Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tarnay Brúnó: Szexualitás és érosz keresztény értelme
rint, hanem Krisztusban, az ö szerétetében lesznek igazán eggyé. Nemcsak társadalmi egyenjogúságról, a két nem természetszerű ellentétének kiengeszteléséről van szó. Kifejezetten a nemiség felemelése és megszentelése ez. Szent Pál apostol megalkuvás nélkül ragaszkodik a nemek egyenrangúságához (ami nem jelenti a szerepek egyformaságát), még a társadalmi szokást is vitathatónak tartja (lKor 11, 16). Bizonyos fokozódó óvatosságot meg kell állapítanunk a levelek történeti sorrendjében. Jól magyarázható ez a Nag-Hammadi-i iratokból ma jobban ismert gnósztikus enthuziaszták beszivárgásával: Karpokratész csoportjának már az I. sz. vége felé írásos nyomai vannak, vele egyidöben Bazilidész promiszkuitást és erkölcsi nihilizmust képvisel. A „lelkieknek" (pneumatikoi) mindent szabad (vö. lKor 6,12; 10,23—24), csak a test-világtársadalmi intézmények (a házasság is) származnak a Gonosztól. Bizonyos szektákban a nők megbotránkoztató módon gyakorolták egyébként nem ritka és elfogadott vezető szerepüket. — Valószínűleg erre utal Fii 3,19 és 2Tim 3,6—7. „Az asszonyok hallgassanak az egyházban" eredetileg a késői lTim 2,12 tilalma — lKor 14,34—35 nem illik az összefüggésbe, egyes szövegcsaládok a 33. V., mások a 40. v. után szúrják be. (Ld. H. Köster, Einführung in NT. Berlin— New York, 1980. K. H. Schelkle, Paulus. Darmstadt, 1981.) — A mi korunk említett ideológiai harcára nézve tanulságos a gnózis morális ellentmondása: éppen a test megvetése a nemi szabadosság gyökere — a gnósztikusok gőgje és nihilizmusa mélységesen pesszimista és az emberi méltóságot megalázó teória. Férfi és nő tehát egyaránt „Istentől származik” (lKor 11,12), nemiségükkel együtt. Személyes kapcsolatuk szent, nagy misztérium, annyira, hogy Krisztus és az egyház kapcsolatának szibóluma (Ef 5,32). — Az eredetiben világos, hogy a nemiség a maga természetes mivoltában szent jel: „eis sarka mian" a Tér 2,24 idézete, ahol a „baszar" vagyis hús, emberi vagy állati test, esetleg az egész ember, de éppen testi, romlandó mivoltában. (Ld. Ge- senius, Hebräisches—aramäisches Wörterbuch über das AT. Berlin—Heidelberg, 1954. 120. 1.) Mi az új és eredeti a szexualitás keresztény értelmezésében? A görög—római élet nem ismerte a mindent egyesitő „agapét". Ebben a patriarkális, kifejlett formájában tipikus férfitársadalomban a tisztes családanya képviselte a társadalom érdekét: gyermeket szült, a családi tűzhely őre volt Juno-Vesta oltalma alatt. A férfinak, pedig szüksége volt szórakoztató-játékos szerelmi társra, hetérára — sőt a módos polgár rendelkezett a kizárólag testi kielégülést szolgáló rabnők seregével. — „A hetérák gyönyörködtetésünket szolgálják, a konkubinák testünket gondozzák, a feleség gyermekeket szül nekünk és otthonunkat őrzi" — írja Démoszthenész. Az apostoli kor nem ismerte el ezt a hasadást. A krisztusi agapé szexust, éroszt és családot az egy pár, egy ember, egy test eszményében foglalja össze. Nem hiányzik a mediterrán Ökör világából az ösztön és mámor vallásos kultusza sem. Részben tiltakozás volt ez a társadalom normáival szemben, az élet kiélésének szabadságáért, a nő emancipációjáért való síkraszállás. — Így Dionüszosz kultusza, az egyetlen autochton görög eredetű misztérium, a frig Attis és Kybelé, a később Athénben is bevett trák eredetű Eleuzisz-ünnepek, a valószínűleg Kánaánból származó Tammuz-kultusz. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az élet megújulásának nemi aktussal való tisztelete az egyéni üdv, halhatatlanság Ígéretével kapcsolódott, ám a ránk maradt szövegek arról tanúskodnak, hogy ez a halhatatlanság testi, evilági, érzéki továbbélést, a Sors kiszámíthatatlan kényszere elleni biztosítékot jelentett, egyáltalán nem erkölcsi újjászületést; — legföljebb a beavatást megelőző próbák kívántak bizonyos „állóképességet”. Igen tájékozott magyar vallástörténészeink ismeretterjesztő előadásaikban mintha figyelmen kívül hagynák ezt a döntő különbséget. A próféták a rituális prostitúciót kíméletlenül ostorozzák, ugyanúgy, mint Szent Pál. Af- rodité valamelyik papnőjének fizetett szolgálata nem jelenítheti meg azt a személyes viszonyt, amely Teremtő és teremtés, Krisztus és az egyház között fennáll (lKor 6,17. 19— 20a). A tapogatózó pogány erkölcsiségnek vannak kétségkívül magasztos megsejtései. Platón Szümpozionjában Érosz a leghatalmasabb szellem, daimón, aki a testek köréből az igazi Szép, Jó és örök isteni eszméjéhez vezet. — A szöveget mindenesetre súlyosan megterheli a korabeli Athén erkölcseire utaló paedarasztia; újabb értelmezők szerint a Lakomában ez csupán metaforikus, formai jellegű. Érosz és keresztény misztika Nem adhatunk teljesen igazat a nagy tekintélyű M. Eliade kutatókörének, amikor ezt állítja: „A misztériumvallásokkal ellentétben a kereszténység nem ismerte fel a szexualitás 16
