Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tomka Ferenc: Plébánia - missziósközösség (A zsinat és az új kódex a plébániai lelkipásztorkodás megújulásáról)
Az ősegyház, dz egyház történelme és a jelen azt Igazolja, ahol az evangéliumot megélték —• testvéri közösségekben. Korunk egyházi megújulásainak forrásai is mindenfelé a krisztusi közösségek, közösségi plébániák. — És fordítva. Az utóbbi évek hazai és nemzetközi tapasztalatai azt is igazolják, hogy azok a vidékek vagy plébániák, amelyeken nincs élő közösség, lassan vagy gyorsabban elnéptelenednek. — S vajon hogyan néz ki — és hogyan alakítható ki — egy ilyen ,,közösségi" plébánia? — Az első századok helyi egyházainak testvéries jellegéről van némi elképzelésünk. Az egyház történelme és a jelen azóta is a legkülönbözőbb közösségii-plébánia formációkat mutat fel Lássunk néhány példát a jelenből: — 1. Hazánkban is vannak plébániák, ahol a lelki- pásztor baráti-testvéri jelenléte és működése néhány év alatt testvéri légkört alakított ki. Ha valaki ilyen helyen elmegy akár csak egy istentiszteletre, azonnal érzi, hogy közösségben van. Ez a légkör sokakat megérint és vonz, előbb a testvéri közösség, majd a hit felé. — 2. Másutt a plébánia nagyszámú hívei közül eleinte egy viszonylag kisszámú közösség aktív részt vállal a liturgiában, a lelkipásztori munkában. Ök a pappal együtt egy közösséget alkotnak. Példájuk nyomán aztán egyre többen aktivizálódnak. Egyes helyeken újabb csoportok alakulnak, és vállalják a különböző lelkipásztori munkaterületek ellátását: némelyek az utca-apostolkodást, mások a betegek látogatását vagy a hitoktatásban, liturgiában, templomi énekben stb való közreműködést. Ilyen világi lelkipásztori munkacsoportok jelenléte kisugárzik és testvéri légkört terjeszt az egész plébánián. - 3. Ismerős kezdeményezés hazánkban, hogy az egyházközségi képviselőtestület tagjai igyekeznek közösséget alkotni, s egyúttal további kisebb közösségekre (munkacsoportokra) oszlanak, amelyek a plébánia hitbuzgalmi, pénzügyi, karitász stb. ügyeit intézik (vö. 8.). - 4. Döntő jelentősége volt egyes plébániák közösséggé alakulásában annak a ténynek, hogy a plébániát egy-egy közösség vezette (papok, világiak, vagy papok és világiak közössége). E közösség jelenléte többnyire rövidesen testvéri légkört honosított meq a plébánián, majd hatására egyéb közösségek jöttek létre (a korosztálynak, érdeklődési körnek vagy lelkipásztori munkaterületnek megfelelően), amelyek egyrészt bei Illeszkedtek a plébánia egészébe, másrészt tovább növelték a testvéri 'légkört —■ 5. Missziós területeknek (Afrikának, Dél-Amenikának) is ismerős modellje a plébánia 'lelkipásztori munkáit ellátó világiakból álló bázisközösség. E közismert modell is ligazolja, hogy a mag-közösség tagjainak elkötelezettsége, összetartozás- tudata „átragad" a plébánián élő keresztényekre is (vö. 2.). Befejezésül még néhány megjegyzést tehetünk azzal kapcsolatban, hogy hogyan jön létre a közösségi plébánia. — Egy plébánia közösségivé alakulásának fontos feltételei közé tartozik, hogy maga a vezető, a lelkipásztor legyen közösségi ember, hogy tudjon testvériesen irányítani, együttdolgozni, másokat meghallgatni. (Ilyen vonatkozásban számosán sürgetik a papnövendékek, illetve a világi lelkipásztorok mélyrehatóbb közösségi nevelését.) — A plébániai közösség 'létrejöttének fontos feltétele, hogy a közösség tagjai természetfeletti — evangéliumi - kapcsolatra törekedjenek, hogy alapelvük legyen: Jézus nevében, az Ő szeretetében akarnak összejönni, és semmi sem fontosabb számukra, mint hogy ily módon Jézus közöttük lehessen (Mt 18,20) (vö. 19.). — Az elindulás legelső feltételé bizonyára az, hogy a közösség vezetője tudatában legyen annak, hogy a plébánia elsősorban nem akkor teljesíti küldetését, ha szociológiailag jól megszervezett csoport vagy csoportok szövevénye, hanem ha élő egyház, azaz ha Krisztus él és működik benne és tagjaiban. Ez azt is jelenti, hogy a pap vagy világi lelkipásztor nem akkor lesz képes egy krisztusi közösség útraindítá- sára, ha jó szervező, hanem, ha átadja életét Krisztusnak, és hagyja, hogy Ö formálja meg élő Testét, helyi egyházi közösségét. Irodalom A magyarországi katolikus egyházközségek igazgatási és adóztatási szabályzata, Eger, 1934. — Alszeghy 1. stb.: Kereszténység és közösség (TKK) Róma, 1981, - András /.: A (plébániai lelkipásztorkodás átalakulása, Szolgálat, 12, 5—14 — Arens A. (Hrsg.): Pastorale Bildung, Trier, 1976. — Capellaro J. B., Liut G. stb.: Da Mássá a popolo idi Dió, Assisi, 1981. — Conferenza Episcopale Italiana: Comunione e comunitá (Piano pastorale per gli anni 80’), Roma, 1981. — Csanád B.: Egyházközségeink a zsinat után, Vigilia, 1978 836-39. —• Csepregi /.: Az új egyházkép plébániai és liturgikus közösségének kialakítása, Vigilia, 1979. 614—19. - Fischer FI., Creinacher N., Klostermann F.: Die Gemeinde, Mainz, 1971. — Kleiner R. J.: Gruppen und Basisgemeinden in ihrer Bedeutung für eine Lebendige Pfarrseel- sorge, in : Wiener J., Erharter H.: Pfarrseelsorge 48—64. — Magyar Kat. Püspöki Kar (kiadása): A gyermekkeresztelés szertartása, Budapest, 1973 (Tartalmazza: a gyermekkéresztségről és a bérmálásról való instrukciókat is.). — Magyar Kát. Püspöki Kar (kiadása): Bűnbocsánat és Oltáriszentség, Budapest, 1976. (Tartalmazza: a gyónásról, oltáriszentségről, gyermek17
