapon tarthatjuk ezt a könyvet Isten szavának? és 3. Hogyan használjuk a Bibliát? A bérmálkozók nagy részének volt teljes (többnyire protestáns kiadású) Bibliája. Megoldottuk, hogy valamennyiüknek legyen. — Az első kérdés kapcsán beszéltünk a Biblia felépítéséről, az egyes könyvek keletkezéséről, írójáról, műfajáról, tartalmáról. — A második kérdés tárgyalása során nemcsak a sugalmazottság problémáját beszéltük meg, hanem a kánon kialakulásának történetével igyekeztünk a hallgatókat rávezetni, hogy a Biblia az egyház könyve, egyház nélkül létre sem jött volna, elválaszthatatlan az egyháztól. — Végül megpróbáltuk megtanítani a résztvevőket a Biblia használatára. A különféle bibliaolvasási módokon kívül szó volt az ún. „Biblia-nyitás" problémájáról, a Bibliával való imádkozás, a közös bibliaolvasás kérdéseiről is. A hetedik találkozás alkalmával a hit mibenlétéről beszélgettünk, majd az apostoli hitvallás szövege alapján áttekintettük és összefoglaltuk hitünk tartalmát. Ezzel tulajdonképpen lezárult az előkészítésnek katekézisjellegű szakasza. A visszalévő két foglalkozást a szentség vételére való lelki felkészülésre szántuk. A nyolcadik összejövetel témája a „pneumatikosz”, a Lélek által Krisztusban élő ember volt. A Szentírás, az apostoli atyák és különféle lelki írók írásai, személyes tapasztalataink, valamint a mai életből vett példák alapján modellt kívántunk állítani a bérmálkozók elé: Ilyen, és így él ma egy igazi keresztény. Szó volt az imaéletről, a szentségek vételéről, az egyházban vállalt szolgálatokról éppúgy, mint a mindennapi élet különféle helyzeteiről, melyben a keresztény embernek meg kell élnie a hitét. Igyekeztünk megéreztetni velük a krisztusi élet örömét, békéjét, szabadságát, de nem hallgattuk el a nehézségeket sem: szóba került az önmegtagadás, lemondás és az áldozat kérdése is. A kilencedik találkozást a bérmálással kapcsolatos gyakorlati tudnivalók rövid ismétlése után teljes egészében arra fordítottuk, hogy valamennyien (a felkészítőt is beleértve) előkészüljünk egy jó gyónásra. Minden évben akadt egy-két olyan résztvevő, aki a bérmálkozással párhuzamosan volt első áldozó is. A nekik szóló magyarázat ürügyén a többiekkel is újra átgondoltatok a bűnbánat szentségével kapcsolatos tudnivalókat. A bűn mibenlétének megvilágításával a lelkiismeret- vizsgálathoz és a bűnbánathoz, a megtérő bűnöst szeretettel visszafogadó I stent elénk állító bibliai képek felidézésével a bizalom felkeltéséhez, a gyónással szembeni gátlások leküzdéséhez igyekeztünk segítséget nyújtani. Gyónását mindenki a saját maga választotta papnál végezte. Tanáccsal segítettük azokat, akiknek nem volt ezzel kapcsolatos elképzelésük. Két évben a legutolsó felkészítés és a bérmálkozás közé egy további esemény is ékelődött. Az érdekeltek kifejezett kívánságára egy bensőséges, a bérmálkozótársak közösségében megünnepelt szentmisében került sor az első áldozásra. A hittanteremben felállított nagy asztal körül ülve nemcsak az elsőáldozók, de a többiek is mélyen átélhették a szent áldozat titkait. A bérmálkozás A bérmálási szentmise liturgiáját igyekeztünk minél ünnepélyesebbé és minél közösségibbé tenni. A templomot teljesen megtöltötték a bérmálkozók hozzátartozói, ismerősei, az őket támo49
