Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE PÓKA GYÖRGY PÜSÖKKEL - Széll Margit: Szervezeti Szabályzat az egyházközségeink jövőjéért
elvárásokat támaszt az egyház és a mai világ vele és a hivő közösséggel szemben és hogy ezeknek az elvárásoknak ő is, meg hivő közösség is megfelel-e maradéktalanul. A magyar egyház jelene és jövője, valamint megújulása, nézetem szerint azon múlik, hogy a klérusnak és a hivő közösségnek sikerül-e egymásra találnia, egymásban partnert, munkatársat és munkaközösséget látnia és hogy a magyar egyház minden tagja: papok és világiak átérzik-e, hogy közös a gondjuk és felelősségük a vallásos élet öntudatra ébresztéséért, megújításáért és fellendítéséért. A hierarchiának és a hívőknek, a falusi, városi és fővárosi egyházközségeknek nagyon élénken ápolniok kell az egymásrautaltság és egymás- hoztartozás tudatát. A hívők ne csupán a papok gondjának, hanem saját személyes gondjuknak érezzék az egyház ügyét és érdekeit. Egyetlen hivő se legyen száraz, élettelen ág a magyar egyház fáján, amit úgyis letör minden vihar, sőt erősebb légáramlat is az egyház testéről; ne is meddő terméketlen hajtás, hanem életerős termőág legyen, amelyik átveszi a gyökérből, Krisztustól a feléje áramló életet és nedvkeringést és azt életté, gyakorlattá, egészséges terméssé érleli saját életében. Széli Margit AZ EGYHÁZKÖZSÉG LELKI TÁPLÁLÉKA — Vasárnapi szentmiséink állandó híveinek gyülekezete, az egyházközségünk, a helyi egyház élő testhez hasonlítható Ennek a testnek lelki tápláléka az ige, ami híveinknek hirdetünk. Közösségben hallgatják az igét, közösen veszik magukhoz lelki táplálékukat, ebből alakítják életük alapelveit. — Ha egy plébánián közösségi munkában készülnek a vasárnapi igehirdetések, akkor egy idő után közös gondolkodás és egyfajta családi együvé tartozás érzése alakul ki, ami a hívek kincse, amire büszkék és egyre inkább elmélyíteni igyekeznek. A plébániai igehirdetéshez sajátos kegyelem fűződik... Az ilyen igehirdetés nem csupán valakikhez intézett beszéd, hanem olyan hatás, amely a plébániai közösséget mint az egyház szerves részét táplálja és alakítja. Hatáskörében meghaladja a hallgatóság kereteit, ami a templomban elhangzik, az kell, hogy kisugározzák a családokra, az otthonokra, sőt — ha igazán hatásos — még a munkahelyeken is beszéljenek róla. A plébániai igehirdetés átfogóan a teljességre törekszik. Fő törekvése a plébánia híveinek nevelése, és ennek a nevelő munkának átfogó jellegűnek kell lennie. Egy vendégszónok kiragadhat az evangéliumi üzenetből egy meghatározott tanítást, valami sajátos szempontot... de a plébános nem választhatja témaként azt, amihez a legtöbb kedve van A kötelessége ugyanis az, hogy híveit ne csupán „informálja”, hanem formálja, alakítsa. Alakot kell adnia egyházközségének . . . Egyetlen és állandó kérdése csak ez lehet; „Van-e még valami az evangéliumban, amit a hívek nem értettek meg, amit nyilván már elfelejtettek, vagy amire nem gondolnak? hol tartanak személyiségük keresztényi kialakításában? Mit mondhatnék még, hogy előbbre vihes- sem őket egy lépéssel, illetve, hogy tévedéseiktől vagy rossz szokásaiktól megszabadíthassam őket? ... A plébániai hallgatóság összetétele változó . .. Meg kell találnunk az alkalmas módszert ahhoz, hogy különleges és közvetlen módon tudjuk híveink egyes rétegeit megszólítani: a fiatalokat, a felnőtteket, az értelmiségieket, a fizikai dolgozókat, a családokat stb . . . De az ún. heterogén tömegnek is megvannak a maga előnyei: Vannak dolgok, amelyeket sokkal könnyebben mond el az ember egy nagyobb és többrétegű hallgatóság előtt..., mert azt talán nehezebb — tapintatlanabb — a közvetlenül érdekelteknek a szemébe mondania ... Végül pedig a plébániai igehirdetés minden másnál jobban hasonlítson az Or Jézus tanítási módjához. Ö egész nyilvános élete folyamán, nem felületesen, ímmel- ámmal tanította apostolait. Három évig állandóan közöttük volt és küldetése abban állott, hogy teljesen kiformálja őket, s bennük állítsa elénk egyházának prototípusait. Georges Michonneau francia lelkipásztor „Propos sur la prédication" c. művéből 30
