Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: "Boldogok vagytok, hogy most sírtok..." (Lk 6,21)
viszonozzuk. Ennek az őrömnek a tudatában kiáradó szeretetünket önzetlenül árasztjuk barátainkra, ellenségeinkre, a közeliekre és a távoliakra. Aki megtapasztalta Isten szeretetét, az megtanul ingyen szeretni, hiszen Isten sem azt szereti csupán, aki jó, hanem éppen az Ö megelőző szeretete az, ami jóvá tesz mindannyiunkat. Az Istenben felismert önzetlen, kiáradó szeretetet mi is megvalósíthatjuk és ezzel elérhetjük, hogy rosszakaróinkat, vagy éppen az Isten ellen fordulókat jobb belátásra térítjük. Az Isten szeretetét utánzó emberi szeretet távol áll nemcsak az anyagi hasznosságtól, de még a legfinomabb lelki érdekektől is. Eckhart mester szerint az igazi szeretetnek nincs „miért"-je. Angelus Silesius pedig azt írja, hogy a rózsa „miért" nélkül, egyszerűen „csak" virágzik. Nem figyel önmagára, nem kérdi, vajon látják-e? A könnyek beteljesedése Aki korábban a halál könnyeinek az útján járt, aki utána megtapasztalta az istenfélelem, az öröm és a szeretet édes könnyeit, aki részvéttel megsiratta a kereszten függő Krisztust éppen úgy, mint szenvedő felebarátját, az előbb-utóbb megízleli a tüzes könnyeket is. Mindannyian ismerjük azt az állapotot, amikor nagy fájdalom ért, de könnyek mégsem jönnek szemünkbe, csak belülről mar, éget valami. Könnyeink — mint mondják — ilyenkor befelé folynak, ott szinte felizzanak és kiszáradnak. Ennek az emberi megtapasztalásnak misztikus jelentése is van. Az emberben az Isten iránti szeretet fokozatosan izzik fel. Ilyenkor már nem tud az evilági dolgokhoz ragaszkodni, értük rettegni vagy miattuk könnyeket ontani. A fokozódó szeretet izzása eltávolít, kiéget belőle minden salakot. Az Isten utáni vágy egyre lángolóbb tüzéről, a szeretet hőségéről (calore deila caritá) beszél Sziénai Katalin és a többi misztikus. A belső izzó, lelki tűz egyre fokozza az Istennel való egyesülést. A tökéletesség legmagasabb fokán a tűz és a víz misztikus egységben egyesülnek: ez a tenger békéjének és a szeretet tüzének csodálatos harmóniája, önerejéből az ember egyiket sem tudja elérni, sem a könnyek ajándékát, sem a szív izzó szeretetét. A Szentlélek ajándéka mind a kettő: „A Lélek maga sír a tüzes könnyekben.” A szellemi látásban (teóriában) és a lelki élet gyakorlásában (praxisban) készül elő a lélek a tüzes könnyek harmonikus állapotára. A gyötrelmes könnyek egyre jobban egybeolvadnak a szeretet tüzével, míg el nem jutunk Isten végső boldogságába. A tüzes könnyek végül is magukba szippantják az élet könnyeinek minden fajtáját. Az emberek a világban mindig sírnak a nyomorúságtól, a fájdalomtól, a féltékenységtől éppen úgy, mint a szeretet boldogságától mindaddig, míg üdvösségük be nem teljesül. — Az emberi könnyek történetével tehát végig kísérhetjük, és egyben kilejezhetjük üdvösségünk történetét, egészen az idők végezetéig, amikor Isten lesz mindenben a Minden. A könnyek tanúsága ekkor véget ér, mivel Isten maga az örök örvendezés. De amíg a földi élet zarándokútját járjuk, gyakran elmondhatjuk Sziénai Szent Katalinnal a könnyek imáját (id. Louise Gnädiger i. m.): Ó örök igazság, mi a te tanításod és melyik út az, amelyen akaratod szerint eljuthatunk az Atyához? Én nem látok más utat, mint azt, amit Te, az örök Ige, izzó szereteted igazi erejével magad köveztél ki és véreddel megpecsételtél. Ez a mi utunk. Bűnünk az, hogy mi mindig azt szeretjük, amit Te gyűlö’sz és gyűlöljük azt, amit Te szeretsz; ezért hívom segítségül a Te nagy irgalmasságodat: Engedd Uram, hogy igazságodat mindig becsületes szívvel kövessem! Te, aki a szeretetnek a tüze és mélysége vagy, adj nekem csillapíthatatlan éhséget arra, hogy minden fájdalmat és gyötrelmet elviseljek. örök Atya, engedd, hogy szemem az igazi könnyek forrása lehessen, hogy könnyeimmel leesdjem irgalmadat az egész világra, és különösképpen a Te jegyesedre: az Egyházra! 19
