Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rahner, Karl - Endreffy Zoltán (ford.): A teológia napjainkban
TANULMÁNYOK Karl Rahner A TEOLÓGIA NAPJAINKBAN* Ha e rövid előadás tárgyaként ezt a témát választottam: „A teológia napjainkban", akkor ez a választás nagyon is természetes. Az az örvendetes esemény hozott itt össze minket, hogy ma mutathatom be magyar nyelven „Bevezetésemet a kereszténység fogalmába" (így mondom inkább, mert a Grundkurs des Glaubens címet a német kiadó erőltette rám). Távol áll azonban tőlem, hogy „az én" teológiámról beszéljek, ha egyáltalán van ilyesmi; teológiáról azonban kell beszélni ebből az alkalomból, és így napjaink teológiájáról is. Erről a témáról nagyon sokat lehetne szólni. Megkísérelhetnénk kifejteni, hogy századunk közepe és a II. Vatikáni Zsinat világos választóvonalat jelent a teológia történetében és, hogy a sajátosan újskolasztikus teológia — nagy érdemei, jelentékeny eredményei és maradandó jelentősége ellenére, melyet a jövőben is meg fog őrizni — mégis kezd a teológia múltjához, történelméhez tartozni. Lehetne kutatni ennek a változásnak és ennek a teológiatörténeti fordulatnak az okait, és ekkor beszélni kellene az igazi, elfogulatlan, a történelmet valóban tudomásul vevő dogmatörténet győzelméről, s arról az egzegézisrői és biblikus teológiáról, amely történeti-kritikai módszerével érvényesült mindama nehézségek ellenére, amelyek X. Pius pápa alatt, az antimodernizmus idején akadályozták fejlődését. Beszélni kellene arról a bátor fordulatról, melynek következtében az egyház, valamint az egyház filozófiája és teológiája nyíltabb és elfogulatlanabb viszonyt alakított ki a modern kultúrával, a mai filozófiával, a modern természettudományokkal és a mai társadalmi berendezkedéssel, aminek lassan, de elkerülhetetlenül éreztetnie kell hatását az egyházi teológiában is. Beszélni kellene azokról a problémákról, amelyek csak ma vetődtek fel a teológiai tudományok számára: ezek először bizonyos megrázkódtatást, majd pedig rövidlátó, pusztán negatív reakciókat váltottak ki a katolikus teológiában, később azonban hitelesen és előítélet nélkül feldolgozták, illetve most dolgozzák fel őket pozitív módon. Ezek közé tartoznak a természet- tudományok átal okozott megrázkódtatások (fejlődéselmélet stb.); a történettudományok és az ezek kritikai módszerei által okozott megrázkódtatások; a vallástudomány által okozott megrázkódtatások, melyek következtében ma egész másképp látjuk a többi vallásokat, mint az elődeink; és végül a modern filozófia által — a modern egzisztencializmus, az angolszász kriticizmus, az elszánt materializmus és annak valláskritikája által — okozott meg- rázkódtatásáok. Ha a mai teológiáról van szó, akkor lehetne beszélni azokról az ösztönzésekről, amelyeket a II. Vatikáni zsinat adott a teológiának. Mert amit a zsinat kimondott a kereszténység és a nem keresztény vallások viszonyáról; azok hitének igazi lehetőségéről, akiket egyáltalán nem ér el a kereszténység üzenete; a jó lelkiismeretű ateisták üdvösségének lehetőségéről; a vallásszabadságról; az egy egyházon belüli részegyházak pluralitásáról és jelentőségéről; a teljes püspöki kollégium jelentőségéről s így tovább: mindezek olyan témák, amelyek éppúgy beható további feldolgozást igényelnek, mint azok a kérdések, amelyekkel a zsinat nem foglalkozott. A mai teológia egyéb témáit az egyháznak és a kereszténységnek a mai világban kialakult konkrét helyzete jelöli ki. A világméretű, kollektív ateizmus (ami csak ma létezik és amire korábban a teológia egyáltalán nem gondolhatott); a népességrobbanásnak, a születésszabályozásnak, a leszerelésnek, a nemek közötti, a társadalmi csoportok közötti és az államok közötti új viszonynak (ezen belül a világkormánynak) a kérdései; az emberi élet korlátozott természeti erőforrásaival való gazdálkodás kérdései: mindezek — sok más kérdéssel együtt, amelyeket csak a jelenkor ad fel nekünk, és amelyeknek feltétlenül van vallási és teológiai dimenziójuk is — új témák a mai teológia számára, s itt egyáltalán nem szabad * Karl Rahnernek a budapesti Pázmány Péter Hittudományi Akadémián tartott (1983, október 27.) előadásának magyar fordítása. 3
