Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 1. szám - KÖRKÉP - Cselényi István Gábor: Célcsoportok kialakítása a plébánia életében
mai misekönyv imaszövegeit a gyermekek értéséhez alkalmazza",5 akár kommentár, akár parafrázis, akár énekbetétek útján. Az olvasmányok, általános könyörgések felolvasásába is bevonhatók a gyermekek, s a ministrálást is minél változatosabban lehet alakítani. Jó lenne hasonló változatosságot görög rítusban is elérni, csak így hozhatnák közelebb a felnövekvőkhöz a liturgiát. — A gyermekek esetében paraliturgikus formák — bűnbánati szertartás, elmélkedési kör, imaórák —, evangélium-adaptációk, vallásos színdarabok, népi játékok előadása még szélesebb körű bekapcsolódásra adnak alkalmat. A gyerekek szívesen segítenek ünnepségek előkészítésében, templomdíszítésben; a plébániai közösség minden életmegnyilvánulásában lelkesen vesznek részt. A játékosabb formáktól észrevétlenül el lehet vezetni őket egészen a beteggondozás valóban felnőttes feladatáig.6 Az ifjúság célcsoportja A korosztályok szerinti tagozódásban mérhetetlenül jelentős a fiatalok célcsoportja. Fiatalok nélkül illuzórikus a jövő egyházáról beszélni. S itt ismét nemcsak a hozzájuk szóló katekézisről vagy prédikációkról van szó Az igazi probléma az; hogyan lehet úgy aktivizálni a vallásos ifjúságot, hogy tevékenyen kapcsolódjanak be a plébánia életébe. — Az ifjúsági munkára fokozottan érvényes, amit a gyakorlók kapcsán mondtunk: a keresztény létezés és hit csak közösségen belül marad fenn és' növekszik. A közösség az a hely, ahol Isten Lelke ki tudja fejteni a maga hatását.7 A krisztusi közösség lényegi elemei pedig ezek: igehirdetés, eukarisztia (szentségek), diákonia, az egyház egészébe való beágyazódás. Ezek — így szentségi élet — nélkül tisztán klubjellegű maradna az ifjúsági hittanosok köre. Másik oldalról viszont: ha a prédikáció, a liturgia „elszáll a fiatalok feje fölött", nem hozzájuk szól, nem aktivizálja őket, csak ideig-óráig lesznek a plébánia tagjai. — Ami a módszerbeli kérdéseket illeti, a személyes kapcsolat legalább olyan fontos a fiatalok esetében, mint a gyermekeknél. Kell valakinek lennie a plébánián - ha lehet, a papnak —, akinek mindig van ideje a fiatalok számára, akit példaképnek tekinthetnek, akivel — anélkül, hogy „haverkodás” szintjére jutnának - baráti viszonyt alakíthatnak ki. — Legalább ilyen fontos, hogy az ifjúság egymás közt is összejöhessen, ne csak idősebbekkel együtt. A fiatalok ugyanis csak egymás előtt tárulkoznak ki igazán. Problémáikat, a hitbelieket is, itt tudják igazán „kibeszélni”, s egymástól szívesebben fogadnak el útmutatást is Egymás közt röstelílkedés nélkül jutnak el közös, spontán imáig, ami pediq a „világi és közösségi lelkiség” lényeges összetevője.8 Kívánatos lenne, hogy a plébánia miserendjében ne csak gyermekek, hanem fiatalok szentmiséje is szerepeljen, amelyen azután a legkülönfélébb formákban aktív résztvevőkké vállhatnak (Id. alább a funkciók szerinti célcsoportokról). Mivel 8—12 fős csoport jelenti a legjobb megoldást kiscsoportok esetében,9 a fiatalok (de ugyanúgy más korosztályok) célcsoportját a konkrét helyzettől függően érdemes további egységekre bontani, ahol azután már a részletfeladatok, a képzettség, hivatásbeli különbségek is tekintetbe jönnek. - A fiatalok célcsoportja(i)nak különválasztása nem jelentheti azt, hogy elhatárolódhatnak a plébánia egészétől. Alkalmat kell keríteni számukra a többi célcsoporttal való párbeszédre, sőt közös cselekvésre is. A többi nemzedékkel való szolidaritást az mélyítheti el, ha a fiatalok segítik a gyermekeknek a közösségbe való bekapcsolódását, beleízlelnek a szülőknek tartott előadásokba, vitákba, s főleg: karitatív munkát vállalnak az öregek felé. Mint legrugalmasabb célcsoport, a plébánia közösségén belül leginkább éppen az ifjúság tudja teljesíteni az interakció szempontját, a közösség többi rétege, de a „külvilág” felé is A fiatalok aktivizálása nem öncél. Célunk mindig az egyház egészének fellendítése, sőt az egyház szolgáló hivatásának továbbfejlesztése. A szülők célcsoportja A plébánia felnőtt hívei közül csak a szülők célcsoportjával szeretnénk külön is foglalkozni, hiszen a (fiatalokat és felnőtteket egyaránt érintő) funkcióbeli csoportképzésről még lesz szó. A jövő nemzedék hite nem kis részben a szülők hitének függvénye. Tekintettel arra, hogy a mai fiatal szülők (többségükben) hiányos vallási képzést kaptak, minden lehetőséget meg kell ragadnunk a vallásos családokkal való kapcsolatfelvételre, a vallásos szülők továbbképzésére. Az alkalomszerű találkozásokat — mikor a szülők gyermekük keresztelését, bérmálását, hitoktatását kérik, s a családlátogatás lehetőségét - kell ebből a szempontból kihasználnunk, rendszeres találkozássá továbbépítenünk. Templomi oktatáson könnyen megvalósítható, hogy a gyermekeiket elkísérő szülők számára szünetben vagy óra végén didaktikai szempontokat adunk, de legalább időnként szülői értekezletre hívhatjuk őket. A szülők azután szívesen kapcsolódnak be templomi rendezvények, ünnepségek előkészítésébe is. A féloldalas kapcsolat akkor válik két- sőt többoldalúvá, ha a szülőkből sikerül olyan cso44
