Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 1. szám - Tomka Ferenc: Ünnepélyes keresztelés a közösségben
badulásnak. Ez a jel — tudjuk — már a kereszténység előtt is ismeretes és használatos volt. A ke- resztség azonban nem csupán tisztulási jel, hanem sokkal több annál. A keresztelés ősi formája nem a leöntés, hanem a vízben való alámerítés volt. Ez elsősorban azt jelentette, hogy a keresztelkedő alámerülve eltűnt, meghalt a régi életének; majd kiemelkedve a vízből feltámadt, újjászületett egy megtisztult új életre. — Az áldásimában felidézzük azokat az eseményeket az üdvtörténetből, amelyek valamiképpen előre jelezték azt, ami a keresztségben valósul meg igazán: a vízözönt —, amelyben elpusztult a rossz, és csak a jó maradt életben; A Vörös-tengeren való átkelést, amely által a választott nép kiszabadult a rabszolgaságból és új, szabad életet kezdhetett; felidézzük Jézus keresztelkedését a Jordánban, Jézus halálát és az apostoloknak adott parancsot, hogy kereszteljenek meg minden népet. — Végezetül kérjük az Urat, hogy akik ebben a vízben megke- resztelkednek, haljanak meg a bűnnek, és kezdjenek feltámadott új életet Krisztusban. Ellentmondás a rossznak és hitvallás (a szülők felelőssége) A keresztséget közvetlenül megelőzően a szülők és a keresztszülők ellene mondanak a rossznak, a sátánnak és hitvallást tesznek. — A jó és a rossz, a régi ember és az új ember problémája már szerepelt a szertartásban. A keresztség azonban egyéni állásfoglalást, döntést követel. — Nekem magamnak kell akarnom a jót választani; nekem magamnak kell tudnom elutasítani a rosszat; nekem magamnak kell hitvallást tennem Krisztus mellett. Az egyház kezdetben felnőtteket keresztelt, akik természetesen maguk ígérték meg, hogy ellen akarnak mondani a rossznak és a hit szerint kívánnak élni. A csecsemők megkeresztelését az egyház abban az esetben tartja megengedhetőnek, ha a szülők vállalják és biztosítani tudják a gyermek jövendő keresztény nevelését: biztosítani akarják, hogy szavukkal és példájukkal úgy nevelik a gyermeket, hogy az képes legyen ellene mondani a rossznak, és a hit szerint, Krisztus szerint élni. A gyermek erkölcsi élete és hite elsősorban a szülők, illetve a közvetlen környezet életének példájára támaszkodva alakul ki. Ha a gyermek látja, hogy a szülők kemény áldozatok árán is az igazságot tudják választani — például kemény áldozatok árán is hűek tudnak maradni emberi vagy keresztény meggyőződésükhöz —, akkor maga is megtanul a jó mellett dönteni; és fordítva ... — S ha a gyermek látja, hogy a szülők, a környezet életében, hétköznapjaiban él I sten, él Jézus, akkor szülei és környezete életében fog a legmélyebben találiozni Istennel, általuk fog eljutni az érett hit küszöbéig, a hit melletti döntésig. Ezért nagy felelősség, amikor a szülők a gyermek helyett ellene mondanak a rossznak és hitvallást tesznek. Hitvallásuk egyúttal annak az ígéretnek ünnepélyes megerősítése is, amit már a keresztelés kérésével tettek, hogy keresztény módon fogják nevelni gyermeküket. Mi pedig testvérek, lélekben mindnyájan újítsuk meg keresztségi fogadalmunkat: — felelevenítve saját keresztségünk ígéretét, és imádkozva ezekért a megkeresztelendő gyermekekért, akiknek hitéért a szülők mellett az egész keresztény közösség is felelős. A keresztség kiszolgáltatása után (A megkereszteltek az egyház tagjává lettek!) Testvérek, most adjunk hálát az Úrnakl Ezek a gyermekek már Isten gyermekei, Krisztus testének tagjai, az egyház isteni életének részesei, és nekünk új módon testvéreink Jézusban. E kis egyszerű jel — a vízzel való leöntés — nem sokat jelent önmagában. De a keresztségben ez a jel Krisztus jele, az egyház jele, hitünk jele: Az egyházban hittel kérjük e jel által Istent, hogy fogadja gyermekévé ezeket a kicsinyeket; hogy vezesse őket a krisztusi új életre; hogy tegye őket is — mint az egyház minden tagját — apostolaivá, küldötteivé. 4. A keresztség hatását megvilágosftó szertartások (A megkeresztelt a krisztusi küldetés hordozója lett) Megkenés krizmával Az egyház megkeni az újonnan megkereszteltet krizmával. Ugyanazzal a krizmával, amellyel egykor majd megbérmálja. Felkenés ez — az apostoli küldetés jele. — Minden keresztény részesül Krisztus életéből. Krisztus papi, prófétai küldetéséből. Minden keresztény — Krisztushoz tartozása következtében — Krisztus életének, örömhírének tanúságtevője. Ezt tudatosítja a felkenés szertartása. A fehér ruha és a gyertya átadása „Már az előkészítés során hívjuk fel a szülők (keresztszülők) figyelmét arra, hogy szép lenne, ha a keresztelésre ők hoznák magukkal a fehér ruhácskát és az úgynevezett keresztelési gyertyát. Megtartható az a szokás is, hogy a gyertyával a templom ajándékozza meg a családot.” — Most ,,a szertartásban az édesapa vagy a keresztszülő gyújtsa meg a gyertyát a húsvéti gyertyáról" (OBP 6. old.). Ha alkalmasnak látszik a hívek bekapcsolása, a hívek is meggyújthatják gyertyáikat, amelyeket magukkal hoztak vagy amelyeket előre kiosztottak a templomban. A ministránsok a húsvéti 26
