Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 4. szám - A szent János-i teológia néhány problémájáról. Illés Róbert - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A Teológia beszélgetése Rudolf Schnackenburg professzorral
csak olyan mértékben lehetnek evangelizálók, amennyiben engedik is magukat evangelizál- ni. Pál számára hirdetni az evangéliumot annyi, mint élni az evangéliumot, hirdetni Krisztust, élni Krisztusban, A „betű szolgájából" a „lélek szolgájává" akar válni. Jól tudja, hogy mit mond, hiszen előbb maga is kicsinyes, „betűt szolgáló" farizeus volt. — A felelős vezetők a híveket szolgálják. Az ilyen szolgálat nagyon messzire és mélyre megy. Pál szolgálata teljes önzetlenségben és tökéletes önfeláldozásban teljesedett ki. A milétoszi beszéd jelzi azt a teljes készséget, amely nem ismeri az idő, a tér és az egészség szabta határokat. Életünk arra való, hogy ingyenesen odaadjuk. Az ilyen önzetlenség egyszerű életstílusban, a szó és a tettek összhangjának állandó keresésében jut kifejezésre. Pál szól a munka közös törvényének való alávetettségről. A munka minden keresztény kötelessége, de még inkább a közösség felelős vezetőié. Ez a munka ad lehetőséget és felszólítást a szegények megsegítésére is. Az Apostol az evangélium hirdetése és a munka által teremt a felelős vezetők és a keresztények között szilárd baráti kapcsolatot. Lukács a beszéd végén ezt jegyzi fel: „Szavai befejeztével letérdelt és imádkozott velük. Nagy sírásban törtek ki mindnyájan, Pál nyakába borultak és összecsókolták" (36—37. v.). A tekintély és a barátság egyáltalán nem zárják ki egymást, sőt egymást erősítik, akkor, amikor a keresztény élet önzetlenségből és önfeláldozásból fakad. A milétoszi beszéd szépen illusztrálja: „Isten evangéliuma” győzelmesen terjed a világban, amint a felelős vezetők és az'igehirdetők által eljut az emberekhez. A SZENT JÁNOS-I TEOLÓGIA NÉHÁNY PROBLÉMÁJÁRÓL A TEOLÓGIA beszélgetése Rudolf Schnackenburg professzorral (Az interjút Illés Róbert készítette 1984. november 22-én Würzburgban) Mire gondol, Professzor Ür, amikor az eszkafológia fogalmat alkalmazza, elsősorban jánosi értelemben? Ez az eszkatologikus jelentés csak János evangéliumában található? Jánosnak saját elképzelése volt az eszkatológiáról? — Sajnos az eszkatológia fogalma az exegézis területén egy nehéz szakaszba került, elsősorban Rudolf Bultmann és iskolája révén. A korábban általánosan elfogadott jelentése — az eljövendő, illetve a végső dolgokról szóló tanítás — mellett egy jelen idejű eszkatológiáról kezdtek beszélni. Éppen ezért elhatároztuk, hogy az eszkatológia fogalmat csak nagyon óvatosan és ritkán használjuk. Ha egyáltalán meg akarjuk tartani, akkor ezt csak a hagyományos értelemben tehetjük. Eszkatológia az, ami a jövőről, a beteljesedésről szól. Jánosnál — s most térek rá a kérdésére — érdekes megfigyelnünk, hogy keveset beszél az eljövendő dolgokról, a jövő eseményekről. Sőt ellenkezőleg: amit a szinoptikusok a jövőre vonatkoztattak — az örök életet, az Ür eljövetelét —, azt János a már meglévő tapasztalatra vonatkoztatta; vagyis, hogy az örök isteni életet már most birtokoljuk a Jézus Krisztusban való hitben. János az Úr eljöveteléről nemcsak az eljövendő parusziára való tekintettel beszélt; az Ür már húsvétkor eljön, tehát a hívő közösség számára már itt van. Ezért alkalmaztam én is Jánossal kapcsolatban a „megjelenített eszkatoló- gia” fogalmat, ö az eredetileg a jövő beteljesedésre vonatkozó kijelentéseket a jelen időre, a Jézus Krisztussal, a Föltámadottal való közösségre vonatkoztatta. Szent Pálnál is megállapíthatjuk, hogy a majdan eljövendőre, a jövőre való várakozás mellett ő is hangsúlyozza a jelenben nekünk ajándékozott üdvösséget. Már most megvan a közvetlen utunk Istenhez a Jézus Krisztusban való hit által. Birtokoljuk a Szentlelket, aki kiáradt a szívünkbe. Azonban — s ez jellemző Pálnál — élesen látja a feszültséget a között, amit Isten már nekünk ajándékozott, s a között, amit még várunk, amely felé még csak tartunk, amire elő kell készülnünk. Ezért még csak a Lélek kezdeti ajándékát kaptuk meg, s csak legvégül, a beteljesedéskor kapjuk meg a Lélek teljességét, vagy hogy Pállal szóljunk: az Isten dicsőségét. János máshova tette a hangsúlyt, mint Pál. ö az üdvösség jelen birtoklását emelte ki, amely már megvan a hivő emberben, s ezeket az eredetileg eszkatologikus kifejezéseket átvetítette a jelenbe. Tudom, hogy sok katolikus kollégám nem ért velem egyet, amikor János evangéliuma kapcsán ennyire hangsúlyozom a megjelenített eszkatológiát. János evangéliumában is van néhány olyan hely, amely az eszkato228
