Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)

1982 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Nagy József: Assziszi Szent Ferenc - a mai pap eszményképe

szór beszélünk erről, de jobban kell törekednünk megvalósítására. A Szentírás nem tan? könyv, hanem élő bizonyosság, tanúskodás. Figyeljünk fel Jézus szavára Pilátus előtt: „Arra születtem és azért jöttem, hogy tanúságot tegyek az igazságról'' (Jn 18,37). Tévedés volna Szent Ferencben a szegénység fanatikusát vagy akár teoretikusát látnunk. Amit ő tulajdonképpen akar, az az evangélium, és csak az evangélium. Nem elvont fogal- makból indult ki, mindig a konkrét megvalósítások embere volt. 1209. febr. 24-én, Szent Mátyás ünnepén Máté evangéliumának 10. fejezetének a 7—20-ig terjedő verseit olvasta a miséző pap: „Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa. A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok, övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt. Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarút, se botot. A munkás ugyanis megérdemli a bérét. — Ha egy városba vagy faluba betértek, érdeklődjetek, hogy ki az, akire számíthattok és maradjatok nála, míg tovább nem mentek. Amikor házába léptek, köszöntsétek. Ha méltó rá az a ház, rászáll békétek, ha nem, bé­kétek visszaszáll rátok. Ha valaki nem fogad be benneteket vagy nem hallgat szavatokra, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról. Bizony mondom nektek, Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak. — Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók és egyszerűek, mint a galambok. Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megosto­roznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tegyetek előttük és a pogányok előtt tanúságot. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengje­tek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában megadatik nektek, hogyan beszéljetek.” Amikor Ferenc ezt hallotta, mintha hályog hullott volna le a szeméről. Magánkívül volt. Alig hogy véget ért a szentmise, megkérte a papot, hogy olvassa fel neki még egyszer, és magyarázza meg a szöveget. Ekkor egy csapásra végetér számára a keresés, ami lelkét sötét felhőként beárnyékolta. Felkiáltott: „Ezt akarom, ez az, amit keresek! Teljes szívvel akarom tenni!’' És azonnal tettre váltja az evangéliumot. Végrendeletében, amelyet köz­vetlenül halála előtt írt, ezt olvassuk: „Miután az Úr testvéreket adott nekem, maga a Föl- séges nyilatkoztatta ki, hogy az evangélium szerint éljek.” Ez lett a természetes életeleme. — Annál erősebben foglalkoztatta a kérdés, hogy miért nem hatékony mindenki számára az evangélium? Az emberek nem szerinte élnek. „Valakinek el kell kezdenie az evangé­lium szerinti életet” — kiáltott fel —, „és ez én leszek!' Ferencben zseniális az a bátorság, amivel a magátólértetődőhöz, az egyszerűhöz viszonyul. A zseni és az egyszerűség nagyon is közel állnak egymáshoz, hiszen a nagy dolgok mindig nagyon egyszerűek! Ez az egy­szerűség található meg Szent Ferencben is. III. Ince pápa (1198—1216) 1215-ben a IV. Lateráni zsinatra összegyűlt 1500 atya előtt így beszélt, miután Szent Ferenccel találkozott: „A nép romlottságának legfőbb oka a papság romlottsága. Ebből keletkezik a keresz­ténység minden baja: kivész a hit, meglazulnak az erkölcsök, a vallást meghamisítják..." Megdöbbentő szavak, sok igazságot tartalmaznak a mi korunkban is ... Mario von Galli idézi könyvében Oroszlánszívű Richárd mondását, amit a keresztes hadjáratokra való fel­hívás alkalmával mondott: „Azt kívánjátok, hogy három lányomat: a büszkeséget, a bir­tokvágyat és a szemérmetlenséget elkergessem? Ráhagyományozom azokra, akik a leg­jobban megérdemlik: a templomosokra a büszkeségemet, birtokvágyamat Citeaux szerze­teseire, tisztátalanságomat pedig a papságra.” Ez a mondás 1200 körül hangzott el (Szent Bernát 1153-ban már meghalt!). Mindketten: Ferenc és III. Ince pápa is jól ismerték a helyzetet, amit a király mondása ábrázol. Ince azt a következtetést vonta le, hogy a fegyel­met szigorítani kell és el kell mélyíteni a hitet. Ferenc az evangéliumot nyitotta fel és tisztában volt vele: szerinte kell élni! Jól tudta azt is, hogy a papságot meg kell refor­málni. Ezt azonban nem nyilvánosan és kérkedve tette, mint korának egyes reformátorai. Ő jól tudta, hogy a szavak helyett csak egyet lehet tenni: élni Jézus tanítását! Ismeretes az is, hogy III. Ince pápa először vonakodott jóváhagyni Szent Ferenc rendjét. Colonna bíboros emelte fel szavát Ferenc mellett: „Ez az ember csak azt kéri, hogy enge­délyezzük neki az evangélium szerinti életet. Ha most mi kijelentjük, hogy ez meghaladja az emberi erőt, akkor azt állítjuk, hogy lehetetlen az evangélium szerint élni. Ezzel meg­csúfoljuk Krisztust, aki az evangélium szerzője.” Ekkor elnémult minden ellentmondás. Korunk sokban hasonlít Szent Ferenc korához. A mai világ megtanít arra, hogy csak akkor lehetünk hatással az emberekre, ha éljük Jézus tanítását és hiteles hirdetői leszünk az evangéliumnak! Lercaro bíboros a zsinaton így fogalmazta meg a szegénység lényegét: „Az ideológiák azok közé a gazdagságok közé tartoznak, amikről le kell mondanunk. Az ideológia az 187

Next

/
Oldalképek
Tartalom