Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: Találkozás Istennel az emberben
annak, hogyan tapasztalható meg Jézus az emberi kapcsolatokban, s hogyan válik számunkra élményszerűvé az isteni Jelenlét. Mindkettő megragadhatóvá lehet számunkra a „bőségben” és a „hiányban". A bőséget a „sugárzó emberek” jelentik, Isten képmásának hatásos föl- ragyogtatói (Páli Szent Vince számára Beruhe és Szalézj Szent Ferenc). A hiányt az ember testi-lelki nyomorúsága, elesettsége, a test és lélek szomjúsága, éhsége, betegsége jelenti. Hiszen Istennel is úgy vagyunk sokszor, mint a levegővel. Benne és általa élünk, mégis akkor tapasztaljuk meg igazán „jelenlétét”, amikor hiányzik. A negatív teológia mellett talán „negatív misztikáról” iis beszélhetnénk ebben az értelemben. Az emberek közvetítette Jelenlét megtapasztalásának legfoghatóbb jele — mint arra már utaltunk — a jó irányban való megváltozás, a megtérés. Greshake azt mondja ezzel kapcsolatban: „Csak saját életünkbe kell tekintenünk és megkérdeznünk magunktól: mitől változott meg a magunk és mások élete. .. mi által lett emberibb, teljesebb, szabadabb? Mindenki konkrét tapasztalatokat tud itt felsorolni: találkozás más emberekkel, közösségi befolyások... élmények emberekkel, könyvekkel, művészettel, természettel — de mindenekelőtt emberekkel kapcsolatban." A kegyelem ez, amely emberek által Krisztushoz és Istenhez vezet. — Nagyon figyelemre méltó az a vallomás, melyet egy francia fiatal ír le: „Krisztust azokban az emberekben találom, akikben él.” A találkozás feltétele mindig a kegyelem, s közege mindig a szeretet; annyira, hogy a szeretetben való találkozás teológiai értelme egyetemes érvényű kijelentő mondatban is megfogalmazható. Sokan eljutottak már erre a felismerésre, amely Le Blond egyszerű és tiszta megfogalmazásában így áll előttünk: „minden szeretetben valamiképp jelen van Isten.” Dienes Valéria — Szabó Ferenc szerint századunk egyik „nagy tanúja" — mindezt megdöbbentő hitelességgel élte át. Belső világának döntő átalakulása, megtérése minden lényeges mozzanatot felmutat. Istenhez emberek közvetítésével és Jézus Krisztus által jut el, a szeretet élményében. Bergson és Prohászka a két nagy lelkivezető. A gyónáshoz és áldozáshoz első ízben még hitetlensége bizonytalanságaival és kételyeivel járul. A bizonyosságot a kegyelemben kapja meg. S a kegyelemben kapja ajándékul élete megrendítő és hiteles misztikái élményét. Amikor első gyónása és áldozása után bizonytalan várakozással megy haza, még csupa homály belső világa. Amikor azonban lefekvés előtt eloltja a lámpát, váratlan dolog történik vele. Olyan élmény keríti hatalmába, amit soha többé nem tud elfelejteni, ami meghatározza egész további életét. így mondja el: .......valami olyan érzés alakult benn em, hogy ez a szoba tele van, é,s hogy az Valaki, akivel tele van, és hogy az itt van ... csak úgy zengett bennem: Isten, Isten...” A képlet pontos: a kegyelem emberek közvetítésével jön és Jézus szentségi jelenlétének közvetítésével eredményezi Isten jelenlétének megrendítő és életre szóló megtapasztalását. Lehet-e találkozni Istennel az emberben? A megtestesülés titka véglegesen megadja a választ: lehet! A jánosi teológia egyik leglényegesebb tanítása, hogy az igazi találkozás titka a szeretetben van, s általa a személyek legbenső magja kapcsolódik össze: lélek a lélekkel, szív a szívvel. Legnagyobb visszhangot keltő mondata ennek a találkozásnak, hogy „Aki a szeretetben marad, Istenben marad és Isten őbenne marad" (1Jn 4,16). A személy beköltözik a másik személybe és „nála lakik". Szabadon használhatja a belső én hotelszobáit (új és korunkhoz szóló kép ez a „belső várkastélyára utalva). Ez a misztika lényege, így fedezzük föl, hogy alapjában véve mennyire egyszerű ez a rejtélyesnek és kevesek számára fenntartottnak vélt belső tapasztalat, amely képes felidézni és élményszerűvé tenni a Jelenlétet. A misztikában nincs semmi „misztikus". Mert aki az igazi szeretetben a másik emberrel találkozik — legjellemzőbben a szerelemben és a barátságban -, ezáltal Krisztussal is találkozik és az ő jelenlétében Isten Jelenlétét éli át, függetlenül a tudatosság fokozataitól. A legigazibb emberi kapcsolat Istennel való bensőséges kapcsolat. Források: Prinzip Liebe, Herder, 1975. - 1. M. Le Blond: Istenélmény és hit (Szolgálat, 1969/2.) — G. Greshake: Geschenkte Freiheit. Einführung in die Gnadenlehre Freiburg, 1977. — J. Loew: Elmélkedések Jézus Krisztusról, Bécs, 1975. - Szabó Ferenc: A rejtett Isten útjain, Róma, 1980. 202
