Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 3. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: A hit és művészet új párbeszéde
nőit vizuális és akusztikai eszközöket (fényforrások, hangszórók, lézerképek), hogy a „meg- igéző és megrendítő” vallási élményeket a mai igények szerint, de mégis hitelesen, közvetítsék. Taizé fennsíkja, a firenzei Piazzale Michelangelo, vagy a római Szent Péter tér milyen nagy, bensőséges, mégis nyitott találkozásokra adhat alkalmat. Az evangelizációkat, és a külföldön már oly gyakori „egyházmegyei vagy egyházközségi napokat” egyre inkább a részvevők közvetlen megnyilatkozásai jellemzik. Ahogy az eddig olyan „szépen” énekelt Kyrie az ősegyházban eredetileg szabadon feltörő, könyörgő „Uram irgalmazz!” kiáltás volt; az „Alleluja" pedig a közösség spontán újjongása a feltámadás hírüladására, — úgy kellene a keresztényeknek ma is ezekkel a kultikus formákkal a kívülállók számára is érthetővé tenni, hogy a kegyelem és az üdvösség rendje szerves része mindennapi életünknek. A liturgikus felszólításokra remélhetőleg hamarosan a közösség nálunk is cselekvőleg fog válaszolni, mert csak így lehetnek az eukarisztikus áldozatnak és Krisztussal való mindenkori együttlétnek igazi átélői. így lesz a művészet minden formája a szépségnek és a megrendítőnek, a hitnek ma is hiteles közvetítője. Felkelti bennünk a teremtettség örömét, a megváltottság boldogságát, és a rossztól, a bűntől való elfordulásra készet. „A művészet az evangélium jóhírének a közvetítője” — a pápa szavai szerint — mivel láthatólag ábrázolja, hogy az „ember képében" megjelenő Isten önmagát kiüresítő, megrendítő áldozatával miként ragyogtatta fel ismét az „Isten képét” az emberben. Jegyzetek: 1. Günter Rombold: „...wie ein Stück Brot”, Furche 1981. I. 18. — 2. I. Vat. zsinat „Dei Filius” constitutio, dogmatica, 4. fej. De fide et ratione, DSch. 3016. — 3. Urban Rapp OSB: Konzil, Kunst und Künstler, Frankfurt/Main, 1966. - 4. Emil Wächter: szobrász, a baden-badeni autósztráda Szent Kristóf templomának készítője, betonreliefjein a Bibliai eseményeket és korunk világát összegezte. Ugyanakkor a keresztény művészet elkötelezettje, bírálója és egyik megújítója. Vö. főleg „Von der Notwendigkeit des Bildes. Intern, kath. Z. 1981/6. írását, és a Német Kat. Egyházi Napokon tartott előadását, Bonn 1979. III. 26-27. - Témáját feldolgozza Herbert Schade: Kunst: Kultbild oder Denkanstoss? Intern, kath. Z. 1982/3. - 5. Friedrich Schiller: über die ästhetische Erziehung des Menschen - 6. Herbert Schade i. m. 296. — 7. G. Rombold: i. m. Furche 1981. I. 18. - 8. Széli Margit: „Teremtsünk embert képmásunkra”, Teológia „Humanizmus és kereszténység" témájú száma, 1979/1. — 9. Id. H. Schade i. m. 297. - 10. Ha még hozzávesszük, hogy régieknél a mennybolt volt a lélek őshazája — ezért is jellemezték az embert a csillagok járásából - akkor valóban egy, még fel nem tárt összefüggést sejtettek meg. Korunk nagy fizikusai az atom szerkezete, és a kozmikus rend megfelelőségére találtak rá (Heisenberg, Portmann), Heitler írja: „A fizikai jelenségek ma felismert összefüggéseit a formák és erőviszonyok platóni szimmetriarendjével pontosabban tudjuk kifejezni. - 11. A III. Konstantinápolyi (Trullói) zsinat (681 - ben), és a II. Nikeai zsinat (787) engedélyezte a kép ábrázolását, hogy mint „imaginem Domini Dei, nostri lesu Christi" tiszteljék (DSch. 554—601.). - 12. F. B. Weishaar: Religion und Kunst, München 1978. - 13. Hans Maier átfogó tanulmányában — amit mi is felhasználtunk (Der Wandel der Kunst und Kirche, 1983/2. Int. kath. Z.), főleg századunk művészetének alakulását és az egyházzal való kapcsolatát jellemzi. Utal P. Régamey: Kirche und Kunst im XX. Jahrhundert, Graz, 1954. — és M.-A. Couturier: Die Freiheit des Christen, Mainz 1964. alapkutatásaira (német ford.) - 14. G. Rombold: Der Dialog zwischen Kirche und moderner Kultur hat sich neu gebahnt, Die Furche, 1983. III. 2. — 15. G. Rombold: Transzendenz in der modernen Kunst; — H. Kern tanulmánya a misztika és a modern művészet kapcsolatáról in: W. Schmied: Zeichen des Glaubens, Stuttgart, 1980. — 16. G. Rombold: i. m. Furche, 1983. III. 2. — 17. H. Schade: Gestaltloses Christentum? — Zum „anonymen Christentum” der modernen Malerei fejezete, Aschaffenburg, 1971. Széli Margit A rajz, a szó, sőt lángoló zene, mely azt hinné, hogy Téged nemzene, nevetség — mégis ábrát rajzolunk, lásd meg a szándékot: szívet hordozunk! Szabó Ferenc 153 \
