Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Schmatovich János: Ünnep és ünneplés a Biblia tanításában
detben „Az istentisztelet napja, a szív öröme". Szerves része az ima és áldozat, sőt a társadalmi igazságszolgáltatásnak egy különös módja is. A király nem csupán az elmúlt év eseményeiről számolt be, Hanem bűneit is megvallotta. „Az újévi ünnepség idején megszűnt minden társadalmi különbség, a rabszolgákat uraik szolgálták ki." (Vö. £. Klengel- Brandt: Utazás az ókori Babilonban, Bp. 1973. Corvina, 166—171.). A prostitúciónak vallási jellege volt. Később elfajultak az újévi ünnepek is, és orgiákba fulladtak. — 3. Frei in Christus II. 138. — 4. Ld. „ünnep” címszó, 1400. — 5. Id. A. Heussling: A terminushoz kötött ünnep (Régi és új a liturgia világából, Bp. 1975. Szt. István Társ.) 158. — 6. Vö. Jörg Knoll: (elsősorban Lutherre hivatkozva mondja, hogy a szent élet fontos és nem a szent nap. S az ünneplésben az a cél, hogy „a jobb hétköznapot előkészítsük”.) „Megszenteljük-e még a vasárnapot" c. tanulmányát a Mérleg részletesen, szemelvényes fordításban közli (1973/2. 165—176.). — 7. Zustimmung zur Welt. Eine Theorie des Festes. München, 1963. 16. — 8. Hugo Rahner az ünnep dialektikus jellegét érzékelteti a „komolyan vidám" jelzővel, (id. Nyíri Tamás: Homo festivus c. tanulmányában; in: Régi és új a liturgia világából, 139.). — 9. Vom Wesen und Sinn des Spieles. Berlin, 1933. 146. (id. Häring i. m. II. 144.). — 10. i. m. II. 144. — 11. Vom Geist der Liturgie, Freiburg i. Br. 1957. (magyarul is) — 12. i. m. II. 149. — 13. i. m. II. 137. — 14. i. m. 81. — 15. i. h. 160. — 16. id. Häring i. m. 149. — 17. Vö. R. Bleistein: Der Christ und das Spiel (in: Stimmen der Zeit, 1978. 196. sz. 108—116.) — 18. id. Häring II. 145. — 19. i. m. 102. — 20. i. m. II. 147.; Ld. még H. Küng: Existiert Gott? München, 1978. 713. — 21. Id. Nyíri T. tanulmánya, i. h. 140. — 22. A hagyományos egyházművészet és a teológia egyoldalúan világította meg a megdicsőült létformát, amely a gyermekek és felnőttek katekézisében szüntelenül az unalom kérdését vetette föl. A szemlélődés, a „színelátás” vagy az imádkozó, éneklő kórus fogalma, képe ma már nem kielégítő. Az új megközelítés Teilhard üdvözült kozmoszának képéhez kapcsolódik. Az „új Ég és új Föld ' Izajás által (66,17) megrajzolt prófétai előrejelzése így kap modern tartalmat. Benne nem csupán a szenvedés szűnik meg, hanem a hétköznapok is ünneppé válnak. Isten boldogító jelenlétében ugyanis minden igazán emberi helyet kap majd, ami az átszellemült testtel összhangba hozható. — 23. i. m. II. 143. — 24. Ld. Kecskés P.: A bölcselet története. Bp. 1943. Szt. István Társ. 547. — 25. id. Häring i. m. II. 147. — 26. Konvertiten Kathekismus, Paderborn, 1964. 17. kd. 312. Schmatovich János ÜNNEP ÉS ÜNNEPLÉS A BIBLIA TANÍTÁSÁBAN Korunkban probléma lett a megnövekedett szabad idő hasznos kitöltése. Milyen tájékozódási segítséget nyújthat ezen a téren a Biblia? Természetesen közvetlen „modelleket" a szabad idő gyümölcsöző felhasználásához aligha kaphatunk. Ezért, amikor a következőkben rámutatunk az ünnep és az ünneplés bibliai szellemére, célunk csupán a gondolatébresztés, a szellemi horizont kitágítása. A munka és a szabadidő ritmusa A biblikus teológia messzemenően antropológia. Ez a tétel félreérthetően „modernül" hangzik. Pedig egyáltalán nem az, különösen ha különbséget teszünk a teológia antropológiai fordulata és egy talaj nélküli antropocentrizmus között. Az antropológia bibliai hang- súlyozásának legmélyebb oka teológiai jellegű: Isten, aki létében és cselekvéseiben világfeletti, abszolút szabadságában leereszkedett a világhoz és mint Jahve, azaz mint a világ és az ember felé forduló Isten mutatkozott be. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy aki a Biblia Istenéhez fordul, annak Jahvéval és Jahvéban szintén a világ és az ember felé keli fordulnia. Ez a Biblia egyik alaptanítása. A keletszemita mítoszok az embert kifejezetten „vallásos lénynek" írják le. Hivatása az, hogy étel-, ital-, és illatáldozatokkal kedveskedjen az isteneknek (vö. „Enuma elis" kezdetű babiloni mítosz 6. tábláját). Ezzel szemben a Biblia egy pillanatra sem hagy kétséget arról, hogy az ember egyenesen a világban való szolgálatra kapott meghívást. A Tér 1 szerint az ember istenképiségéből fakad az a hatalma és feladata, hogy „uralma alá vonja a Földet” (Tér 1,26—28). Hogy azonban a világ felé való tevékeny odafordulás ne taszítsa az embert rabszolga- sorba, azért isten népének szövetségi okmánya meghirdeti a szombat-parancsát: „Tartsd meg a szombatot, szenteld meg, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta neked! Hat napig dolgozz...! A hetedik nap azonban a nyugalom napja, az Úré, a te Istenedé. Akkor hát 77
