Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)

1983 / 4. szám - KÖRKÉP - Rezek Román: Teilhard de Chardin Ómega pontja

levélrészletre utal, — mi is szüntelenül elmélkedhetünk az Ömega-Krisztus „funkcióján”, aki „egyetemes szintetizáló Elem” (M/9,82—86.), „akinek Megtestesülése ... nem csökkentette, de megszentelte az Anya-Föld integritását", s akinek ez a munkája „végtelen szenvedést is jelént, és ezért méltán szimbolizálja a kereszt” (M/9,87—93). — „Amikor Krisztus megjelent Mária karján, az egész világot kezdte magasba emelni” (M/9,88). — „Magán tapasztalta meg az egyéni halált és szentül viselte el a Világ halálát. Fizikailag-valóságosan tette átváltoztató erejűvé, s a halál révén Jézussal Istenbe hatolt a Világ" (M/9,90.). — Az egész Isteni Miliő (magyar fordításban: Benne étünk c. könyv) ezt a természetes, természetfölötti, valóságos és titokzatosan Istenbe-emelő tényt mutatja be nekünk: „Ránk árad az Egyetemes Gyújtópont fénye”; ez az Egyetemes Krisztus „a Máriától született s a kereszten meghalt Krisztus .kiáradása' . . . minden energiára, ami Istenhez viszi a Világegyetemet.”

— Krisztus nagy funkciója tehát végeredményben az, hogy a világ természetes „omegali- zálódását" (végső egységesülését a szeretetben) természetfölöttivé tegye, a sok-sok kis „létkört önmagába központosítsa (M/9,197—223.).

Az Ómega Az emberi Jelenség c. könyvben

Teilhard nem tartozik azok közé, akik számára csak „egyetlen valósáq maradt volna meg: az Energia, a mindenütt ott lebegő lényeg, amelyből minden előjön és ahová minden visszahull, mint valami nagy Óceánba: az Energia, az új Szellem, - az Energia: az új Isten. A világnak Ómegájában mint Alfájában is: a Személytelen” (M/1,298.). - Teilhard tudósként látja meg, hogy a „tudat-magok" a Földön már hárombillió év óta alakulnak, és kb. hárommillió éve öntudattá, emberi szellemmé lettek S ha ma Leakey, a világhírű paleontológus, az evolúció során megtörtént, emberré alakító mutációt „véletlennek” is nevezi (lásd a brazil Veja folyóirat 1983. március 16-i számában, 6. o. — illetve a Budapesten, Goién Károly gondozásában, az Ecclesia kiadónál hamarosan megjelenő nagy könyvet: a Teilhard-specia- listák „hogyan találkoztak” Teilhard-ral) . . ., Teilhard-t nem „a véletlent teológiailag jelentő, teremtő Isten” érdekli legfőképpen, hanem azok a tudatközpontok, amelyek — egy Nagy Központ felé tartanak. Ez „a Másik” ott ragyog a központok „szíve mélyén”, energetikailag serkenti-növeli őket. — Teilhard hosszan eszmélődik erről az Ómega-Pontról (M/1, főleg: 297—316. Ik.), s így ismeri fel, hogy

— a mi személyes központjainknak misztériózus Központja valóságosan sugároz reánk;

— ez az Ómega, ez „a lelkek Lelke”, szellemi tökéletesedést biztosító Energia, örök,

— változatlan Szeretet és méltó szeretetünkre;

— csak ő garantálja örök-életben-maradásunkat, halhatatlanságunkat, s ezáltal még a halál is - immár „emberivé válva”, — az evolutív világfolyamatba iktatódik;

— az Ómega, ez „a Nagy Szilárd”, nem elemek-alatti, hanem éppen mindent végső-fokon- sz'intetizáló. A világ is csak materiális burkával eshet széjjel, mert szellemi (radikális) „nukleusa" az őt serkentő isteni Fókusz felé tart. Ezt a mozgást már most — kicsiben — megfigyelhetjük, de végső „eljövetelét" előre-nem-bizonyíthatjuk, hanem csak remélhetjük;

— éppen ezt mondja nekünk a Teilhard által számunkra nagyszerűen bemutatott Keresztény Jelenség (M/1,340—349.), amelyben — magától értetődik: számunkra Krisztus foglalja el az Ómega-Pontot, egybeesik vele (vö. a francia coincide szót, amelyet Teilhard számtalanszor használ ennek jellemzésére). így alakul ki Teilhard sajátos, terminológiailag újnak ható, de teljesen ortodox krisztológiája:

— a világmindenségben — végeredményben — minden az Ómega-Krisztus felé tart;

— az Isten-Ember Jézus-Krisztus itt, a Földön, végeredményben a kozmogenezis és az antropogenezis révén „indul el”;

— és isteni jelenlétével átöleli az egész világegyetemet (vö. még: M/9,217—221.). „S az emberek - immár először a világ történetében - nemcsak felismerhetik és szolgálhatják, de szerethetik is az Evolúciót”.

A Centrológia Ómegája

Teilhard kezdettől fogva vallotta, hogy „nagyobb anyagi bonyolultságnak megfelelője (nem oka!), velejárója a nagyobb tudat.” A Centrológia c tanulmányában (M/7,44—59) harminchárom pontban „kering az Ómega körül". Pár szóba így foglalhatjuk eszmélődését:

— „az Ómega — ezt mutatja a tapasztalati megfigyelés — motorként, egységesítőként sugároz a centrogenezisben (a tudat-központok kialakulásában és tökéletesedésében);

— „az Ómega központok-fölötti Központ is", a keresztény perspektíva pedig hozzáteszi ezt is: „A krisztusi Központ a centrogenezisben .vezérlő’ elem” (M/7,126—134.)

Boldog az a Teilhard, aki az 1949-es Lelkigyakorlatos Jegyzetébe ezt írhatta: „Most, sok242