Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 3. szám - KÖRKÉP - Horváth Sándor: Boldogok országa (részletek)
Isten életének gyakorlása az erények és a Szentlélek ajándékai által történik. De ez az élet végtelenül gazdag, amelyet nemcsak kimeríteni, de még megközelíteni sem lehet, sem az egyes embernek, sem az egész emberiségnek. Az erények szoros összefüggése révén ugyan minden, még a legkisebb igazi, a szeretettől hordozott erénygyakorlat által is, az egész természetfölötti élet valósul meg bennünk, de nem egész terjedelmében. Így Isten is egészen bennünk lakik, de nem teljesen, nem minden lehető módon. Egy-egy ember, de a világtörténelem egyes korszakai is csak egy parányt leshetnek el Isten tökéletességéből, csak igen keveset valósíthatnak meg abból. Ezért kell az embernek az erénygyakorlatok bizonyos körére szorítkoznia, azokban kiképeznie magát, s igy legalább itt nagyot művelnie és az egész természetfölötti életet legalább közvetve megvalósítania magában. Amint Isten életét, úgy boldogságát sem tudjuk a földön teljesen a magunkévá tenni. Csak részben sikerül Isten egy-egy sajátságát (pl. jóságát, igazságosságát stb.) lelkűnkbe beélni, életünkben azt oly érvényre juttatni, hogy úgy magunk, mint mások előtt Isten képviselőiként és képmásai gyanánt szerepeljünk. Ennek megfelelően Isten boldogsága is csak egyes vonásokban (pl. tartósság, édesség stb.) valósul meg lelkűnkben, úgy, hogy az Apostol szava szó szerint beteljesedik rajtunk földi tökéletességünk legmagasabb fokán is: csak részlet az, amit most megismerünk, részlet, amit jövendölünk (1. Kor 13. 9.). Krisztus ebből az okból vont meg az erénygyakorlatok és az istenes élet mérhetetlen területén bizonyos köröket, amelyek az emberi élet szükségleteinek leginkább megfelelnek. Az emberek tetszésük és hajlandóságaik szerint választhatják ki azt a kört, amelyen belül tevékenységüket ki akarják fejteni, s Isten hasonmását, életét és boldogságát leginkább meg akarják valósítani. Ezekben élve az örök boldogságot anticipálhatják reményben, akár mint erényes, istenes életük jutalmát, akár mint élvezetes érdemet, bár csak részlegesen, mind tárgyában, mind sajátságaiban. Krisztus útmutató és törvényhozó tevékenységének, ha nem is legfontosabb, de mindenesetre legszebb és kihatásaiban legmesszebbmenő intézkedését e körök megvonásában látom. Ezekkel hozta le tulajdonképpen a mennyországot a földre, ezek alapján lehet földi országát regnum coelorumnak, mennyek országának nevezni. Hegyi beszédében vonta meg ezeket a köröket, hogy amint Szent Hilár megjegyzi, mintegy az örökkévalóság magaslatáról és látószögéből adja elő az örök boldogságot a földre hozó intézkedéseket. Itt állapította meg a nyolc boldogságot. Olyan körök ezek, mint Dante látott a mennyországban, ahol az üdvözültek méltóságuk és érdemeik szerint rendezetten helyezkednek el, ezeknek megfelelően élvezik Isten életét és boldogságát. így a földön is. Nyolc különféle kört jelölt meg Krisztus, meghívta alattvalóit, biztosítva őket, hogyha az erények és a Szentlélek ajándékai által megvalósítják az illető körbe vágó tökéletességet, akkor lehozzák a földre a boldogságot. Mert ezek az erénygyakorlatok vagy megadják az alapos okot ahhoz, hogy az örök boldogságot reményben birtokolják, vagy pedig természetüknél fogva oly édességgel töltik el a lelket, hogy azt már mint jelenlevő tárgyat élvezik (STh I—II. Qu. 69. a. 2.). Mindkét esetben tehát előlegezik az örök boldogságot, mert lelkűk oly állapotba jut általuk, amely a nyugtalanságot okozó szenvedélyek lecsillapulását és így Isten elvesztésének a veszedelmét már kizárja. így a boldogság lényegéhez tartozó megnyugvás és a szeretetben való fölolvadás velük járván, amennyiben ez földi emberre nézve lehetséges, valóban boldogok lehetnek. Ezért mondjuk Krisztus országát a boldogok országának. Nem a test és vér boldogságát és megnyugvását birtokolják ezek, hanem az Isten hasonmására átalakult lélek kielégültségét . . . Azt mondottuk fönnebb, hogy a földön csak a gyermekek lehetnek boldogok. De ez nem a tökéletesség, hanem a tökéletlenség, fejletlenség boldogsága. Krisztus is azt kívánja tőlünk, hogy gyermekekké legyünk, ha be akarunk jutni országába (Mt 18. 3.). Nem értelmünk használatát akarja ezzel korlátozni, nem a ráeszmélés lekötésével akar bennünket narkotizálni, hogy így boldognak érezzük magunkat, hanem az ártatlanság amaz állapotát kívánja tőlünk, ami a gyermeket jellemzi. A szenvedélynek, telhetetlenségnek vagy önteltségnek sebei nála nem uralkodnak, illetve még gyógyíthatók, mivel nem a gonosz akaratából származnak, hanem a romlott természet önkénytelen mozgalmasságai gyanánt jelentkeznek, de éppígy el is múlnak, anélkül, hogy a lélek nyugalmát megzavarnák s a szívet beszennyeznék. Ezért tölti el a gyermeket oly sok ártatlan öröm, ezért lehet oly könnyen megnyugtatni és kielégíteni. Így kell ennek lennie Krisztus országában mindenkinél. Emberi kísértés bárkit érhet, s a lélek nyugalmát egy pillanatra megzavarhatja. De ha ott van a jóakarat, a gyermeki ártatlanság nem vész el, s a nyugalom és boldogság éppúgy visszatér lelkűnkbe, mint a gyermekébe a természet akaratlan fellobbanása után. Ha nem lesztek mint a gyermekek, hanem a szenvedély, telhetetlenség és önteltség uralkodnak rajtatok, nem mentek be a mennyek országába, sem a földön, sem a mennyben. (Részletek a szerző Krisztus királysága című könyvéből. Bp. 1926. 219—231.) Horváth Sándor 29
