Teológia - Hittudományi Folyóirat 18. (1984)
1984 / 2. szám - KÖRKÉP - Hetény János: Sarlósboldogasszony ünnepének magyar hagyományai
a gaetai fogságból hazatérve II. o. duplex rangra emelte az ünnepet. — Ennyit következtessünk ezekből: ha az ünnep elterjedése, megerősítése már akkor több volt életrajzi megemlékezésnél, akkor mai megtartása sem elsősorban az időrendi pontosság helyreállításában találja meg reformját! 4. EGY ÜNNEP CÉLJA ui. a II. Vatikáni zsinat óhajtása szerint csak az lehet, hogy a „misztériumokat valósággá tegyük"2, a Mária-ünnepekkel kapcsolatban pedig azt tanítja a Zsinat, hogy „Benne csodálja meg és magasztalja a Megváltás legkiválóbb gyümölcsét, és mint legtisztább képben, örömmel szemléli benne azt, amivé válni a beteljesülésben maga is óhajt és remél."3 Ennek régi megvalósulását szemléljük a magyar népi vallásosságnak az egyetemes egyház előtt ismeretlen kultuszában, a „Sarlósboldogasszonyban".4 5. SARLÖSBOLDOGASSZONY sajátos magyar neve éppen 400 éve bukkan fel emlékeinkben.5 Vajon milyen meglátás nyer kifejezést ebben a névben? — A múlt századi ponyvairodalom énekeiből bőségesen igazolható, hogy a látogatás legendás megfogalmazása (virágok, fák kivirágoznak, meghajolnak, amerre Mária jár), azt a meggyőződést fejezi ki, hogy a természet felismeri, hogy az Alkotóját és Felszabadítóját méhében hordozó Szüzanya lépett hozzá. Ezért ujjong, virágzik és bő termést hoz, segíti az embert, akivel az eredeti bűn óta nem találta harmóniáját. Erre magyarázható a sarlósi virágszentelés szokása. — A Szüzanya abba a házba látogatott, ahol már Erzsébet várta a nem remélt élet megjelenését. Ebből érthető, hogy ott, ahol küszöbön a termés — a szegény ember „élete” —, ott a magyar paraszti hívek ajkán felszakad az ének, hogy ismétlődjék meg Mária első csodás látogatása: „Mihozzánk is' jöjj el isteni anya, / Nyitva áll előtted szívünk hajléka. / Hozzál minekünk isteni áldást, / Nyerj fiadtól bőséges aratást."6 Szentírási alapon (Mt 13,30; Gál 6,8—9; Jel 14,14—16) a földi aratás az utolsó ítélet előképe is. Ezért énekelték a tápéiak aratás kezdetén: „Eljött az aratásnak nagy napja, / Emlékeztet ítélet napjára."7 A népi képzelet úgy tudja, hogy „Mária is munkálkodik a paradicsomban (. . .) Szép aranykalászokat, aratja a rózsákat, / Szent Fia csűribe gyűjti az igazakat".8 — Hogyan lehetséges ez a gondolattársítás az arató Szűzanyáról? Csakis a sarlós aratás technikájából. Az összehasonlító néprajz tudja, hogy sarlózva általában a nők aratnak, és a férfinép szedi utánuk a markot.9 Így a sarlózva arató nők alakját méltán veheti fel Mária, aki az aratásban a férfi (Krisztus) számára szerzi egybe a választottakat. — Sarlósboldogasszony-Mária: paraszti népünk látásában ő a kegyelemközvetítő, a Megváltó kegyes társa. Igen sikerült alkotás ez az elnevezés és kultusz a népi vallásosságban. Kár lett volna ezt, az aratáshoz szorosan kötődő képet feláldozni május 31-e elfogadásával, csupán a precízebb időrendiség kedvéért. 6. A II. VATIKÁNI ZSINAT számol azzal, hogy az egyház különböző történelmi- kulturális múlttal rendelkező közösségeit nem szabad uniformizáltan kormányozni. Íme, a Liturgikus Konstitúció pontjai: (37.) „Az egyház a hitet és a közjót nem érintő dolgokban nem kívánja kötelezővé tenni a formák merev egységét, még a liturgiában sem. Sőt ápolja és fejleszti a különböző népek és nemzetek jellegzetes adottságait és örökségét. Ami tehát a népek szokásaiban nincs elválaszthatatlanul egybekapcsolva babonákkal és tévedésekkel, azt jóakaratúlag mérlegeli, és ha lehetséges, teljesen és érintetlenül megőrzi, sőt olykor magába a liturgiába is beépíti, amennyiben az a liturgia igazi és hiteles szellemével összeegyeztethető." — (40. § 1.) „A . . . területileg illetékes egyházi felsőbbségnek gondosan és bölcsen meg kell fontolnia e dologban, hogy az egyes népek hagyományaiból és lelkivilágából mit lehet beépíteni az istentiszteletbe. A hasznosnak vagy szükségesnek ítélt alkalmazásokat az Apostoli Szentszék elé kell terjeszteni és annak jóváhagyása után bevezetni.” — Ez utóbbi történt meg, amikor a Magyar Püspöki Kar, az Országos Liturgikus Tanács javaslatára, kérte az Istentiszteleti Kongregációt, hogy Magyarországon, hagyományainknak megfelelően, továbbra is július 2-án ünnepeljük Szűz Mária látogatását. Hiszen május 31-ével csak az időrendi helyességet fejeztük volna ki jobban, ugyanakkor „Sarlósboldogasszony” páratlan kultuszát halálra ítéltük volna. Ezért tehát: köszönet Sarlósboldogasszonyért! 7. EGYFAJTA „MŰEMLÉKVÉDELEMNEK" tekinthetjük ezt az intézkedést. A Püspöki Kar lépése önmagában is példamutató: bátorság a törvényadta lehetőségekben és értékes cselekedet a magyar vallásos lelkiség múltjának e szép emléke megőrzésére. De nem elégedhetünk meg őseink kultuszának gondos konzerválásával. A sarlós aratás már nehezen tartaná frissen a mai hívek áhítatát. A sarlósboldogasszonyi „műemlékvédelemmel" tehát csak egy kihűlőben lévő emléket melengetnénk. 8. A KULTUSZ TOVÁBBVITELE okvetlenül szükséges. És ennek aggiornamentója hitelesen lehetséges, ha meggondoljuk, hogy mi ihlette népünket a „Sarlósboldogasszony" 46
