Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 3. szám - KÖRKÉP - Pálos Frigyes: Szakrális tér
ám! a témához a jogcímet adja, az építészeti tér kérdése. Az építészeti tér ugyan egyidejű az alkotó, az építő embernek azzal a törekvésével, ahogy az őt körülvevő nagyvilágból, fedetlen és fedett, kisebb tereket kihasít, körülhatárol, lefed, a mindenkor rendelkezésére álló anyagok és technológiák felhasználásával. Koronként változó, egymásból fejlődő stílusjegyekkel meghatározva épületeit, külső megjelenési formájukban éppúgy, mint belső kialakításukban és berendezésükben, de ezzel párhuzamosan és egyidejűleg az élet minden formájában és módjában is uralkodóak voltak e stílusjegyek. A történelmi stílusok megszűnésével egyidejűleg jelentkezett - s ez az eklektika kora — az emberi szellemnek az a válogató, kutató, bölcselkedő törekvése, amellyel az építészetet kifejezetten mint a térképzés feladatát tekinti. Tudományos értekezletek keretében a legkülönfélébb szempontokból közelítik és fogalmazzák meg a teret; főleg a belső terek meghatározásáról van itt szó: így: Otto Bartning építészetét a „térfeszültség" (Raumspannung) értelme motiválja. „Minden térnek van építészeti feszültsége. És minden istentiszteleti cselekménynek van liturgikus feszültsége. Hogy ha ez a két feszültség a térben egyesül, egymást magyarázzák és erősítik." — Rudolf Schwarz építészetének kiinduló pontja, meghatározója mindenkor az „alaprajzi elrendezések" (Grundpläne) gondolata. Emil Steffann az „élmények minőségei” (Erlebnisqualitäten) alapján dolgozik. Ami közös mindhármuknál, — a különbözőségük mellett —, az az alapelv, amivel a térproblémát megközelítik. - Ezt a kérdést: Raum geben — teret alkotni, formálni, a nevezett lapban jelentős építészek megvitatták, alaposan kiértékelték; gondolataikból ízelítőül néhány fontosabbat szeretnénk megszólaltatni. Herbert Muck szerint a tér nem egy statikus (változatlan, változhatatlan) adottság, azon múlik minden, hogy a tér milyen hatással van reánk, mit teszünk mi a térrel, és a kettő (tér és mi) milyen hatással vannak egymásra. Muck a „Vorgänge im Raum” című hozzászólásában a térrel kapcsolatos újszerű meglátásait mondja el. Ezek közül csak arra szeretnénk utalni, ahol az egyházközségek figyelmét hívja fel: „Ne engedjük, hogy cselekvőképességünk megrekedjen. Szabadság és cselekvőképesség annak a legidőszerűbb Krisztus-képnek a vonásai és tulajdonságai, amelyeket szem előtt kell tartanunk, amelyeket magunkévá kell tennünk, s amelyekhez hozzá is kell járulnunk. — Éppen ma - mondja Muck — amikor a pénzzel takarékoskodnunk kell, lényeges, hogy adott tereinkkel, melyekkel rendelkezünk, helyesen bánjunk. Ez a továbbiakban Hans Blankesteijn holland egyházközségi liturgikus megújulásáról való hozzászólásában tűnik ki. Az egyházközség liturgikus megújulása olyan láthatóan kapcsolódik a liturgikus térhez, mint ahogy a bécsi (Ebendorferstrassé-i) egyetemi kápolna, amit 25 éve újítottak fel Ottokar Uh| tervei szerint. Ez utóbbi nemcsak a hozzátartozó diákközösség liturgikus megújulását inspirálta, hanem igen nagy hatása volt és van ma is az osztrák főváros katolikus életére. Amint szerte a világon gond és feladat, - s így nálunk is - a történelmi stílusban épült templomterek újszerű felhasználása, Herbert Muck a megoldást a Rod am Berg-i középkori templomban történt kísérleteiben mutatja be, melyekkel a templom belső terét a gyülekezet (evang.) különféle szükségleteire alkalmazva alakították ki. Majd Hans Blankesteijn említi azokat a nehézségeket, amelyek a holland gyülekezetek - egyházközségek - és a műemlékvédelem között adódnak a terek újra rendezésével kapcsolatban. Egy jelentős dolgozatban — Curt Grützmacher „A tér ábrázolása a festészetben" — történeti áttekintést ad, kiemelve az utóbbi idők fejlődésében a „mitikus tér" kialakulását és ezzel a tér vallásos dimenzióját igyekszik bemutatni és megtapasztalni. A füzet cikkei és hozzászólásai nem a húszas, harmincas és ötvenes évek templomépítészetének és szakrális művészetének utánzására akarnak késztetni, hanem egyházközségeik építkezéseihez, új létesítményeihez akarnak alapvető indítást adni. Végül az osztrák építőművész és templomtér kérdéssel foglalkozó munkaközösségnek szellemi műhelyéből szeretnénk még néhány szempontot kiemelni. Rainer Volp hangsúlyozza: „Itt életkérdésről van szó. Maga a tér, a tér berendezése, a közelség és távolság létkérdés.” — Valóban létkérdés, ha Annak akarunk teret készíteni, Aki mindeneket magához vonz, hogy életet, több életet adjon. Helmut Striffler kiemeli, hogy: „Adva van a csend vallási jellege" — az embernek elvitathatatlan joga, hogy visszavonulhasson a csendbe. De ez a csend nem azáltal jön lérte, hogy az embert egész kicsivé nyomasztja. Azon kell fáradoznunk, hogy az ember állva maradhasson, ahogyan álló helyzetre teremtődött. Tehát itt nem elhallgattatásról, hanem annak a lehetőségnek a biztosításról van szó, hogy az ember — kiszakadva a világ zajából - a szakrális térben a csendet is megtalálja. Curt Grützmacher: Ma a térélmény egyre névtelenebb és elvonatkoztatottabb lesz. A tér élményminősége kezd veszendőbe menni. Itt a hozzászóló nyilván azokra a belső terekre gondol, ahol a történelmi stílusjegyekkel meghatározott belső teret (lásd pl. az innsbrucki 160
