Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)

1983 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bíró László: "Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz" (Ter 32,37)

„NEM ENGEDLEK EL, AMÍG MEG NEM ÁLDASZ” (Tér 32,27)

(Vallomások, reflexiók Istennel való személyes kapcsolatunkról)

„Imádságról beszélni tanúságtételt feltételez. A tanúskodás nem akar bizonyítani, cáfolni, vagy meggyőzni. Csak úgy lesz eredményes, ha valakiben visszhangra talál." (Várszegi Asztrik)

Személyes kapcsolataink — barátság, szerelem — nem előre elrendezettek Megszilárdulásukhoz holtpontok és lendületes szakaszok váltakozásán át jutunk el. Istenhez való viszonyunk sem eleve elrendezett, mint ahogy Máriáé sem volt az: „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?” (Lk 2,49b) „Mit akarsz tőlem asszony! Még nem jött el az én órám" (Jn 2,4) Ebben a kapcsolatban ott vibrál az isteni és emberi találkozásnak feszültsége, kimondhatatlan titka. Jákob küzdelme ez a titokzatos Valakivel, s szükséges hozzá Jákob makacs küzdeni akarása: „Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz" (Tér 32,23— 33). Személyes kapcsolatainkról, különösen Istenhez való kötődésünkről ritkán szoktunk és nehezen tudunk szólni. Sokszor szinte lehetetlennek is tűnik. „Éppúgy, ahogy azt sem vizsgálom, hogy mit jelentenek nekem a szüleim, testvéreim, barátaim - vallja az egyik kamasz — azon sem gondolkodom, mit jelent nekem Jézus. Életem jelentős részét teszi ki, és ezért nem vizsgálom.” Gimnazisták és egyetemisták egy-egy csoportja mégis megpróbálta megvizsgálni és leírni azt a kapcsolatot, amely nekik is életük „jelentős részét teszi ki”, s most e vallomások közül szeretnénk néhányat az olvasó elé tárni „karácsonyi ajándékul”, segítségül, biztatásul.

Kamaszkoril tusakodás, elégedetlenkedés, keresés

—VAGY HISZEK, VAGY NEM. Távol vagyok Istentől. Pedig kereszténynek lenni nem lehet félig. Vagy hiszek Istenben, és a legjobb tudásom, tehetségem, erőm szerint feléje törekszem, vagy nem. Aki félig keresztény, amögött mindig valami kényszer van: szülői, rokoni nyomás, megszokás, a „hátha mégis igaz" bizonytalansága stb. és ezért tart ki vallása mellett. De ez a hithez nem elég. A hithez az kell, hogy el akarjak valahova jutni, hogy én akarjam. Ne azért legyek vallásos, mert valaki mondta: legjobb, ha ezt csinálom. Vagy elég ott lenni a tűz körül? Nem. Inkább vállalom, hogy pogány vagyok. Vagy talán mégis jobb a tűz közelébe állni? Ezt választom! Előbb válhat így lánggá valaki, mint elérhetetlen távolból.- EZ NEM TOL JÓ KÉP MAGAMRÓL: Személyes kapcsolatot eddig nem éreztem Istennel, de szeretném azt kialakítani, szeretnék Hozzá egyre közelebb kerülni. Ez az állapot imaéletemen is érzékelhető, ui. általában mindennap gondolok Istenre, imádkozom is és tudom, hogy Isten ezt meghallja, de mégsem érzem a személyes kapcsolatot.- ÉN MÉG CSAK GYEREK VAGYOK és nem tudtam megismerni „közelről” Istent, bár any- nyira mégiscsak megismerhettem, hogy remélhetem, az évek során barátságot köthetek Vele.- NEM ISMEREM ISTENT ELÉGGÉ ahhoz, hogy mindent meg tudjak Vele beszélni Azt hiszem, az imádságban gátol ismeretem hiánya és az, hogy nem tudom eléggé szeretni Istent. Nem érzem, vagy nem tudom felfogni egészen, hogy Ő nagyon szeret engem.- KAPCSOLATOMAT ISTENNEL HANGULATOM IS BEFOLYÁSOLJA. Néha, ha nagyon vidám vagyok, vagy jól sikerül minden, Isten kimarad egy kicsit életemből. Nem jut eszembe, hogy hálát kéne adnom mindenért, amit kaptam. Ha viszont magányosnak érzem magam, akkor Hozzá könyörgök és kérem, hogy változtasson rajtam és találjak újra magamra. Ezután mindig érzem az Ö segítségét, és ilyenkor nagyon boldog vagyok. Ezekben a pillanatokban tudom érzékelni, mennyire szeret az Isten. Szeretnék jobban élni Istennek és több szeretetet adni a körülöttem lévőknek is, hiszen amit másoknak adok, azt Istennek is adom. Úgy érzem, nincs bennem elég akarat. Más néha sokkal fontosabb számomra, mint Isten.- KARÁCSONYKOR KERÜLÖK LEGKÖZELEBB AZ ISTENHEZ. Egyébként Istennel való kapcsolatom elég szűk Nehezen találom meg azt a beszédformát, amivel közeledni lehet hozzá. Már sokszor próbáltam, de sohasem sikerült. Úgy vélem, nem tudok belemerülni imádságaimba, nem érzem teljesen át, amit imádkozom. Inkább magam fogalmazom meg mondanivalóm, de ez sokszor rosszul hat rám. Sokat szoktam imádkozni, de vannak olyan mély hullámok, hogy úgy érzem, semmi értelme.

260