Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tarnay Brúnó: Ingadozó-e mai teológiánk? Tudományszociológiai vázlat
bati keresztvízszentelés prefációjának mondanivalója igazán az Istenre vágyódó emberi lélek mélyét ragadja meg — az ősi, az egész embert. A képeknek, a képzeletnek a megszentelése az univerzális nagy vallások különleges értéke. Még jelentősebb a mi témánk szempontjából a pogány bölcseleti eszmélődés fokozatos befogadása a tan kifejtésében. Igaz, hogy az antik szinkretista, keverék-filozófia okozza az eretnekségek burjánzását is (az első rendszerezők, Valentinos és Markion, eretnekek), de később fogalmi készletet szolgáltat a nagy egyetemes zsinatok számára. — Végeredményben azonban egyetlen formulába tömörül a teológia századokon át érvényben maradó „paradigmája", gondolkodásának szabálya: az örök Logos, az Ige, „elhintve" és elrejtve, vagyis egy-egy részleges felismerésben, megnyilatkozott a kereszténységen kívül is; vagy másként: az értelem fénye az Ige. „Ha talán (a pogány bölcsek) valami igazat és hitünknek megfelelőt mondottak, azt tőlük mint bitorlóktól vissza kell vennünk és hasznunkra fordítanunk."9 — A korszellem jó ideig fogékony a bölcselkedésre, ez tehát ismét expanzív erőt képvisel: a teológiának publicitást teremt. II. Teológia, mint keresztény humanizmus (A 13—19. sz. paradigmája) Érdemes a következőkben azokra a küzdelmekre rámutatni, amelyek a majdnem napjainkig bevett teológiai gondolkodásmódot készítették elő. Elvei és módszerei megfeleltek valaha a tudományos módszernek, világosan körülírta azt az alanyt, akiről, — azt a tárgyat, amelynek szempontjáról beszélnek a hittudományban. A ma „bázisnyelvnek" mondott fogalmi és jelrendszer kevéssé érdekelte a teológusokat, jóllehet Aquinói Tamás egy, elődei révén jól kidolgozott logika és szemantika (formális jelentéstan) segítségével dolgozik. A metafizika és a kinyilatkoztatáson épüiő teológia viszonya nála még probléma- mentes. Utalni fogunk azonban arra, hogy a fejlődő tudomány szemében a tapasztalás, a beszéd rétegzettsége, a megismerő alany, szerepének módszeres kutatása a hit elfogadásában, csak a háttérben maradnak; kérdéses az a deduktív felépítés is, amelyben axiómák, alaptételek a kinyilatkoztatott igazságok. Bölcseletének irányító eszméjét tanítványai közül is kevesen értelmezték helyesen.10 Jelen feladatunk csak annyi, hogy röviden rámutassunk: az a Tamás, akiben hosszú időn át a megállapodás, a céljához ért „perennis philosophia", a megváltoztathatatlan teológiai princípiumok megtestesülését látták, — soha nem volt a múlt, hanem a jövő embere, ezért éppen szilárd következetességében apostoli. A történelem kihívása A XIII. században újabb lökések rázzák meg a keresztény kultúrát. A Nyugat szellemi terébe eddig fokozatosan beszivárgó antik tudományosság a kora középkor grammatikai és szemantikai (jelentéstani) teljesítményeit, többek között Anzelm úttörő munkáját, akit saját házanépe soha nem értékeit annyira, mint az utolsó évtizedek angolszász nyelvanalízise!) — egyszerre robbanékony anyaggá válik, amikor az Iszlám politikai hatalma áll mögötte. Ezzel párhuzamosan a keresztesháborúkat követő szegénység anarchista törekvéseket idéz elő, éppen azokban a társadalmi rétegekben, ahol — mint utaltunk rá — a kereszténységgel annyira ellenkező dualisztikus hagyományok lappangónak. Az új szerzetes- rendek előtt új apostoli feladat áll: hamisítatlan hit hirdetése az egyházon belül — közös alap megteremtése a külső misszió számára. Szent Ferenc gondolatának: hadjáratok helyett misszió — elsősorban szerzetesei tesznek eleget. Ők az elsők, akik a keleti missziók nagy kalandjaiba bocsátkoznak, — Konstantinápolytól Perzsiáig — és behatolnak majd a nagy mongol birodalom belsejébe. Az első vállalkozásokat valami „heroikus bolondság” jellemzi,11 de rövidesen jól megfontolt stratégiát követnek: az ellenfél nyelvét, vallását, filozófiáját kell megérteni. Aquinói Tamást arra utasítják elöljárói, hogy Summát írjon rendtársai számára, mellyel az arabokkal való vitára készítse fel őket (1254). Testvérharcok Itt kezdődik azonban az az ingadozás, amely egyrészt a modern missziózós indítékainak tisztázásához (nevezetesen a térítendők autochton, saját talajukon termett kulturális értékeinek tiszteletéhez), másrészt a fent említett teológiai gondolkodásmintához vezet, amelyet itt már valóban mai értelemben vett „paradigmának", az ésszerűség követelménye egy jól körülírt felfogásának tarthatunk. Különös, de éppen tételünket igazoló tény, hogy az egy hit terjesztése, a hit egységének helyreállítására irányuló törekvés okoz példátlan szakadásokat a teológián belül. 76
