Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Zsirai Szabó Zoltán: Lelkipásztorkodás és a művészet találkozása
A lelkipásztor művészi törekvései azonban nem érhetnek véget á templomajtóban. Ott van pl. a hirdető tábla és a faliújság az előtérben; mennyivel vonzóbb lehetne ez is, ha ízlésesebb, vonzóbb formában közvetítenénk általa Isten ügyét. Minden bizonnyal sok helyütt akadna egy ügyes szerkesztő, egy dekoratőr, aki ebben segítene. — Azután megemlítjük a templom egész környezetét, mely kultúráltságával vonz vagy rendetlenségével taszít. - A plébánia berendezése, nem egyszer giccsekkel teleaggatott falai is tanúskodnak gazdájuk művészi érzékéről, ill. annak hiányáról. Pedig kiselejtezett és rendbehozott egyházi tárgyakkal, amelyeket a padlásról vagy a sekrestyéből menthetünk be, egészen más képet nyújtana. A művészi ízlés neveléséhez segíthet hozzá a múlt értékeinek, a helyi értékeknek megbecsülése és gondozása az egyházközség területén. A hívek sok helyütt saját templomuk ősi és ritka értékeit sem ismerik és ezért nem is becsülik, mert nem hívjuk fel rá figyelmüket. Tegyük büszkévé őket arra, hogy művészileg is szép templomuk van. — Híveink ízlését és látókörét azzal is növelhetjük, ha a város vagy a környék szép - régi vagy modern — templomaiba is elzarándokolunk velük, ha ezeket az alkotásokat elmagyarázzuk nekik és rámutatunk jelentőségükre a keresztény életben. A temetők szintén sok lehetőséget tudnának adni a művészibb és egyúttal keresztényibb halottkultusz kialakítására. Kínáljuk fel segítségünket híveinknek a megfelelő szimbólumok, feliratok kialakításánál. Ezzel a mai jellegtelen és vásári megoldásokat sokszor elkerülhetnénk, száműzhetnénk. Itt említjük meg a kegytárgyakat is, amelyek szintén jelentős hatással vannak a vallási életre, a lelkiségre. Híveink számára gondoskodni kellene művészileg és keresztény tartalomban is kielégítő kegytárgyak (képek, érmek stb.) elérhetőségéről, hogy ne legyenek kiszolgáltatva az ízlés és lelkiség-romboló giccsáradatnak, mely mögött legtöbbször csak üzleti érdek búvik meg. fi konkrét területek felsorolását lehetne még folytatni. Mindenképpen fontos azonban, hogy a lelkipásztor legyen tudatában: ízlésben, művészi érzékben önmagát és híveit is folyton nevelni kell; ebbe a nevelő munkába szükség szerint megfelelő szakembereket, világiakat is vonjon be. Befejezésül hadd hivatkozzunk a II. Vatikáni zsinat első ülésszakának végén a zsinati atyák üzenetére, melyet minden rendű és rangú emberhez intéztek, köztük a művészekhez is. Az itt leírtak nekünk, lelkipásztoroknak is szólnak: legyünk a művészek partnerei a világnak Istenhez vezetésében: „Ti vagytok a világban a szépség őrei... Ma éppúgy, mint tegnap, az egyháznak szüksége van rátok ... Ne vonakodjatok adottságaitokat az isteni Igazság szolgálatába állítani. Ne zárjátok el lelketeket a Szentlélek sugallata elől! Ennek a világnak, amelyben élünk, szüksége van a szépségre, azért, hogy ne ragadja magával a kétségbeesés. A szépség éppúgy mint az igazság, örömet ébreszt az ember szívében ...” Sólymos Szilveszter LELKIPÁSZTORKODÁS ÉS A MŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA öleld magadhoz a jövőt: Tiéd, ne engedd! ölelheted, ápolhatod, Ha életed megáldozod A pihegő jelennek. A mottóként választott költői gondolatok megjelölik azt a nézőpontot, amelyből vizsgálni szeretném a lelkipásztorkodás és művészet sokrétű kapcsolatát. Gondolatokat, szempontokat szeretnék adni elsősorban lelkipásztor testvéreimnek, hogy a múltat, jelent hordozó művészet „véréből, velőjéből, tüzéből" minél többet tudjunk meríteni és ezzel öntözni a lelkipásztorkodás egyre „soványodó jelenét.” Szeretnék rávilágítani az egyház és művészet bensőséges kapcsolatára - a művészet tágabE értelmezése révén — a 180 A jelen, a titokzatos, Tiéd csak mindenestül: Amit magadból most megélsz, Annyi vagy, az vagy mindegész örökléten keresztül." (Sík Sándor: A jelen a titokzatos) „Szeresd a múltat; a tiéd! Vért szívj belőle, Vért és velőt, tűz-elevent, öntözni a sovány jelent Alomnak a jövőre.