Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Rahner, Karl: A mai családi nevelés problémáiról - Kozma Imre: Családpasztoráció és a szentségek
TEOLOGIAI-LELKIPASZTORI KERDESEK KARL RAHNER: A MAI CSALÁDI NEVELÉS PROBLÉMÁIRÓL A 80 éves Karl Rahner a közelmúltban interjút adott az ,,Entschluss" (1984. március) című osztrák jezsuita íolyóirat számára. Válaszaiban többek között saját családjáról, szüleiről is szól. Ennek során a következőket mondta: — Az az érzésem, hogy az idők során a család nevelő hatása — egyszerűen az életkörülmények átalakulása folytán — általánosságban szólva 50—60 százalékkal csökkent. Régebben a család, az iskolával együtt, kizárólagos nevelési tényező volt. Ma már nagy szerepet kapnak a folyóiratok, a magazinok, a rádió és a televízió is. A rohamosan megnövekedett fogyasztói és szórakozási lehetőségek a legjobb esetben is elképesztő mértékben visszaszorítják a családnak a gyermekre gyakorolt nevelő hatását. Az elmúlt korok nevelési módszere — magam is ebben részesültem — egyszerűen a következő volt: a család meghatározott életstílussal, munkával, feladattal, anyagi lehetőségekkel rendelkezett, megvolt, hogy mit ehetünk, nagy utazásokról eleve szó sem esett. Ebbe az életstílusba, háztartásba születtek bele a gyerekek. Ha szemtelenkedtek, kaptak egy pofont. Ha nem jöttek időben haza, talán családi veszekedés lett a vége. A nevelés nagyjából egész egyszerűen abban állt, hogy a gyerekek korukhoz mérten a konkrét életben vettek részt. Megtanulták, hogy vasárnap templomba járnak, megtanulták, hogy mit vesznek fel, milyen kisebb szórakozást engedhetnek meg maguknak, hogyan bánjanak a pénzzel. — Ma másképp ál^ a dolog. Ezért figyelem aggódva a legszörnyübb családi katasztrófákat: a szülök értelmesek, vallásosak, pedagógiai szempontjaik sem nevezhetők különösebben elhibázottnak — s a gyerekek mégis csődöt mondanak. Ez egyszerűen annak köszönhető, hogy a fiatalokat érő nevelői hatások ma már csak szerény mértékben származnak a családból és a szülök életmódjából. CSALÁDPASZTORÁCIÓ ÉS A SZENTSÉGEK Az itt következő gondolatok nem alkalmasak arra, hogy tudományos vitafórumon lépjenek színre ... de segíteni szeretnének a szülőknek, lelkipásztoroknak a fiatalkorúak vallásos nevelésében és ösztönzést kívánnak nyújtani a család, a szülői közösségek és az egyházközségek keretében történő megbeszélésekhez. A probléma lényegét egy kérdő mondat fejezi ki: hol és hogyan történik napjainkban a gyermekek és fiataloIT bevezetése a keresztény életbe? Ez ténylegesen csak a családban történhet. Ha a gyermek a családban nem részesül vallásos nevelésben, nem élhet keresztény életet és nem juthat el a szentségek forrásvidékére még akkor sem, ha a papok ünnepélyes első áldozásokat, hatékony első gyónásokat „rendeznek", amelyeken ma még a megkeresztelt katolikusok nagy része részt vesz. Vonatkozik ez a bérmálásra is, ahol igyekszünk, de az is csak legfeljebb „igényeskedés" lehet. All ez a szentmisére is, még ha — hál'Istennek — egyre több helyen van módja az embereknek arra, hogy „átéljék" a Titkot, és egyre többen kifejezik keresésükben éhségüket és szomjúságukat. Eléggé elterjedt az a nem kívánt nézet, hogy a vallásos, ill. keresztény élet a természetes (biológiai) élet „járuléka". Az ember elsősorban ember, és ezenfelül esetleg keresztény is. Csakhogy az ember élete oszthatatlan. — A gyermek vallásos nevelése szempontjából ez a következőt jelenti: amiként a gyermeket a legmegfelelőbben a szülők vezetik be az életbe, ugyanúgy a keresztény életbe is. E kettő egymástól elválaszthatatlan, és ez a keresztény szülők számára magától értetődik. A keresztény élet: hit, remény, szeretet 48
