Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE FEKETE GYULA ÍRÓ SZOCIOGRÁFUSSAL, A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE ALELNÖKÉVEL - Széll Margit: Mi történt azóta ...? (Változások a család körül 1980 óta)
— amint azt Pozsgay Imre főtitkár a tokaji írótáborban bejelentette — hogy a Hazafias Népfront vállalta az Országos Családvédelmi Tanács megalakítását. Működését, remélhetőleg, rövidesen megkezdi. Előre nem tudom megmondani, hogy milyen hatás- és feladatkörrel rendelkezik majd, de biztos — minthogy szükség van rá és mindenféle érv mellette szól — meg fogja találni kellő működési területét. Feladata lesz többek között a készülő jogszabályok szakvéleményezése a család szempontjából egészen addig, hogy a családromboló hatásokat miként akadályozza meg, és megteremtse a jó hatású népesedési feltételeket. Sok függ attól is, mennyire lesz anyagi alapja. De mindenekelőtt javaslatot tehet a Minisztertanácsnak, az illetékes miniszteri tárcáknak. Ügy képzelem, hogy nemcsak egy központi országos tanács lesz, hanem társadalmi méretű hálózat, ezért úgyszólván minden településen létre kellene hozni. Mert mindenütt más gond van, nem lehet közvetlenül az országos központból intézni például az aprófalvak öregjeinek gondozását, mert ilyesmi is hozzá tartozna. Ehhez, természetesen, a komolyabb családvédelmi munkának a megindulásánál és kibontakozásánál minden jó erő összefogására szükség van, tehát arra is, hogy az egyházak teljes energiával besegítsenek. — önnek mint közéleti személyiségnek az eddig elmondott minden szava a keresztény családokra is vonatkozik, hiszen a keresztény család a társadalomban és a társadalomból él, oda dolgozik és onnan kapja a javait. Most mégis külön is megkérdezem, miként lehetnének a leendő Családvédelmi Tanácsnak, lőleg a települési szerveinek, konkrétan a segítségére az egyházmegyei, az egyházközségi szinten a lelkipásztorok, a világi munkatársaik. Hiszen köztük igen sokan vannak olyanok, akik önkéntes segítőtársak lennének és áldozatosan dolgoznának a nehéz gondok enyhítésében, megoldásában. Először is úgy érzem, hogy nagyon nagy az átfedés, a megfelelés a hivatalos, a szocialista erkölcsi értékrend és az egyházi, a vallási értékrend között. Annyira hangsúlyosan ezt a rokonságot, ezt az erkölcsi megfelelést tartom a lényegnek, nem is hiszem, hogy az ütközés komoly probléma lehet. Az a véleményem, hogy ez a munka — világszemlélettől függetlenül is — közös ügye a szocializmust építő államnak is, az egyháznak is. Annyira •közös ügyünk, hogy itt életképes társadalom éljen és az a már említett betegségeitől és bajaitól minél előbb szabaduljon, annyira közös érdekünk ez, nem is lehet másként normálisan elképzelni, csak úgy, hogy a közös érdeknek közös erővel kell megfelelnünk. Vagyis itt az egyházi emberek, a legalsóbb szintüektöl a legmagasabbakig, szerintem, bőven találnának — egyébként őszintén megmondom, hogy megítélésem szerint találtak volna már eddig is — tennivalót. Bizonyára sokan találtak is már, így nem lehet kérdés, hogy van-e az egyháziaknak feladatuk vagy nincs. Talán ott lehetne előrelépni, hogy az egyéni kezdeményezést felnövelnénk magasabb szintre, mert most egy társadalmi méretű mozgalom alakulhat ki ebből a családvédelemből. De itt megint csak odamondom zárójelben: nem hiszem, hogy az egyháznak a társadalomra kellene várnia, mert végül is a saját köreiben és a saját hatóterületén egyrészt a lehetősége is megvan rá, másrészt szükséglete is szorítja, hogy akár kezdeményező is legyen. Például, szerintem, abban is lehetne sok helyen helyileg kezdeményező, hogy ezek a bizonyos családvédelmi tanácsok vagy körök ne csak létrejöjjenek, hanem találják is meg dolgukat. — Képezhetnének-e erre a családvédelemre alkalmasakat az egyházközségek — így a világi tagjaikat, erre kész szülőket, anyákat vagy esetleg magányosokat? A legteljesebb mértékben. Én erre nem azt mondanám, hogy lehetőségük van, én ezt erkölcsi kötelességüknek tartom. Széli Margit A mai keresztény család különleges feladata, hogy Krisztus húsvéti szövetségének legyen tanúja azáltal, hogy állandóan sugározza az örömet, a szeretetet és a biztos reményt, amelyről majd számot kell adnia: ,,A keresztény család fennszóval hirdeti mind az Isten országa jelenlévő erejét, mind az örök élet reményét" (LG 25). Familiáris consortio 52. pont 25
