Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 3. szám - KÖRKÉP - Molnár Béla - Széll Margit: Célokról, értékekről, együttműködésről
Dr. Molnár Béla a HNF Országos Tanácsának kulturális titkára: CÉLOKRÓL, ÉRTÉKEKRŐL, EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL ön 1984 januárjában, az egyházi sajtó képviselőivel folytatott konzultáción hangsúlyozta azokat a közös feladatokat, amelyekben — társadalmunk erkölcsi állapotának javítása, kulturális színvonalának emelése érdekében — az egyházaknak és a társadalmi szerveknek össze kell fogniok. Kérem, foglalja ezt össze a Teológia olvasóinak. — Jó szívvel teszem, de előbb az említett konzultációval kapcsolatban azt kell elmondanom, hogy az nem valami egyedi, kivételes alkalom volt. Köztudomású, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt általános és szövetségi politikája alapján nem csak széles körű társadalmi egyetértés, de sokoldalú társadalmi-közéleti együttműködés valósul meg hazánkban a vallásos és a nem vallásos állampolgárok között. Erre épül az a konstruktív együttműködés, amely az állam és az egyházak viszonyának fő tartalmi jellemzője. Természetes, hogy ez jelen van a Hazafias Népfrontban is, amely ennek az együttműködésnek talán legfontosabb színtere. Így érthető, hogy a népfrontban rendszeresen működnek ezt az együttműködést megvalósító fórumok. Ilyen fórum az egyházi vezetők és a népfront főtitkárának évenkénti találkozója, s ilyenek az egyházi sajtó és a népfront képviselőinek ugyancsak évente tartott konzultációi, az is, amelyre kérdésében utalt. E találkozókon arról van szó, hogy az időszerű társadalmi gondokban, tennivalókban milyen közös témáink vannak, s milyen közös cselekvésre van ezekben szükség és lehetőség. — Az említett januári tanácskozáson is ez volt a dolgunk. Tájékoztattam az egyházi sajtó képviselőit arról, hogy a népfront milyen feladatokat vállal az 1984-es évben. Itt csak éppen megemlítem ezeket: — a nemzeti egység szolgálatát... a változatlan alapelvek szellemében az állampolgári tudatosság erősítését, a társadalmi közmegegyezés megújulását az új feladatok nagyobb követelményeinek megfelelően és a fiatal nemzedékek bevonását ebbe az élő közmegegyezésbe; — demokrácia fejlesztését ... az emberi kapcsolatok olyan fontos területein, mint az állam — és a közélet, a család, a munka — és lakóhely . . . s olyan jelentős feladatokat, mint az új választási törvényben adott lehetőségek teljes használata a jövő évi választások előkészítése során vagy az érdemi viták olyan feltételeinek fejlesztését, mint a tolerancia és az emberi méltóság tiszteletben tartása; — a család társadalmi megerősítését . . . ami egyike a legfontosabb feladatainknak, s amelyben mindenkinek van felelőssége és tennivalója; — szóltam a történelmi 40. évfordulókkal összefüggő munkánkról, amelynek középpontjában felszabadulásunk évfordulója áll, de amely tartalmazza a fasizmus rémtetteire és az antifasiszta küzdelemre emlékezést is; — ismertettem a békemozgalmi munkánkra vonatkozó terveinket. És még sok fontos témáról volt szó. Beszéltünk a munka társadalmi jelentőségéről, a családalapítók — pályakezdők — sokgyermekesek — és alacsony nyugdíjból élők nehéz helyzetéről. E rövid felsorolásból is látható, hogy olyan gondokról, problémákról volt szó, amelyekben lényeges szerepe van az erkölcsi kultúrának, a műveltségi színvonalnak. A konzultáció résztvevői nagy felelősséggel elemezték ezeket a témákat és kifejezték együttműködési készségüket. Tények igazolják, az egyházi sajtó érdemben támogatja a közösen fontosnak tartott problémák megoldását. Azt tapasztaljuk, hogy egyre erősödik a bizalom az államvezetés és az egyházak között. Az említett problémák megoldásához azonban nem elegendő az egymás mellett élés. A gyakorlatban kellene összefogniok a társadalmi szerveknek és az egyházaknak. Hogyan látja ezt megvalósíthatónak? — Én is úgy látom, hogy a kölcsönös bizalom megvan és erősödik is. De azt mondom, hogy az „egymás mellett élés” kifejezés már hosszú ideje nem tükrözi az állam és az egyházak viszonyát, annak lényegét. Az elmúlt évtizedekben a kapcsolatokat egyre teljesebben az együttműködés jellemzi. Ennek forrása a békében és a szocializmusban való közös objektív érdekeltség és ennek kölcsönös felismerése, vállalása. S ez a gyakorlatban konstruktív összefogáshoz vezetett. Biztos, hogy ez az összefogás lehet gazdagabb, teljesebb, s kell is, hogy az legyen. De már van. A békemozgalomban ez régóta látható is. A társadalomépi- tésben is van összefogás, ha nem is olyan köztudott. Példának említem a népfrontmozgalmat. Választott bizottságainkban országosan közel 700 egyházi személy tevékenykedik — és vannak „civil” vallásos emberek is. E népfrontbizottsági tagok a bizottsági üléseken rendszeresen részt vesznek azoknak a gazdasági, kulturális, szociális és más kérdéseknek a megvitatásában, a testület állásfoglalásainak kialakításában, amelyek a község, a város, a megye, az ország lakossága számára fontosak. Ez gyakorlati összefogás a társadalomépítő munkában. Hasznos, szükséges összefogás, ami nélkül nem lehetne előrejutni. 42