Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)

1982 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tomka Miklós: Szociológia,vallásszociológia, katolicizmus

— a papi hivatások társadalmi eredetének, tényezőinek és időbeni változásának elemzése;

— a lelkipásztori állomány tevékenységeinek, időbeosztásának, emberi kapcsolatainak vizsgálata;

— számos, a hívek körében végzett közvéleménykutatás helyi vagy általános kérdésekről;

— az egyházi szervezet belső kommunikációjának, funkciómegosztásának kimutatása;

— a vallásos tömegkommunikáció és egyéb tájékoztatási módok (prédikáció, plakát stb.) áttekintése és sok egyéb.

Mindezeknek az ismerete szükséges a vezetéshez. De az egyháza életében részt vevő kereszténynek is szüksége van ugyanerre a tájékozottságra ahhoz, hogy elkötelezetten tevékenykedhessen.

Az elemi ismeretek persze csak az első lépést jelentik. A jéghegy csúcsából, illetve a rendelkezésre álló vagy előbányászható ismeretekből ellenben következtetni lehet a jelenség egészére, a vallási változás legfontosabb összefüggéseire. Három ilyen következtetés már jelen ismereteink alapján is körvonalazódik.

1. A változás egyik központi eseménye a társadalom egészében az emberi kapcsolatok lazulása, a közösségek hiánycikké válása28 s ugyanakkor a vallási kis közösségek számának és vonzerejének növekedése.29 Ez a folyamat nem értelmezhető s még kevésbé adminisztrálható a hagyományos egyházi szervezet eszközeivel, azaz új megoldásokat igényel. Minden elfogadható megoldáshoz pedig szükség van a vele járó előnyök és hátrányok (talán szociológiai) mérlegelésére.

2. A megváltozott körülmények között az egyház életének akadálya, hogy közösségtudata elvont, nem megfogható. Hiányzik az egyházon belüli kommunikáció. Gyakorlatilag nincs egyházi közvélemény. Az egyház tagjainak lehetőségük sincs arra, hogy túllássanak saját egyházközségük, esetleg saját falujuk vagy városuk (egyházi) határain és az egész magyar egyház dimenziójában gondolkozzanak. A hiányzó egyházi önismeretnek pedig egyenes következménye a problémaérzékenység hiánya és a saját helyi gondokban való megragadás. Ebben a kérdésben alig van különbség papok és világiak között.

3. Az egyház szervezeti apparátusa nem a feladatokhoz igazodik, hanem azért ilyen, mert valaha más körülmények között ilyenné alakult. Anyagiak kezelését, igazgatási ügyeket, építkezéseket stb. olyant soha sem tanult papok végeznek. Egyre nő a felsőfokú oktatás és a továbbképzés lemaradása a világszínvonal mögött. Hiányzik a vezetés hatékonyságát biztosító igazgatási rendszer. Sőt, egyre inkább hiányoznak azok az emberek, akik képességük és képzettségük alapján hozzájárulhatnának a helyzet megváltoztatásához.

Hosszú időbe telik, míg a gondatlanság s a rablógazdálkodás nyomán az erdő helyén a hegyoldal elkarsztosodik. A karszt termővé változtatása ellenben emberfeletti feladat. A magyar egyház adatai gyors karsztosodást bizonyítanak. Ennek lassítására, megállítására csak új elszántsággal és nagy szakmai felkészültséggel lehet (szociológiailag megalapozott) javaslatokat tenni. A tendenciaváltást persze semmilyen szakértői leírás vagy előjelzés nem képes önmagában elérni - az a résztvevők cselekvésén múlik (amihez pedig elsősorban nem a szociológia segítségére van szükség).

Veszélyes vállalkozás?

Más területekhez hasonlóan, a szociológiában sem lehet kizárni a sarlatánkodást. Előfordul, hogy valaki megbízhatatlan statisztikákkal, vagy kétes értékű közvéleménykutatási „eredményekkel” próbál hatást kelteni. Olyan is van, hogy egy szerző saját bizonytalansága elpalástolására bűvészkedik számadatokkal, számítógép segítségével végzett bonyolult matematikai módszerekkel. A legmenthetetlenebb eljárás, amikor valaki nem a társadalmi valóságot igyekszik megismerni és értelmezni, hanem saját előítéleteihez keres az empirikus társadalomkutatás eszközeivel — nem bizonyítékot, hiszen megrögzött meggyőződése azt nem igényel, hanem — szemléltető anyagot. Ilyen írásokkal is találkozhatunk. Mindez mégsem teszi a szociológiát „veszélyes vállalkozássá". A szakember hamar észreveszi a módszertani hamisságokat. A nem szakember sincs kiszolgáltatott helyzetben. A fejlett természettudományok eredményeinek felülbírálására a társadalom hozzá nem értő 95 százaléka képtelen. A tudományról vagy a tudósokról, vagy általánosan a világról való felfogása szerint dönti el, hogy higgyen, vagy ne higgyen a szakmai megállapításoknak. A szociológia aligha szakadhat ilyen messze a mindennapi tapasztalattól. Akkor van értelme, ha a nem szakember gyakorlatába és gondolkodásába is beleillik. Saját tapasztalatai a nem szakembernek is biztonságot adnak a szociológia minősítéséhez. Ha veszélyes a szociológia, az ok másutt keresendő!

71