Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 4. szám - KÖRKÉP - Schmatovich János: Istenélményünk bibliai felülvizsgálása
norma nem vonatkoztatható minden további nélkül a vegyesházassági jogra, amely a korábbival ellentétben nem követel jogi garanciát a gyermekek katolikus neveléséről. — 22. II. János Pál pápa Familiáris Consortio kezdetű Apostoli buzdítása ... a keresztény család feladatairól a mai világban (Budapest 1982) 128. — 23. Érthetetlen egyébként, amikor a világiak jogaival kapcsolatban azt mondja ki, hogy a lektori és akolitusi szolgálat a világi férfiaknak van fönntartva (230. kánon 1. §). Vagy az egyházi rend szentségének előkészítő fokozatai ezek, s ebben az esetben a jogrendszer tekintetében ezek a szolgálatok rossz helyen vannak, vagy pedig „laikus hivatalok", akkor viszont a nők számára is elérhetőknek kell lenniök. - 24. H. Heimerl, Der neue Codex Iuris Canonici in pastoraler Sicht, in: Diakonia 13 (1982) 232—240, 233. — 25. Aymans, Einführung (15. jegyzet) 11. — Fordította: Bánhegyi B. Miksa ISTENÉLMÉNYÜNK BIBLIAI FELÜLVIZSGÁLÁSA Bár az Isten létét igazoló érvek elvezetnek bizonyos istenfogalomhoz, az élő Istenbe vetett hitet, bizalmas kapcsolatot azonban aligha ébresztik fel bennünk. A fogalom mindig színtelenebb, elvontabb, mint a személyes közeledés. Az az Isten, akit a Biblia mutat be nekünk, világfeletti ugyan, de feltétlen szabadságában egyúttal a világ és az ember felé forduló Isten is. Az istenbizonyítékok útján nyert istenfogalmat ténylegesen a bibliai istenkép formáival és színeivel szoktuk kitölteni. Ez a lépés viszont nehezen egyeztethető össze a szigorú logikai bizonyításmóddal. Ugyanakkor az is áll, hogy a bizonyítás során általában a már meglevő hitet igazoljuk, A keresztény ember örül annak, ha hitét az értelem fényénél is megerősítheti. A nem hivőben azonban aligha ébred fel a hit az istenérvek felsorolása nyomán, hacsak „titkon” már nem hisz, bár hitét még önmaga előtt nem tudja elismerni. Nem meglepő tehát, ha a mai teológiai irodalomban többször esik szó istenélményről mint istenbizonyítékokról. Ezt a szemléletváltozást — többek között — elősegítette a Biblia széles körű olvasása és tanulmányozása, A Szentírás ugyanis az ember gazdag és változatos istenélményeinek feljegyzését tárja elénk. Az élmény említett hangsúlyozása megfelel a mai szellemi beállítottságnak is: a ma embere sokkal inkább mint valaha, törekszik az élmény- szerzésre. Mindez érthető, hiszen a világ gazdagsága és szépsége sohasem volt oly tudatos előtte, mint manapság. De itt is érvényes a megállapítás, hogy az istenélmény a hivő embert hitében megerősíti, a nem hívőt azonban általában hidegen hagyja, mivelhogy a megtapasztalás élményét nem lehet teljességgel átadni. Lehet róla beszélni, de a kívülálló hallgató szemében mindez csupán egy fajta tudósítás lesz, és korántsem maga az élmény. Sőt, ha az élménybeszámoló ügyetlenül történik, a nem hivő értetlenül fejét rázza és többkevesebb joggal az állítólagos istenélményt önámításnak tarthatja. Ha pedig a nem hivő eleve minden istenélményt kétségbe von, akkor ebben az esetben be kellene látnia azt is, hogy esetleg önmaga esett áldozatul egyfajta áltatásnak. Igaz, nem. bizonyíthatjuk be, előtte az élmény ajándékát, de ő sem igazolhatja azt, hogy az élmény elbeszélőjének nem volt része benne. Számos olyan dolog van az életben, amely ténylegesen nem bizonyítható, s különös módon mégis nagyobb hatalmat gyakorol felettünk, mint mindenfajta bizonyítási eljárás. Bizonyíthatjuk-e például egy műalkotás szépségét? Aki ezt nem éli át. azon segíteni nem lehet. „Igazolhatom-e” az embert, a maga sajátosságában, azáltal, hogy számos adatot összegyűjtők róla, azokat világosan és áttekinthetően elrendezem, majd mindebből levonom a logikai következtetéseket? Egy ember ismerete csakis megtapasztalás gyümölcse lehet. Amerikában néhány évvel ezelőtt — adatfeldolgozó gépek segítségével — megkísérelték kiszámítani a boldog házasságkötések lehetőségét. A legnagyobb pontszámmal egymáshoz illő párok valóban házasságot kötöttek, de néhány év múlva mégis elváltak. Nyilvánvaló, hogy a boldog házasságot igazoló érvek nem állták meg helyüket a felek mindennapos tapasztalatai előtt. így jutottunk el napjainkban arra a felismerésre, hogy az elmélyült hitélet kialakításában az istenélmény olykor nagyobb súllyal és erővel esik latba, mint az észérvek egész sora. Ez a tény azonban egyáltalán nem újkeletű. Maga a Biblia például egyetlen valódi istenérvet sem említ. (Bölcs 13,1—9; Róm 1,18—20 csak a bizonyíthatóság lehetőségét állítja!) Mind az Ószövetségben, mint az újszövetségi iratokban nincs senki, aki Isten létében komolyan kételkednék Amikor a Biblia a „hitetlenség” szót emlegeti, lényegében az engedetlenséget érti alatta. De itt mindjárt néhány megszorító észrevételt kell tennünk. Először is az istenélmény (ellentétben a vallásos élménnyel) nincs kezünk ügyében. Isten annak és akkor tárulkozik fel, akinek és amikor ő akarja. Erről elsősorban az Ószövetség tudósít bennünket, 223
