Teológia - Hittudományi Folyóirat 19. (1985)
1985 / 1. szám - Koncz Lajos: A keresztség teológiája
kedvünket és egyre nagyobb haladásvágyunkat ... A világ automatikusan lenne „zárt világ", az ember pedig azonnal letenné eszközeit. . . Tehát „energetikai szükségesség", hogy a világ „nyitott világ" maradjon. De miként? Teilhard szemében az emberiség összpontosuló fejlődésű. Az összpontosulás pedig fejlődési csúcs felé mozgást jelent. Az emberiség tehát csak végső feszültségi fokán, paroxizmussal végezheti (ha sikerül — előreláthatatlan tragédiák nélkül folytatni fejlődéséti). Kritikus pont vár reánk, kijutási pont. Ez a kiút kell nekünk, ha eljön az emberiség „ideje" ... (V1/181—182). Teilhard nem „javíthatatlan optimista", de reális hiperfizikus: ezért meri előre látni „az emberi konszenzust" arra vonatkozóan, hogy — igenis — a szellem visszafordíthatatlan. Ennek az „egyetértő lelkületnek" semmi köze sincs gyakorlati vagy üzleti megegyezéshez, sem vak hitaktushoz. „Meglesz — mondja Teilhard —, mihelyt új pszichés nívóra jutunk." (V1/183. stb.) Teilhard realista: jól tudja, hogy az emberek 99%-a még azt képzeli, hogy teli tüdővel lélegezhet a halál fala árnyékában — csak legyen még messze ez a fal . . . De hamarosan „klausztrofóbia fogja nyakon ragadni az emberiséget, mert,látni' fogja, hogy — ki tudja, hátha — bezárt világban szorongunk, halálra Ítélve . . .". Pedig ősidők óta lényünkbe van oltva (valamiféle „eredeti polarizációnk"), hogy „örökre vágyunk". Teilhard „negatív evidenciának" nevezi a szellem visszafordíthatatlanságát; mert „arra az energetikai lehetetlenségre épül, hogy az ellenkezője legyen lehetséges". De ez még nem minden. Gondoljunk csak pl. arra, hogy Leverrier számításokkal kimutatta ugyan, hogy hol kell léteznie a Neptunusznak; de a Neptunusz valóban csak akkor létezett (számunkra), amikor meg is láttuk. Hasonlóképpen: valami jel, biztosíték kell nekünk a visszafordíthatatlanságunkra: az, hogy egy összpontosulási Fókusz csakugyan létezik! A földi nooszféra csak úgy futhatja meg fejlődési útját, ha a természetes fókuszt egy már meglevő (Déjá Un), tehát transzcendentális fókusz is beragyogja. (Lásd főleg a Teilhard hiperfizikája c. munkám ötödik kötetét.) A tudományra fényt hozó Kinyilatkoztatás szava pedig ez: „Az Ige Fény, aki megvilágít minden embert, aki e világra születik." (Jn 1.9.) Ezt látta Teilhard, amikor agyvérzéstől sújtva, egy New York-i lakás padlóján feküdve ezt mondotta: „Je vois quec'est terrible" .. . Hadd egészítsem ki szavát egy szóval, amely az egész életét fogja össze a halálában: „Je vois que c'est terrible (mert magnifique)!" (Szabad fordításban: Látom, mily rettenes ez — mert nagyszerűi) Jegyzet: 2. Abból a Teilhard-szövegból idéztem, amelyet 1971 júliusában találtam meg a Naplójának (Notes et Esquisses) harmadik füzetében (20—21. Ik.): ez egy gondosan kidolgozott, három pontba fogott elmélkedés (nem pedig „vázlat", „brouillon", ahogy vélte Cuénot): Le Sens de la Croix, A Kereszt értelme. Ezt az 1917. február 5-i dátumú nagyszerű elmélkedést akkor csak Mgr. Bruno de Solages ismerte. A franciául kiadatlan szöveget azonnal közöltem (1971. aug. 23.): M/IX/20—21. — és lásd még: K/XXVI11/11.: Teilhard írásainak bibliográfiája és magyar fordításai története. * * * * Koncz Lajos A KERESZTSÉG TEOLÓGIÁJA (Beszélgetési vázlatok) A címben jelzett tematikát a maga teljességében aligha vállalhatja egy szűkre szabott írás. Az a látószög, amely a behatárolás szempontjait megadja, nagyjából egy pasztorális céllal jelölhető meg: segítséget, anyagot és modellt adni a keresztelést előkészítő beszélgetésekhez a gyakorló lelkipásztorok (és egyben gyakorló keresztények) számára. Bár azt rögtön hozzá akarjuk fűzni, hogy a feladatot igényesebb teológiai tartalommal szeretnénk vállalni, s ez a körülmény az esetek túlnyomó többségében az anyag megfelelő transzponálását, alkalmazását fogja kívánni. Mégis ezt 15
