Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE PÓKA GYÖRGY PÜSÖKKEL - Széll Margit: Szervezeti Szabályzat az egyházközségeink jövőjéért
becsülését, tekintélyét és felelősségérzetét az egyházban. Használják fel szívesen okos tanácsaikat, ruházzanak rájuk bizalommal tisztségeket, adjanak nekik teret és szabadságot a cselekvésben, bátorítsák őket, hogy kezdeményezzenek is. Atyai szeretettel veqyék fontolóra Krisztusban a világiak javaslatait, véleményét és előterjesztett kívánságait. Ismerjék el és tiszteljék bennük azt a jogos szabadságot, amely a földi társadalomban mindenkinek kijár (L, G. 37.) Sokszor kell gondolniok Szent Cipriánnak (255-ben Quintushoz intézett) intelmére: „Senki se ragaszkodjék csökönyösen ahhoz, amit a fejébe vett, hanem szívesen fogadja el azt, ami jónak és hasznosnak bizonyul. Mert senkinek a számára sem vereség az, ha valamit helyesebbnek lát meg, mert azzal az igazságra talál rá." Mert nagy igazság van Nagy Szent Gergely megjegyzésében: „Ha megnő az alárendeltek száma és túl nagy hatalom összpontosul az elöljáró kezébe, akkor nagyon könnyen belelopja magát a szívébe a kevélység ördöge. Előbb-utóbb azt hiszi, hogy ő tud mindent a legjobban." — Vagyis életbevágóan fontos, hogy helyes és egészséges kapcsolat alakuljon ki a hierarchia és a világi hivők között. Az egyház merje a gyakorlatba átvinni a szubszidiaritás elvét (magasabb szerv ne tartson fönn önmagának olyan feladatot, amit alacsonyabb fórum el tud intézni), ami XII. Pius szerint az egyház szerkezetének alapelvei közé tartozik. A helyes és egészséges kapcsolatot egy hasonlattal próbálom megvilágítani A kölcsönös kiegészítést és egymásrautaltságot fejezi ki az a hasonlat, ami Krisztus titokzatos testének a szentírási képéből adódik. Krisztus titokzatos testének történeti folytatása az egyház, melynek tartóoszlopa és hordozója, vagy ha úgy tetszik, véredényrend- szere és vérkeringése a hierarchia (klérus), az viszi a szívből, Krisztusból az életerőt, a vért, a kegyelmi életet az egyház összességébe. De maga a keresztény élet nem a véredény- rendszerben, a hierarchiában, hanem a test tagjaiban és szerveiben, a végtagokban, az idegekben, az izmokban, az érzékszervekben, az apró sejtekben, szellemi képességekben és így tovább él, zajlik és bontakozik ki. — A hasonlat kifejezésre juttatja a hierarchia és a hivő közösség egyenrangúságát és különbözőségét, fontosságát és nélkülözhetetlenségét, önállóságát és egymásrautaltságát, tevékenységük azonosságát és másságát, a hierarchia vezető- és a hívek tanácsadó-segítő szerepét. — Ezek a felsorolt zsinati irányelvek maradéktalanul jutnak érvényre a Szabályzat rendelkezéseiben. — Nyitott szabályok lesznek-e ezek a mai ember számára? Foglalkoznak-e azzal, milyen tanúságot tegyenek az egyházközség tagjai az egyháztól visszahúzódó hívek, sőt az egyházon kívül élők leié? Erre a kérdésre megjegyzem, hogy a szabályok meglehetősen nyitottak. Nem próbálják gúzsbakötni az egyházközségek életét és nem húznak kényszerzubbonyt azok tevékenységére. Csak az általános irányvonalakra mutatnak rá (ez a kifejezés belekerült a Szabályzat címébe is), az egyházközség életében és tennivalóiban az ügyrendi eljárási szabályokat lerögzítik ugyan, de az egyházközség tevékenységének a helyi körülmények és lehetőségek szerint szabad utat adnak. Sőt a szabályok annyira nyitottak, hogy az elvi rendelkezések keretein beiül minden egházközségnek joga és lehetősége van saját működési szabályzatát elkészítenie, csak azt — éppen az elvi rendelkezések érvényre juttatása érdekében — jóvá kell hagyatnia az egyházmegyei hatósággal (10. § 5. 45 §). A Szabályzat azonban az elvi irányvonalak körvonalazásán kívül nem kívánja konkretizálni a részletes tennivalókat. Ezt egyetlen szabályzatnak sem szabad megtennie. Azt ti. a gyakorlatnak keli kialakítania. A Szabályzat mint jogi rendelkezés ugyanis természete szerint nem annyira előremutató, mint inkább elért eredményeket biztosító; az a célja, hogy megszabja azokat a kereteket és határokat, amelyek között az eleven életnek, a tevékenységnek meg kell maradnia kibontakozása közben. Senki se ringassa tehát magát abban az illúzióban, hogy a szabályzat elmélyült tanulmányozása, vagy az ügyrendi előírások megtartása által már megújul az egyházközség élete. A negatív megállapítások nyitott lehetőséget adnak a helyi adottságok szerinti pozitív kezdeményezésre és az egyházközség jövőjének a megtervezésére. Ezt az adott egyházközség működési szabályzatába kell összefoglalni. — Ad-e a tervezet konkrét útmutatást és segítséget, hogy az egyházközség hogyan képezze a világiakat, várható-e akár egyházközségi akár egyházmegyei szinten a felnőtt képzés, feladata lesz-e a lelkipásztornak és az, egyházközségnek fenntartani a kapcsolatot a csupán anyakönyvezett hívekkel? Ez a kérdéssor is a konkrét egyházközségi feladatok gyakorlati teljesítését érinti Az érdemleges elvi választ - véleményem szerint — világosan megadtam az előző pontban. A Szabályzat 10. § 1. is meg a 28. § 1. is foglalkozik a felnőttek továbbképzésének a kérdésével. A 29. § 2. pedig az egyházközségi feladatok között kifejezetten felsorolja a kívülállókkal való kapcsolat megteremtését. De nem ad, sőt nézetem szerint nem is adhat uta28
