Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: Atomenergia és erkölcsi felelősség
hon legyünk benne. Ez a válasz most kapóra jön az etikai reflexióhoz is, amely korunk energiaválságával kapcsolatos. Mert milyen „ot hon" az, amely robbanó anyagok fölé épül? S milyen „otthon" az, amelynek kályhája nem csupán meleget ad, de egyben mérges gázokat is kibocsát?11 A magenergia fölhasználásának kérdése tehát érthető módon túllép a szaktudomány keretein és emberi problémává lesz. A föntebbi hasonlatot tovább vive ugyanis megkérdezhetjük: vajon szénnel, gázzal vagy villamos árammal fűtsük-e otthonunkat? Melyik az észszerűbb? Melyik beszerzésére van mód? Melyik a kifizetődőbb, vagyis rentábilisabb? S melyik tüzelőanyag jelenti a legkevesebb veszélyt a bennlakókra? Etikus ebből a szempontból az, ami az életet kibontakoztatja és értékeiben növeli, etikaellenes pedig az, ami pusztítja, veszélyezteti, rombolja. Az „üdvösség” teológiai fogalmában az élet értékekben való beteljesülése fogalmazódik meg az istenhit horizontjában. S ha mindez még nem eléggé érzékeltetné az etika, ill. erkölcsteológia illetékességét korunk energiaproblémáinak elérhető megoldásában, utalni lehet konkrétabb szempontokra is. Az energiakrízissel foglalkozó könyvek és tanulmányok ugyanis olyan gondolatokat vetnek föl, melyek meglepő módon beleilleszthetők a platóni—arisztotelészi nyomon Szent Tamás által kidolgozott és a katolikus erkölcsteológiában klasszikussá vált négy sarkalatos erény keretébe. Ezek: az okosság, az igazságosság, a lelkierő és a mértékletesség. A) Az energiagazdálkodás okossága elemi követelménnyé vált, mégpedig „világméretű okosság" formájában. Ez nem csupán a szakembereket érinti, hanem szükségessé teszi a fizikai-technikai tudományok képviselőinek egyrészt az ökológia, ill. a környezetvédelem képviselőivel való párbeszédét, másfelől az etikai értékelés bevonását ebbe a — ma már kialakulóban lévő — közös dialógusba.12 A magenergiával kapcsolatos nagy horderejű döntéseket ugyanis a különböző szempontok szembesí.ésével lehet csupán egy olyan „világ- felelősség ' jegyében meghozni, amely figyelembe veszi a konkrét szituációt, az energia- nyerés lehetőségeit, és a döntésben a jövő esélyeit is fölméri. B) Az energiagazdálkodás a magenergiák esetében is fölveti az igazságosság etikai követelményét, mégpedig a megfelelő információk közlése tekintetében.13 Hiszen a Nyugaton ismé.elten jelentkező atomerőművek elleni fölzúdulás jórészt a tájékozatlanság következménye volt. Az informálódás igénye az állampolgári nagykorúság jele, s a véleménynyilvánítás is. A szakember persze megkérdőjelezheti az utóbbit, arra hivatkozva, hogy az állampolgárok híjával vannak a kellő ismereteknek. Erre azonban az a válasz, hogy a magenergiákkal kapcsolatos alapvető tudnivalókat a veszélyességi tényezőkkel, más szóval „rizikó- faktorokkal" együtt szélesebb körben ismertté kell tenni. Megnyugtató például, ha a szakemberek jelen.ős többsége vallja, amit az Egyházak Világtanácsa összegező kiadványában olvashatunk: „A magenergia ma az egyetlen szóbajöhető alternatíva az ásványi éghető anyagokkal és a vízi erőből nyerhető energiával szemben nagy mennyiségű elektromosság termelésére. ’14 Sok helyütt aggasztja viszont az állampolgárokat a veszélyességi tényezők megítélésével kapcsolatos bizonytalanság, amely a szakemberek eltérő véleményében tükröződik. Ez Ma.agrin püspököt is meglepte. Arról sem szabad megfeledkezni továbbá, hogy a szakember is „ember ’, nem pedig „szakrobot ’. Lehet például valaki egészen kiváló tudósa az atomenergiának, mégis ellenőrzésre szorul, ha gyakorlati jellegű döntésre kerül sor. Mert mi van akkor, ha kivételes szakmai tudása erkölcsi labilitással párosul? És mi van akkor, ha nem lát túl saját szakterületének határain, vagy történetesen fellegekben járó utópista? Aligha lehet tehát Ilyen indokolással a nem szakemberek ellenőrző szerepét, kontrollját megkérdőjelezni. — Az igazságosság keretébe sorolható az a vissza-visszatérő kérdés is, vajon az atomhatalmak nagyban kiépített magenergia-technikája nem mélyíti-e el még jobban a gazdasági egyenlőtlenség szakadékét, tekintettel a fejlődő országok energetikai elmaradottságára? Nem kerülnek-e így még kiszolgáltatottabb helyzetbe ebben a vonatkozásban?15 C) A lelkierö, ill. bátorság erénye a magenergiákkal kapcsolatban szintén kimutatható igény. A háborús célokra bevetett atomenergia az ebben közreműködő tudós lelkiismeretét mozgathatja meg és késztetheti őt személyes kockázatot is vállaló kiállásra (vö. az Open- heimer-ügy). Másfelől az egyetemes emberi gondolkodás és magatartás bátorsága szintén fölvetődik itt. Hiszen a magenergia békés célokra való felhasználása is kérdésessé válhat, ha nem találkozik korunk emberének egyetértésével, és komoly társadalmi feszültségeket okozó, fölfokozott félelmi reakciókat vált ki. Az „ökológiai utópizmus"16 (a környezetvédelem egyoldalú képviselete) mellett ebben a minden kockázatiéi visszariadó polgári kényelem- szeretet is közreműködik. Márpedig áldozatvállalás nélkül sem a jelent, sem a jövőt nem lehet építeni. A bátorság megfér az okos félelemmel (vö. „Jobb félni, mint megijedni ), de ellenfele az oktalan, irracionális félelemnek. Veszélyességi tényezői minden típusú energia8
