Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kipke Tamás: Akik utat tévesztettek
tam, és mindent megtettem azért, hogy a kötelességeimet mindenki felé teljesíteni tudjam . . . Csak engem érhet vád a történtekért, az üzletet én vezettem. Figyelmetlen voltam és túl jóhiszemű, és elsiklottam olyan dolgok fölött, amik fölött nem szabad lett volna . . . Bizonyára mindennek van valami oka, és remélem, hogy nem kerülök a pokolra . . . Csak azt kérem tőled, próbálj megérteni s próbáld elmagyarázni majd azoknak, akikre ez tartozik, hogy milyen ember voltam, milyen ember lehettem volna, ha egy kicsit szélesebben látok, jobban hiszek és többet remélek . . . Tudom, hogy ez nem megoldás, ez menekülés, de én most mégis ezt választom. Kérlek, ha az értesítést megkapod, gyere, s a végrendelkezésemben leírtakat támogasd. S kérlek, őrizz meg emlékezetedben. Az Isten áldjon meg téged . . . Gy. R. 31 éves, két gyerek apja, egy Budapest környéki kisközség presszójának szerződéses üzletvezetője — két éve. „Sikertelen" öngyilkossági kísérlete után eljött a dunántúli városból, ahol négyszázezer forintnyi adóssága maradt vissza, miután gazdaságilag belebukott egy étterem vezetésébe. Ezért vágta volna föl az ereit 29 évesen egy októberi éjszakán a tönkrement étterem raktárában? (Részlet egy régi beszélgetésből): — Emlékszel, érettségi után, június közepe volt, becsöngettem hozzátok és elcsaltalak moziba meg sörözni. . . — Igen, emlékszem . . . — Hát akkor kellett volna fölvételiznem az egyetemre. Nem mentem el. Nem mertem . . . Képzeld, ott voltam a kitűnő érettségivel, és nem mertem elmenni a szóbeli felvételi vizsgára . . . (Részlet apjának írt búcsúleveléből): „Nekem semmi se sikerült úgy igazán. Ez a csapás most mindent betetőzött. . ." (A húga mondja, néhány nappal a kétségbeesett cselekedet után): — Anyánk akkor halt meg, amikor ő tizenöt éves volt. Benne akkor eltört valami. Engem is megrázott, de egy diákszerelem valahogy átsegített a fájdalmon és veszteségen, ö egyedül maradt, valahol belül azt hiszem nagyon egyedül maradt. . . Voltak, vannak barátai, megnősült, van két szép fia, de valahogy egyedül maradt ... Ha fölépül, helyrejön, vajon megszűnik ez . . .? (Részlet a feleségének írt levélből): „Boldog, jó, szép életet akartam teremteni nektek. A boldogság, tudom, tudod te is, nem sikerült úgy, ahogyan szerettük volna. De tisztességben élhettünk volna. Én nagyon szerettelek titeket, én folyton adni akartam. Ez lett belőle ... De nem tudok úgy élni, hogy legalább a gyerekeimet ne tudjam rendesen ellátni ...” (A húga mondja): — Még gimnáziumba járt, amikor egyszer fogta, és eladta az ezüst étkészletet. Hónapokig rengeteg pénze volt belőle. Meghivogatta a barátait, mindenkit. . . Sokáig azt hittem, tulajdonképpen nagyzolni akart. De másról lehet szó . . . Adni akart. Adni, hogy szeressék. Talán nem bízott magában, talán nem hitte, hogy önmagáért is lehet őt szeretni? Nem tudom . . . Kész volt megvásárolni az emberek szeretetét. Ezért volt neki mindig fontos, hogy pénze legyen. Hogy tudjon adni. . . (Egy volt osztálytársa mondja): — jogász akart lenni, vagy újságíró . . . Legalábbis ezt mondta akkoriban, ha kérdezte valaki. Nem értem, miért ment pincérnek végülis. Jó svádájú, igen értelmes srác volt. Évek óta nem láttam. Mi van vele? (Részlet egy régi beszélgetésből): — Hogyhogy nem mertél elmenni felvételizni?! — Lehet, hogy attól féltem, netán fölvesznek . . . Bár az egyházi gimnázium akkoriban nem volt igazán hatásos ajánlólevél a jogi karra . . . Nem tudtam, vagy nem akartam elképzelni magam csóró egyetemistának, átallottam volna folyton az apámtól kérni mindent. . . Valahogy a saját lábamra akartam állni. — Sikerült? — Hát nézd ... Ha mondjuk, te megszorultál, és volt időd, lejöttél hozzám egy hétvégére, és megkerestél nálam két hétre valót. Ha időd se volt, akkor meg jöttél kölcsönkérni. . . — így igaz . . . (Részlet a húgának írt levélből): „A te mindig lelkes optimizmusodra is gondolok most, kéne, hogy nekem is erőt adjon, de hiába, nem megy . . . Ekkora teher elviseléséhez én gyönge vagyok. Kész. Nem megy. Nincs esély, nincs remény. Semmi sincs. Borzasztó dolog ez, és tudom, hogy bűnt követek el.. ." Nagyon ritkán utazik haza. Albérletben lakik a Pest-környéki kis községben, és dolgozik reggel kilenctől este tízig. Szünnap nincs, kéthavonta egyszer legfeljebb. Feleségétől gya60
