Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 4. szám - KÖRKÉP - Fila Béla: Akik megtapasztalták az Istent
szerű fordulata: Ferenc szenved az Istentől való távolság miatt — Mégsem fejeződik itt be a dicséret. Ferenc tovább énekel, sőt a Naphimnusz utolsó versszakában felszólít mindenkit a dicséretre. Emögött a furcsa paradox magatartás mögött az ő alapvető lelki magatartása tükröződik. Nem akarja birtokolni Istent. Ellentmondás lenne a két hozzáállás között, ha birtokolni akarná. Magát a birtoklást, a hatalmat a másik személy fölött, Ferenc elutasította magától. Nem ítélte el, de ő nem gyakorolta. És ez társadalmi állásfoglalása is. Testvéreit „fratres minores"nek nevezteti. — Mivel Istent nem birtokolni akarja, vigyáz, hogy állandóan kritikával tekintse legnemesebb vágyait is. Mint személyhez akar hozzá kapcsolódni, természetesen mint az embernél végtelenül nagyobb személyhez. (Amit a városállamok nem voltak képesek megvalósítani a birtoklás (pénz) miatt, azt ő megvalósítja közösségében és minden emberi testvéri szeretetében.) Ferenc érezte, hogy a vallásos ember igazi és legnagyobb kísértése éppen ez: birtokba venni Istent. Nem győzi óvni testvéreit e lelki kapitalizmus ellen. Lelkivezetésének központi témája, hogy ne tulajdonítsák maguknak a testvérek a jót, amit a kegyelem bennük végzett (I.Reg., 19. Intelem, 3. levél). Mint pedagógusnak ez volt fő elfoglaltsága. - Mindezt tapasztalatból mondja. Esztelenül nagyratörő ambíciók lelkesítették ifjúkorában: fejedelem akart lenni, tetteivel mindenkit megdöbbenteni. Megtérése mit sem változtat kezdetben ezen. Celanói Tamás írja róla: „örvendeztem azon, hogy egykor majd nagy emberként fognak tisztelni.” Még ha alázatosságból mondja is, nem hazudik Megtérésében nem mond le ambícióiról, sőt a legmagasabbat, az Altissimust veszi célba. Egész élete, fejlődése egyetlen hatalmas törekvés Isten felé, de egyre kevésbé a birtoklás szellemében. Ez szegénységének is legmélyebb értelme. Eljutni Istenhez, találkozni vele, nem pedig közvetlen tapasztalatok által birtokolni Őt, - ez Szent Ferenc szegénységének legmélye. Ez udvariasságának lényege. - Amikor mindezt végiggondolja az ember, nyomástól szabadul meq. Nem kell magamnak bebizonyítani Isten létezését, működését. Elég egy mustármagnyj igazi belévetett hit, melyet Tőle kaptam, elég csak odaállni elé, hogy ő kutassa ki szívemet. Neki megvan a joga, képessége és elég nagy szeretete ahhoz, hogy kipróbáljon engem. Hűséges az Isten és nem fog megkísérteni erőmön felül. Barsi Balázs AKIK MEGTAPASZTALTÁK AZ ISTENT „Isten létezik — találkoztam vele”. Ezt a meglepő címet adta André Frossard francia újságíró személyes vallomásként írt művének (Ed. Fayard Paris 1969.). Húszéves koráig egyáltalán nem foglalkozott Istennel. Aztán egy különös esemény hatására váratlanul pár perc alatt teljesen megváltozott addigi élete, mert, amint ő maga vallja „találkozott Istennel.” Megtérését elindító látomása után megkeresztelkedik és keresztény módon kezd élni. Harmincöt évig hallgatagon hordozta és érlelte magában életét átformáló élményét, és aztán vallott róla. A megrendítő kegyelmi esemény Párizs egyik kis kápolnájában történt egy nyári estén. Frossard megbeszélt találka alapján barátjára várt, aki azonban késett, és ezért ő betért az utcában lévő kápolnába. Amikor a kápolnába belépett, először csak a homály és a fény érdekes játékát észleli, majd hirtelen a „lelki élet” kifejezés jut eszébe. S aztán váratlanul megnyílt előtte az ég. Villámlásszerűen fölvillanó, majdnem elviselhetetlen fénynyaláb óriási fényerővel lesújtja. Az volt a benyomása, hogy egy elpusztíthatatlan kristályt lát, amely végtelenül áttetsző, és ennek fényében egy új világ tárult föl előtte, egy fénylő más világ: a valóság és az igazság világa A fényjelenség nyomán alapvető belátó,s tört föl benne; rend van a világegyetemben, és ennek csúcsán, túl minden fénylő ködfátyolon átragyog Isten létének evidenciája, az, hogy Isten van, Isten személy, akit még néhány perce tagadott, és, hogy Isten a mi Atyánk, akinek szelíd ereje mindent átjár. Olyan barátsággal a szívében lépett ki a kápolnából, amely már nem földi barátság volt. Mindössze öt percig tartott a kegyelmi találkozás eseménye. Az utcán éppen megérkezett barátjával pedig közli, hogy ő katolikus. Még harmincszor ismétlődött naponta a fényjelenség, amelyet sohasem tudott elfelejteni és, amely Istennel való személyes kapcsolatának alapja lett. — „Az a lényeg, hogy az evangélium és a történelem segítségével fölfedezzük Jézus személyét" — vallja Marcel Légaut francia matematikus, aki harminc évig tartó magányos, csendes elmélyült elmélkedés után 1972-ben nyilatkozott keresztény hitének értelméről; arról, hogyan fedezte föl személyes módon Jézust, és Jézuson keresztül hogyan találkozott az életében közvetlenül jelen lévő Istennel (Croire aujourd'hui. 1972. Lüttich). Előzőleg híres ma231