Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 3. szám - Kerényi Lajos: Jó hír a betegeknek
Kerényi Lajos JÓ HÍR Á BETEGEKNEK Mik a szentségek? A Szentháromság személyeinek lehetőségei, hogy hozzánk jöjjenek, és bennünk és általunk (ejthessék ki isteni életüket. — Igen, lehetőségei! Isten a szabad akarat ajándékozásával irányunkban csak lehetőségekkel rendelkezik. Tiszteletben tartja döntéseinket. Nem erőlteti vagy kényszeríti ránk akaratát, nem üdvözít akaratunk ellenére. Nem úgy vezet a mennyországba, mint a gazda, aki szamarát fülénél (ogva tereli az istállóba. A kárhozatból sem ment ki erőnek erejével. Ha valaki nem óhajtja öt — mondja Blondel, a nagy gondolkodó —, tiszteletben fogja tartani óhaját, és nem zavarja majd önmagával. Az Úr Jézus hét jelet hagyott, melyeket tudatos, felkészült lelkülettel, önként, szabad döntéssel kell megkapnunk, vagy hagynunk kell, hogy rajtunk alkalmazzák. — Ezt a mi szabad döntésből született tettünket nyitásnak is nevezhetjük. Lemondunk önmagunk kizárólagos értékeléséről, elismerjük, hogy rászorulunk magasabb erőkre ... a felénk forduló segítségre. Kis írásunkban a betegek és megfáradtak számára adott isteni szentséggel foglalkozunk. A szentséget alapító isteni Fölség nem ad nevet e jelnek. Felszólítja a betegeket, hogy hívják el magukhoz a papot, ő pedig kenje meg őket olajjal és mondjon imát fölöttük. A hitből fakadó imádság megkönnyebbülést ad nekik, ha pedig bűneik voltak, azok alól (eloldozást kapnak. — A történelem folyamán nevezték unctiónak (kenet), szentkenetnek, az elmúlt évszázadokban — eléggé helytelenül — utolsó kenetnek; napjainkban a betegek szentségeként él a köztudatban. A pap előkészítő feladatai a szentkenet felvétele előtt. A beteget nyitottá kell tenni Isten irányában. Ez rendszerint könnyen megy, mert éppen az elgyengülés miatt „helyére kerül" a beteg helytelen és talán gőgös önbizalma, saját erőinek túlértékelése. Döntő jelentősége lehet a pap beteg előtti megjelenésének. Mindig szerencsés, ha ez — otthon vagy kórházban — „ötletszerűnek" tűnik. Az természetes, hogy a pap látogat, hiszen szereti övéit. — (A kedves rokonok pedig ne a beteget próbálják rábeszélni, hogy gyónjon meg és kérje a szentkenetet, hanem az illetékes lelkiatyának szóljanak, hogy úgy „éppen járjon feléjük", vagy nézze meg a beteget a kórházban.) A pap igyekszik okosan megoldani feladatát. „Erre jártam . . . benéztem . . . hogy s mint érzi magát?" Vagy: belépve a kórterembe, mindenkihez szól. O mindenkié, egyformán beszélget a betegekkel. Természetesen különös gondot fordít arra, aki nem is sejti, hogy elsősorban miatta jött ... — „Az Úr Jézus üdvözletét küldi és üzeni, hogy nagyon szereti" — hangzik a belépő ajkán a biztató szó. A papnak meg kell győződni arról, hogy a beteg bízik, nagyon bízik Jézusban. A szenvedő emberben elrejtett jóakarat, kedvesség ilyenkor azonnal kitűnik. Van rá eset, amikor a pap a tökéletes bánat bizonyságaként egészen kis jeleket is teljes biztonsággal elfogadhat; olyankor, amikor a beteg képtelen többet tenni, mint örülni, vagy egészen egyszerű jelt adni. Nagy beteg, 40 év körüli férfi feküdt mozdulatlanul egy intenzív osztályon. Mielőtt az eszméletlenekre feladnám a betegek szentségét, mindig megszólítom őket és elmondom röviden azt, ami a szentség értelmes felvételéhez szükséges. Már javában beszélek betegem fülébe, amikor a nővér jóakarattal odaszól: „Fölösleges ám neki beszélni, úgysem képes megérteni." Ekkor azonban a beteg felemelte szabadon hagyott bal kezét (jobb karjába infúzió csepegett), majd ujjaival integetve értésemre adta, hogy igenis érti, amit mondokl Én odanyújtottam a kezemet, ő pedig melegen megfogta. Kértem, bánja meg gondolatban bűneit. Arca meg sem rez- dült, de a kezemet még melegebben szorította. Tekintettel az adott helyzetre — intenzív osztály, igen fáradt beteg stb. — csak ennyit mondtam: „hite, bűnbánata és szeretete jutalmául az Úr Jézus olaj-jelével keresztet rajzolok a homlokára, hogy hite megerősödjön és Jézus mellé álljon szenvedésében." — Tehát (eloldozás nélkül adtam a befogadásra alkalmas betegnek a szentkenetet. Komoly teológusokkal való megbeszélés óta még bátrabban járok el így olyan esetekben, amikor valóban sietni kell: mert közeleg a vizit, mert nagyon fáradt a beteg, mert még 15—20 ágynál várnak és időre kell mennem misézni stb. Helyes az eljárás, mert a szentség maga is bűnt bocsát a Jakab-levélben leírt kinyilatkoztatás szerint (Jk 5.). Miután a lelkipásztor meggyőződött arról, hogy a beteg teljesen rá tudja bízni magát Istenre, hogy bánata komoly és mély, megkezdi az előkészítést a betegek szentségének értelmes felvételéhez. Részletes gyónásról rendszerint csak otthon fekvő betegeknél lehet szó. Kór191
