Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: A világhelyzet és az egyház
Theological Studies, 1980. 139—150), ebben Francis—Abrecht művét ismertette a katolikusoknak. (R. McCormick tanulmánya rövidítve jelent meg „Kernenergie und Kernwaffen" címmel a „Theologie der Gegenwart” 1981/3. számában). Francis—Abrecht könyv megállapítása szerint 1. George Butler a negatív álláspont képviselője, aki szerint az atomenergia felszabadítása ellenkezik a keresztények felelősségével a világ iránt. Élesen bírálja a Rasmussen-riportot, mely szerint a magreaktorok baleseti veszélye csekély. (A Massachusett-i Technológiai Intézet professzorának felmérő tanulmányát azóta az Amerikai Atomellenőrző Bizottság elutasította). Ugyanis az akkor megengedett érték alatti háttérsugárzás ma, 25 év elteltével sokkal ártalmasabbnak bizonyult, mint gondolták. Roger Shinn az atomenergia fejlesztése mellett foglalt állást, de sürgeti a lényeges kérdések további tisztázását (Ethical Reflections on the Use of Nuclear Energy, Facing up ... 137—155.). Olyan alapkérdéseket vet fel, mint hogy: vajon a magenergiával mindenkinek emberibb életet tudnak-e biztosítani? A kidolgozásra szánt javaslatát hét kérdéscsoportra bontja, többek között ilyenekre: Hogyan alkalmazkodjunk a természethez? Hiányait pótoljuk-e, vagy a meglévő tartalékot alakítsuk-e át? Felfokozott igényeink nem vezetnek-e az emberiség totális öngyilkosságához. Vajon a magenergia nem mélyíti-e el még jobban a szakadékot a bőségben élők és a nyomorgók között? Szükségszerű kapcsolat van-e a magenergiatermelés és az atomfegyvergyártás között? Az Egyházak Világtanácsa „A magenergiával kapcsolatos ökumenikus kérdések" témával foglalkozó konzultációján (Svájc, 1978) Shinn még egy fontos megkülönböztetést sürgetett: Vannak ugyanis olyan kérdések, melyekre a tudomány köteles válaszolni (energia- tartalékaink, reaktorok veszélyessége stb.) —, más kérdéscsoportokat viszont csak erkölcsi és világnézeti alapokon lehet megválaszolni. Mint mondja: „Idáig gyakran felcserélték a különböző szinteket. Az egyházak olyan következtetéseket vontak le, amelyekre nem illetékesek, ugyanakkor gyakran kivonták magukat az őket kötelező erkölcsi ítéletek és felszólítások alól ... A magenergiára vonatkozó végső döntések a hit és a tudomány metszőpontjába esnek, de vannak kérdések, melyeket a mai ismeretek alapján sem a hit, sem a tudomány nem tud eldönteni." (Faith, Science, Ideology and the nuclear decision, Christianity and Crisis, 1979. 3—8.) Bruce W. Robbins a fenti véleményt még így egészíti ki: „Mivel a magenergia-vitában egyre jelentősebbé válik a hit, a tudomány és az ideológia együttese, fel kell ismernünk, hogy a magerőipar érdekei manipulálják az ideológiákat és ezzel akarják saját technikájukat az energiapótlás egyetlen járható útjának feltüntetni." (Faith, Science and Ideology, Christianity and Crisis, 1979. 136—139.) — Az egyre szaporodó kérdésekre csak akkor tudunk átfogó választ adni, ha mi, keresztények már feltártuk korunk alapproblémáit és széles körben tisztáztuk, hogy hitünk szerint mi a világ értelme? és mi a mi felelősségünk benne. A jelenségek erkölcsi háttere és az egyház Werner Heisenberg, a Nobel-díjas fizikus a háború alatt ezt mondta: „Ha sikerül átmentenünk a katasztrófán a tudományt, akkor nagy jelentősége lesz az emberek további életében." Ő lett az ún. „urániumtervnek" efső, nem hivatalos irányítója. A Humboldt- alapítvány összegéből egy tudományos és tanácsadó központot akart létesíteni a magenergia békés felhasználására. Tervét azonban csak barátja és utódja Carl Fridrich von Weizsäcker valósíthatta meg. 1970-ben egy új Max Planck-lntézetet létesített a jövő- és békekutatás céljára, az atomenergia és környezetvédelem eredményei állandó szemmel tartásával. Ő az egyik legjelentősebb elkötelezett keresztény kutató, aki állásfoglalását többszörösen megismételte: „Az atomenergia használatát a jelen világgazdasági viszonyok között nélkülözhetetlennek tartom, és elvileg helyeslem." — De hozzáfűzi azt is, hogy: „technikai és politikai téren még hosszú az út a nukleáris energia biztonságos felhasználásáig." (Mit der Kernenergie Leben, Die Zeit, 1978. III. 28.) Hogy az atomenergiát valóban békés célokra használják, ahhoz szoros együttműködésre és kölcsönös bizalomra van szükség a világ nagyhatalmai között, de nélkülözhetetlen a szigorú elllenőrzés az egyes országokon belül is. A terrorizmus veszélye ma egyre fenyegetőbb. 1982 őszén tartott genfi értekezleten a szovjet javaslat első helyen az atomreaktorok hagyományos fegyverrel való felrobbantásának a veszélyére figyelmeztet. Egy ilyen terror- cselekmény hatása ugyanis egyenértékű lehet az adott környék atomfegyveres elpusztításával. Von Weizsäcker, aki természettudós, de egyben filozófus is (1957 óta a hamburgi egyetem filozófiaprofesszora) az atomkérdést egyre inkább filozófiai-lélektani és vallási oldalról közelíti meg. Egyre inkább hangsúlyozza, hogy „az egyes nemzetközi tárgyalásokon gátolják 30
