Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 3. szám - Varga Lajos: Bűnbánattartás lélektani és lelkipásztori szempontból
sagra van szükség. Az imába egy rajtam kívül álló nézőpontból, Isten szemszögéből látom meg önmagamat, és ez jóval több, mintha puszta önmegfigyelésben önmagunk körül keringenénk.1 — „Az önmegismerés nem más mint az én megismerése Isten előtt. Saját bűneink feltárása időben nem az Isten megismerése előtt vagy után történik, hanem azzal együtt: ha felismerem Istent, felismerem bűneimet is. Az ima által létrejött önmegismerés nem objektív dolog, hanem egy találkozásban történik és ezért szíven talál. Bűneim Isten elé kerülnek, egy olyasvalaki elé, aki szeret engem, jóindulattal tekint rám és fájó öntudatomra.’'5 A lelkiismeretvizsgálatban sokat segíthet, ha átelmélkedjük a házasságtörő asszony történetét (Jn 9,1—11). A farizeusok azt gondolták, ha Jézus ragaszkodik a törvényekhez, akkor helyeselni fogja az asszony megkövezését; ha nem, akkor az asszony szabadonbocsátását fogja javasolni. Jézus irgalmas bölcsességében felülmúlja a farizeusi gondolkodást: „Az vesse rá az első követ, aki büntetlen közületek" (Jn 8,7). Marc Oraison, az ismert pap-pszichiáter mondja, hogy Jézus itt igazi pszichiáter módján viselkedett: „Hallgat, odafigyel, nem nyilvánít véleményt, az adott pillanatban a beszélgető partnerei figyelmét sajátmagukra irányítja és tudatosítja bennük helyzetüket, saját magatartásukat."6 Így tekint Jézus ránk is, nekünk is „leírja" bűneinket, de nem vádol, hanem „elveszi bűneinket". A lelkiismeretvizsgálatnál jó, ha a megtérő érzelmei is feltörnek, fgy jobban tud könyörögni Isten irgalmáért. A bánat. Erkölcsi életünk alapja Isten. A törvények is őrá vezethetők vissza. Mózes negyven napig élt Isten jelenlétében, amikor megkapta a Szövetség Törvényét. Ezek a törvények az Isten lényegéből is kifejeznek valamit. Mózes így vezeti be a tízparancsolatot: „Legyetek szentek, mert én az Úr szent vagyok, a ti Istenetek" (Lev 19,2). Aki tehát Isten törvényeit megtartja, részesül az ő szentségében. Jézus ezt mondja: „Legyetek tökéletesek, mint a ti Atyátok tökéletes" (Mt 5,48). Lélektani szempontból az ún. „kevésbé tökéletes bánat" is „tökéletes", ugyanis ennek is az a lényege, hogy szembehelyezkedjék a bűnnel. A „tökéletes bánat" a szeretetet hangsúlyozza, tehát nemcsak elválaszt a bűntől, hanem egyesít Istennel: „Aki szeret engem, megtartja parancsaimat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és lakóhelyet veszünk nála" (Jn 14,23). Bűneink következtében éppen ezt az Istennel való belső kötöttséget vesztettük el. Emiatt kell bánatot indítanunk. A bánat az egész embert kell, hogy átjárja. A Szentírás és a keresztény hagyomány egyaránt ismeri a bánatnak ezt a mélységes hatását. I zajás próféta „tűz által" tisztult meg. Jézus Jeruzsálem síró asszonyainak mondta: „Ne engem sirassatok! Inkább magatokat sirassátok!" (Lk 23,29) A keresztény aszkézis így fanít erről: „A sírás egyesíti a testet és a lelket. A szomorúság a test és lélek egyenetlenségéből származik, ami mindig újra feltör a bűnben. Szellem és test, értelem és érzelem kettéválnak a bűn következtében ... A könnyekkel való küzdés kifejezi a vágyat, hogy megvalósuljon a harmónia külső és belső ember között.”' A gyónásban elhangzó bánatima tehát csak szavakban történő kifejezése annak, ami a lélekben lezajlott. Aki a gyónáson kívül nem szokott bűnbánatot tartani, az aligha tud a gyónás alkalmával — éppen az ima elmondása alatt — komoly bánatot indítani. Legfontosabb tehát, hogy a bűn elkövetése után azonnal tartsunk bűnbánatot. Keressük meg azt a pillanatot, amikor valóban átérezzük, bűnünk mennyire elválaszt Istentől és embertársainktól. Ha szükséges, ezt imádság közben többször is indítsuk fel, mindaddig, amíg a nem kívánt cselekedetet valóban kivetjük magunkból és komoly elhatározást teszünk. Az igazi bűnbánat Isten megbocsátó jóságán alapul, ezért fölemel és felébreszti lelkűnkben az üdvösség reményét. A gyóntatószékben. A bűnvallomás után a pap bátorít, jó tanácsot ad. A gyóntatónak tudnia kell ehhez, hogy a megtérőt valójában mi indította bűnre. A kiváltó okot kell feltárnia, hogy a megtérónek a bűnhöz való viszonyát megváltoztassa. At kell gondozatnia vele, hol, és milyen nyomasztó körülmények között él, ki ellenszenves neki, kire irigykedik stb. Az erre vonatkozó beszélgetés után az elkövetett bűn oka rendszerint feltárul és jobban megfogalmazhatóvá lesz. Az okok feltárása után a megtérónek imádkoznia kell. Isten segítő kegyelme lélektani szempontból is jelentős folyamatot indíthat el a lélekben. A megtérő új beállítottságot nyer. A bűn ugyanis nemcsak cselekedet, hanem habitus, azaz a bűnre való hajlandóság állapota. Az imádságban kérje Istentől, adja meg azt az erényt, ami ellentétes a bűnre való hajlandósággal. Így lassan a megtérő nemcsak elhagyja a bűnt, hanem eljut a jó cselekedetre is. Akinek szinte „vérében van" a bűnös hajlandóság (pl. alkoholizmus, szexuális kilengés) annak hosszú időn át kell könyörögnie, hogy a bűn „emléke" ösztönvilágából is kihaljon. Az elégtétel kiszabásánál a lelkipásztor tartsa szem előtt, hogy számos emberben erősen él a jóvátétel vágya. Ilyenkor lélektani okokból érdemes komolyabb elégtételt adni. Ha ugyanis az illető nem érzi azt, hogy valamiképpen levezekelte bűnét, akkor káros tudatalatti önbüntető mechanizmusok indulnak meg benne, melyek lelki megbetegedéshez vezethetnek. Emellett 170
