Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - KÖRKÉP - Lubich, Chiara: A szeretet mint ideál
erről szóljunk. Mindenekelőtt az, hogy ez egészen sajátos hivatásunk. Azután, mert — amint láttuk — a szeretet által felelünk meg leginkább korunk érdeklődésének és elvárásainak, s általa foglaljuk el helyünket abban az emberiségben amely ma az új humanizmus felé tart. Továbbá, mert a szeretet evangéliumi út, és egész biztosan a legközvetlenebb út Istenhez. De mivel a szeretet útja — ha csupán felületesen ismerjük — nem mentes a veszélyektől, azért szükséges, hogy jól megismerjük azt. — S végül, hogy ne veszélyeztessenek a humanizmusnak különféle divatos válfajai, és hűek tudjunk maradni keresztény humanizmusunkhoz, amely — ahogyan VI. Pál mondja — nyitott az abszolútumra. Mi tehát a keresztény szeretet jellegzetessége? Isteni eredetű szeretet A keresztény szeretet, a felebaráti szeretet nem emberi eredetű, hanem isteni természetű.- Az emberi szeretet és a keresztény szeretet közötti különbségnek igen jelentős következményei és egyedül álló hatásai lehetnek az emberiségre. A keresztények „Istentől szü,ettek”, és magának Istennek szeretetével szeretnek: mert ők Isten gyermekei. Szent János mondja: „Kedveseim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Aki szeret. Istentől született és ismeri Istent" (1Jn 4,7). Ezt a szeretetet isten a Szentlélek által a keresztségben közli velünk. „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek áitai” — mondja Szent Pál (Róm 5,5). — Ez a szeretet egy „másik Jézussá” tesz bennünket. Isten éppen erre az igazságra irányította figyelmünket, amikor tanítani kezdett bennünket, s megvetette alapját a lelkiségünknek, mindenek előtt az egység ideáljának. Egy 1946-ban feljegyzett beszélgetésünkben ez áll: „Az embernek arra kell törekednie, hogy „másik Krisztussá” legyen. Ahogy Jézusban az emberség és istenség egyetlen valóságot alkotott, ugyanúgy a léleknek is arra kell törekednie, hogy egyetlen valósággá egyesítse magában az emberit és az istenit. Át kell adnunk Istennek emberségünket, hogy felhasználhassa azt és hogy Fiát újra életre kelthesse benne. Lelkűnknek a fö.dön egy sajátos „isteni színjátékban” Jézus szerepét kell betöltenie. Amikor a Lélek az Atyának való totális engedelmességben megtestesíti Jézust, akkor valósul meg a „tökéletes egység.” Ez a szeretet, amely magának Istennek szeretete, a következő tulajdonságokkal rendelkezik: — egyetemes, — azaz minden emberre kiterjed; — elsőként szeret — amint az írásban áll: „A szeretet abban mutatkozik meg: nem mi szerettük Istent, hanem Ö szeretett minket és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (IJn 4,10). Ami a szeretet egyetemességét il'eti, érdemes felidéznünk ismét eqy 1946-os feljegyzésünket: „Az embernek tekintetét mindenek előtt a sok-sok gyermek egyetlen Atyjára kell szegeznie. A teremtményekre ezért úgy kell tekintenie, mint az egyetlen Atya gyermekeire. — A szívnek gondolataival és érzelmeivel túl kell lépnie mindazokon a határokon amelyeket az emberi élet támaszt, folytonosan és természetszerűen törekednie kell az egy Atyában, az Istenben való egyetemes testvériségre. Példaképünk Jézus, aki két dologra tanít bennünket. Mindkettő valójában egy: hogy az egyetlen Atya gyermekei vagyunk, és ezért legyünk testvérei egymásnak." Ami továbbá az Isten elsőként való szereltét illeti, ez kezdettől fogva szinte fogalom, jelszó volt mozgalmunkban, s ez bizonyára a Szentírás elmélyültebb olvasására, illetve Istentől kapott megvilágosításra vezethető vissza. összefoglalva: a szeretetnek ez a két legfontosabb tulajdonsága a Szentlélek működése által mindig élt lelkiségünkben. Az Isten-szeretet és emberszeretet Mi is a keresztény szeretet tárgya? — Ez a szeretet, amely a „bennünk élő Isten”, Istenre és embertársainkra irányul. A szeretet olyan maghoz hasonlítható, amelyet Isten helyezett lelkűnkbe. Ha ez jó talajra talál, gyökeret ver és fejlődik. A szeretet abban a lélekben, amely megfelelő talajt biztosít számára, két módon nyilvánulhat meg: mint Isten iránti szeretet (a gyökér), és mint felebarátaink iránti szeretet (a növény). Rögtön meg kell jegyeznünk, hogy a gyökér fontosabb, mint a növény. Ha a gyökerek megvannak, akkor van remény arra, hogy kifejlődik a növény. De ez fordítva nem áll. Akkor sem, ha a növényi levelek a napfénnyel és az oxigénnel való kapcsolatuk által hozzájárulnak az egész növény fejlődéséhez. Ugyanígy tudjuk, hoqy az Isten iránti szeretet ösztönöz bennünket arra, hogy lépéseket tegyünk testvéreink felé. Utunk elején mi csak Istenre akartunk figyelni. De ő értésünkre 36
