Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: Tanúságunk Jézus szeretetéről
új módon jelenik meg. A megváltó jézus végletekig menő szeretetének ezt a módját a Filippieknek irt levél 2. fejezetéből ismerhetjük meg. Isten Fia szolgai alakot vett fel, — ö az igazi diakonosz, a szolgálattevő — aki kiüresitette önmagát: nem Istennel való egyenlőségét hangsúlyozta, hanem a gyakran szinte végleg eltorzult Isten-képmásával, a bűneiben és bűneitől tehetetlenné vált emberrel azonosult. Jézus önkiüresítésével, a megváltásban a Teremtő új módon ismételte meg ö n ajándékozását. — A KENÖZISBAN Isten mintegy a végtelenségig fokozta értünk és velünk együttvalósá- gát. Ügy ajándékozta magát nekünk, hogy azok is befogadhatják, akik szemben állnak vele, és akik szeretetreméltóságukat személyes bűneik miatt még inkább elvesztették. Isten értünk való szeretete jelen helyzetünkben azt kívánja, hogy Fia részese legyen nyomorúságunknak, és hogy azt ériünk és velünk akarja átélni, elszenvedni. Kereszthalálában és feltámadásában is nyilvánvalóvá vált, hogy Jahve-Isten Fiában is a bűnösök Immánuelje maradt; Jézusban megtestesülten lett: Velünk-az-Isten! „A szeretet Istene azt akarja, hogy minden tettünk szabadságból fakadjon ... De az Isten minket (mint bűnösöket) is meg tud indítani, felébreszti lelkiismeretünket és szivünket. Isten ezzel a .csellel' közeledett hozzánk, amikor gyönge kisgyermek alakjában megtestesült" (Julien Green). Megváltásunknak ez a misztériuma árad a mi diakóniánkból: ,.Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt" (Jn 13,35). A keresztény agapé az Atya teremtő és a Fiú megváltó szeretetét sugározza. Ebből következik feladatunk: A Teremtő ajándékozó, a Megváltó önkiüresítö szeretetét — ami lényegét tekintve ugyanaz — emberileg teljes erőnkből megvalósítsuk. — AZ EGYHÁZ DIAKÖNIÁJA. Jézusnak az Atyával való belső szeretetét tükrözi, hogy ta- nitványi közösséget alapított, melynek tagjai a Szentlélek erejével követik öt keresztútján. Az egyház igy lett közössége mindazoknak, akik hisznek Isten szeretetében és hivatottak arra, hogy megvalósítsák az Isten szerinti életet: Másokért élni ö érette a világban! Mindazok, akik ezt megvallják, valamiképpen hozzátartoznak az egyház közösségéhez. — Az egyház mint a krisztusi üdvösség szentsége, egyben a másokért való létezés szeretet- közössége is. Az eddig hangsúlyozott teremtési és megváltási hitigazságok adják meg a kulcsot, miként éljünk ebben a szeretetben. — A szeretetnek és az irgalmasságnak tettei megszentelő erőt közvetítenek. Az ősegyházban a szeretet és az irgalmasság szolgálatait szentségnek nevezték, hiszen cselekvői az „Atya áldottai", akik beléphetnek Isten Országába. Különös erőt és üdvöt sugárzó életük van azoknak, akik a betegek, a szegények, az otthontalanok sorsát megosztják és így velük közösen próbálnak segíteni rajtuk. A szeretet és irgalmasság tetteinek és üdvösségszerző értékének a feltárása ma sürgetőbb mint valaha. II. János Pál pápa a ,, s z e r e t e t tanúságának'' aktualitását hirdette a világnak, amikor kiadta ,,Dives in misericordia" körlevelét: — „Most azonban, ezekben a kétséges és nehéz napokban egy . . . jelentős igény arra kész- .tet minket, hogy . . . Krisztusban, a mi Urunkban felfedjük az Atya arcát annak, aki valóban ,az irgalmasság Atyja és a teljes vigasztalás Istene' (2Kor 1,3.2. pont)”. „Krisztus Izajás prófétára hivatkozott: ,Az Űr lelke rajtam; azért kent föl, hogy hirdessem az örömhírt a szegényeknek...'. Nagyon fel kell figyelnünk, hogy ezek az emberek elsősorban szegények: akik híjával vannak az élet fenntartásához szükséges javaknak, meg vannak fosztva szabadságuktól, vakok lévén, nem szemlélhetik a teremtett dolgok szépségét, lelki fájdalmaktól szenvednek . . . vagy éppen bűnösök. Leginkább tehát számukra lesz a Messiás könnyen felismerhető jele az Istennek, aki a Szeretet" (11.). „A mai egyház teljesen tisztában van azzal, hogy csak Isten irgalmára alapozva tudja megoldani azokat a feladatokat, amelyek a II. Vatikáni Zsinat tanításából következnek. Elsősorban az ökumenizmus ügyét . . . (81.) . . . azt, hogy emberiesebbé tegyük a világot (89.), hogy beoltsa az életbe az irgalom misztériumát (91). Az irgalmasság az igazságosságnak új jelentést ad, . . . ami a megbocsátásban kerül napvilágra (93)." Ez az igazi megbékélés alapja (kiemelés tőlem). — AZ IRGALMASSÁG TETTEIT sokáig inkább jámbor „jócselekedeteknek" tekintették és ezért azok nem kerültek a keresztény élet középpontjába. Pedig nem felejthetjük, hogy a szegényben, a betegben közvetlenül azzal a Krisztussal találkozunk, aki a végső ítéleten a 16
