Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 3. szám - Belon Gellért: Jézus és a szentkenet szentsége
kielégítőnek. (Vő. E. Doronzo: De extrema unctione, 2, Milwaukee 1955, 4—250). Nézetünk szerint ezek a kérdések megoldhatatlanok, mert hallgatólagosan egy téves nézetet tételeznek fel, azt, hogy a kegyelem vagy a testet, vagy a lelket segíti meg, vagy két párhuzamos hatással mind a kettőnek javára van, — mintha bizony az ember egy önmagában nyugvó lélek és egy a lélekre nem szoruló test járulékos összekapcsolása volna. Ez azonban tévedés. Az emberi ,,én" egy konkrét valóság, a „lélek” az a lételv, aminek révén a testi lény emberi személy, és aminek révén az „én” a test halála után is folytatja egyedi életét; a „test” pedig az a lételv, aminek révén az „én" itt a földön anyagi lény. A betegség válsága abban áll, hogy az egész egy konkrét emberi személy akadályozva van abban, hogy üdvösségén munkálkodjék. A kegyelem pedig nem csak valami „dolog", amit Isten a testhez vagy a lélekhez hozzátesz, hanem az élő Isten közbelépése Krisztus Urunk által, aminek segítségével a beteg üdvössége érdekében legyőzi a betegségből származó akadályt. Ebben az egy konkrét segítségben, ami az ember egész létét besugározza, m i joggal megkülönböztetjük a testi és a szellemi vonatkozást, úgy, ahogy minden emberi életmegnyilvánulást vizsgálhatunk szellemi vagy testi tekintetben, bár tudjuk, hogy a „szellemi" életműködések a földön mindig biokémiai folyamatokba vannak beágyazva, és a testi életjelenségek végső mozgatója a lélek. A Trentói zsinat kifejezése, mely szerint a test meggyógyul, „u b i saluti expedient”, nem azt jelenti, hogy a betegség kórképe megváltozik, h a Isten előre látja, hogy a beteg majd jól használja az egészségét. Isten integrális segítsége annyiban befolyásolja a személy testi hogylétét, amennyiben erre szükség van, hogy a testi válság ne akadályozza meg a beteget (vagy akár a haldoklót is) abban, hogy Krisztust a betegség által meghatározott helyzetben hűségesen kövesse. A szent kenet által Isten megerősíti a betegség vagy előrehaladott kor miatt gyengélkedő hívőt, hogy bátran tegye meg a gyógyulás érdekében, amit lehet, és bátran viselje el baját, ahol ezen változtatni nem lehet; így a megfeszített Jézussal való egységben, érje el, hogy a megdicsőült Jézus életében is része legyen. A betegek kenete tehát, mint minden szentség, az üdvösség hatékony jele. Az „üdvösség" nem föltétlenül az ideig való jólét, nem csupán a túlvilági megdicsőülés, hanem abban áll, hogy Krisztus tanítványa a Szentlélek erejéből, személyes hivatása szerint, a gondviselésszerű helyzetnek megfelelő módon, a hit közösségének szolgálatában és annak segítségével „meglett emberré lesz, elérve a krisztusi teljességet" (Ef 4,13). Belon Gellért JÉZUS ÉS ▲ SZENTKENET SZENTSÉGE Nem találunk az evangéliumokban olyan mondatot, amivel Jézus a szentkenet szentségét elrendelte volna. De olyan kapcsolatban állott a betegségeket hordozó emberiséggel, hogy az ő egyetemes üdvözítő szándékát öröklő egyház helyes úton járt, amikor folytatta Jézus betegekre áradó kegyelmeinek közvetítését az olajjal való megkenés által, — amiről Szent Jakab értesít minket kánoni levelében, tehát Isten szavával (Jak 5,14). Ha ugyanis a keresztség szentségi kegyelmébe belerejtette istengyermekségét, az oltáriszentségbe Isten- és emberszeretését, a bűnbánat szentségébe a bűnnel szemben való radikális magatartását s a bűnök bocsánatát, az egyházi rend szentségébe embereket kezelő s vezető pásztorságát, akkor lehetetlen, hogy a betegekkel és szenvedőkkel szemben — akikhez az emberiség nagy része tartozik — ne gondoskodott volna azoknak a kegyelmeknek folyósításáról, amit maga három éven át az igehirdetés mellett állandóan gyakorolt. Megpróbáljuk e fejtegetésekben krisztusi optikába állítani a kapcsolatos kérdéseket, hogy meglássuk, mennyire beleillik a szent iratokban kifejezett isteni logikába katolikus egyházunk gyakorlata. Az ördög fegyvere Szent János levele lapidáris rövidséggel fejezi ki a krisztusi programot: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa" (IJn 3,8). Az ördög pedig az ősbűn folytán szerzője lett a halálnak és mindannak, ami a halállal rokon: betegség, testi-lelki szenvedés. Hiszen a Rómaiakhoz írt levél röviden, de annál határozottabban kijelenti: „Egy ember által lépett a 182
