Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 3. szám - Széll Margit: Önismerettől a kiengesztelődés szentségéig
ja — „még a teológusokból és papokból sem váltanak ki tiltakozást, sőt inkább .büszkék' lelki- ismereti függetlenségükre". — Szembetűnő az engedelmesség hiánya az egyházi területen éppen úgy, mint a világi törvényekkel, rendelkezésekkel szemben, és a családban a gyermek—szülő viszonyában. Még akik engedelmességi fogadalmat tettek, azok is gátlástalanul szegik meg azt, mintha fogadalmuk tartalma kiüresedett, értéke devalválódott volna". Mondhatnánk, egészen eltűnt a bűntudat a szexualitás területén. Már a keresztények is lassan jóváhagynak mindent, ami „szórakoztató, élvezetkeltő" — és egyre csak azt híresztelik, hogy ezen a területen az egyház eddig félrevezette az embereket. A lélektani megközelítés — mint látjuk — nagyon hasznos eszköz, mivel előkészíti a kien- gesztelődést, feltöri a talajt (contritio — töredelem), előkészíti a helyes bűntudatra. A kegyelem kapuját azonban önerejéből senki sem tárhatja ki — figyelmeztet H. Schilling (Die therapeutische Dimension der Busse, München 1975.). A rossztól való elszakadás, lemondás rendezetlen szenvedélyeinkről gyakran „veszteséget" jelent, ezt mint pozitívumot építjük be életünkbe. A fokozatosan kialakított egészséges, természetes bűntudatot a hívőnél rendkívül megköny- nyíti a remény Isten jóságában és irgalmában. „A mai embert gyógyítani kell" hangsúlyozta Danieels belga bíboros az 1983. évi püspöki szinoduson: „Napjaink embere alig érti a bibliai és keresztény szókincset: bűn, bűnbocsánat, megigazulás, megváltás. Viszont érzékeny az orvosi kifejezésekre. Nincs, akire nem hatna a gyógyulás szó. A bűnök megbocsátása a teológiához tartozik, a gyógyulásra a lélek várakozik ... De a bűnbocsánat az ember belső gyógyulását is elősegíti . . . Többet kellene szólnunk a bűnbánat szentségének gyógyító jellegjéről". B. Häring erkölcstanában modellként mutatja be Jézus gyógyító, megmentő, megszentelő küldetését, ö az, aki üdvöt—egészséget (salus) hozott népének azzal, hogy magára vette a bírói feladatát is (Die grosse Versöhnung, Neue Perspektiven des Bussakramentes, Salzburg 1970; Heilender Dienst, Mainz, 1972). „A legősibb felfogás szerint a fololdozás egyfajta ítélkezés, ez mégsem történhet a szigorú emberi igazságosság szerint, hiszen a hívő az isteni irgalom ítélőszéke elé járul —, de nem feledkezhetünk meg a bűnbánat szentsége gyógyító hatásáról sem" — olvashatjuk a pápa apostoli buzdításában. Az egyházba ugyan többször visszatért a „bűnlisták korszaka", mégis folyamatosan hirdette, hogy Krisztus nemcsak Praetor, ítélőbíró, hanem Medicus, testi-lelki gyengeségeink Gyógyítója is. A Jézustól kapott hatalmat az egyháznak ebben a kettős megbízatásban kell gyakorolnia: „Akiknek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek megtartjátok, bűnben marad" (Jn 20,23). — „A hívőket ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben . . . betegekre teszik kezüket és azok meggyógyulnak" (Mk 16,17—18). Jézus pedig nemcsak testi, hanem lelki betegeket is gyógyított. János apostol különös érzékkel írta le Jézus „lélektani módszerét" a szamariai asz- szonnyal való beszélgetésben (Jn 4. fej.). Előbb igénybe veszi és megbecsüli az asszony szolgálatát, majd tapintatosan — nehogy megszégyenítse — jelzi, hogy ismeri életét, ezzel megkönnyítette, hogy bevallja bűnösségét, majd türelmesen, fokozatosan rávezette az imádság lényegére: Istent lélekben és igazságban kell imádnil így kapott erőt és reményt a lelki megújulásra, hogy majd Jézus buzgó hírnökévé váljék. Az igazi bűnbánatban a szamariai asszony módján mindannyian megtapasztalhatjuk Jézus megváltó-gyógyító erejét. És minél inkább szereti valaki Jézust, annál inkább megsejti, mennyit bocsátottak meg neki (vö. Lk 7,47). Bűnbánat és megtérés Ratzinger bíboros még professzor korában feltette a kérdést hallgatóinak: Mi az a lényeges különbség Péter bűne és Júdás bűne között, ami az egyiknek megtérést hozott, a másikat kétségbeesésbe taszította? — Egyesek szerint talán kevésbé volt megfontolt, kisebb kárt okozott Péter tagadása, mint Júdás árulása. Az igazi, a mélyreható különbség mégsem bűnük minőségében rejlik, hanem abban, hogy az egyik megtért, a másik nem. — A kárhozottak és a szentek között sem az a különbség — zárja le a kérdést Ratzinger —, hogy az egyik vétkezik, a másik nem. Az igazi különbség a bűnbánati A kereszténység lényege: a bűnbánat perspektívájából is megfogalmazható. Máté evangéliuma elején Jézus küldetését ebben a felhívásban foglalja össze: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országai" (4,17) — Az Apostolok Cselekedeteiben Péter így hirdeti az evangéliumot: „Isten megadta a népeknek az életre vezető bűnbánatot" (11,18). Majd a főpap előtt megvallja: „Jézust . . . Isten jobbja fejedelemmé és üdvözítővé emelte, hogy megtérítse Izraelt és megbocsássa bűneit" (5,31). — I. Kelemen pápa 100 körül írt levelében (7,5) a kereszténységet egyszerűen a „bűnbánat kegyelmének" nevezi. 157
