Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: A világhelyzet és az egyház
egész társadalmakra vonatkozik, akkor a közösségi tudat is ambivalenssé válik, és egy, sikereiért állandóan aggódó, feszültségben élő generációt nevel fel, igazolva Walter Weiss már idézett meglátását: „Az atomharc nem más, mint kettéhasadt pszichénknek ma már élet- veszélyessé vált kivetítődése.” „Ambivalenciánk gyökere az, hogy önmagunkat (Selbst) felcseréljük igazi énünkkel (Ich). Énünket azonban nem zárhatjuk büntetlenül önzőén önmagunkba —, ez neurózishoz vezet. Csak a másiknak, a közösségnek a szolgálatába állítva, spontán, szinte ajándékként találunk igazi énünkre, egyéni és közösségi boldogságunkra, önmegvalósulásunknak ezt az igazi örömét már nem sikernek, vagy szerencsének (Glück) nevezzük, hanem lelki boldogságnak (Seligkeit)." (Die Aufgabe . ..) — A Hegyi beszéd értelmében pedig az ilyen boldogok birtokolhatják a földet. Az egyháznak figyelnie kell arra is, hogy amikor a természetet újraértékeli, ne keresse minden javát a világban, mert akkor ő is az ambivalencia áldozatává válik. Friedrich Gogarten a mai világ ambivalenciáját vizsgálva úgy értékeli, hogy a szabadság, az egyenlőség, a szolidaritás gyökerében keresztény törekvések. Ezért a világ mind teljesebb megvalósulása és az emberi haladás vágya jó összhangba hozható: ez az Isten akarata, amint az a természet törvényeiből is felismerhető. A vallás világszinten nélkülözhetetlenI A világhelyzetnek ez a rövid összefoglalása is nyilvánvalóvá teszi a vallás szükségességét. Ha igazán komolyan vesszük a kereszténység alapelvét, hogy ugyanis embertársunkat úgy szeretjük mint önmagunkat, akkor szeretet-tevékenységünkből forrásozó önmegvaiósulásunk igazi boldogsággá válik. — Istent teljes szívből szeretni pedig ebben a vonatkozásban annyi, mint hogy Őbenne tárjuk lel a világ számára emberi létünk biztonságát és az egész teremtésnek az értelmét. Ám ennek az alapelvnek a hatékony tanításához az egyháznak még jobban el kell mélyítenie hitét Krisztusban és az Ő eljövendő országában. Von Weizsöckernek életreszóló élménye volt, amikor fiatal fizikus korában Kari Barth- tal, a nagy teológussal beszélgetve megkérdezte: „Az ön véleménye szerint foglalkozhatok-e tovább fizikával, miután felismertem, hogy az atombomba nem csupán mellékhatás, hanem a fizika fejlődésének elkerülhetetlen következménye?” — Barth így válaszolt: „Ha ön valóban azt hiszi, amit a keresztények vallanak — de ténylegesen kevesen hisznek —, hogy Krisztus újra eljön a világra, akkor szabadon foglalkozhat fizikával." Akkor még nem értettem, mit is jelenthet Krisztus újraeljövetele, de éreztem, hogy a világtörténelemnek legérzékenyebb pontját érintette (azt ui. hogy világunk véges és elpusztítható) .. . Ma, több mint húsz év után, sok tapasztalat birtokában nyugodtan állíthatom: egy olyan egyház, amelyik nem várakozik többé Krisztus újraeljövetelére, már feladta lényegének és erejének magvát." (Die Aufgabe . . .) Mi, keresztények nem tudjuk még, hogy Krisztus egyházai mikor és milyen módon találnak majd egymásra az egyetlen Egyházban. Nem tudjuk, de szükségesnek tartjuk, hogy a világtársadalomban a világvallások is találkozzanak az egyetlen igazság közös szemléletében. Az egyházaknak azt is meg kell tanulniok, hogy más vallásokban is meglássák az igazságot és azt, hogy ezzel nem eltávolodnak, hanem inkább egyre közelednek Krisztus egyetemes igazságához. Jelenlegi végkövetkeztetések Amikor a harrisburgi reaktorbaleset történt, az attól 40 km távolságra fekvő Lancester-i Teológiai Szeminárium (Pennsylvania) jelentős nyilatkozatot tett közzé, melyben felsorolta az emberiség létezését veszélyeztető okokat: — 1. Mérhetetlenül fokozódik az emberek fogyasztási igénye. — 2. Meggondolatlanul és vakon bíznak a technikában. — 3. Nem figyelnek azokra a gazdasági irányzatokra, amelyek hasznot húznak a magenergiából, — 4. és az emberiségben egyre inkább terjed a tehetetlenség érzése. A nyilatkozat végeredménye, valamint az eddig említett különböző oldalról elhangzott vélemények legújabb álláspontjai a következők: A) MORATORIUM. Adjanak haladékot az erőművek építésében a nagyobb biztonság eléréséig. Az EVT 1979-ben, a Massachusett-i Technológiai Intézetben tartott „A hitről, a tudományról és a jövőről" szóló konferenciáján ugyancsak erre az eredményre jutottak: A további atomerőművek építésénél az USA-ban, legalább ötéves haladékot követelnek. — Az Egyházak Nemzeti Tanácsa (USA) indítványa szerint mindenekelőtt ki kell nevelni egy ökológiailag felelős társadalmat, melynek jellemzője a becsületesség és az a törekvés, hogy a javakban mindenki arányosan részesedjék. Ugyanitt az eddigi felismerések alapján felállították az ökológiai igazságosság elveit: 32
