Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Nagy József: Assziszi Szent Ferenc - a mai pap eszményképe
jesen bezárt betegség-cellából résnyi úton tör ki az imádság szava az egyetlen lehető irányba. Az imádság későbbi folyamában — sőt áradatában — sok-sok panasszal hömpölyög Isten felé. A panaszban azonban már van valami megnyugtató. Benne bizalom és reménység is szóhoz jut. Csak hitben lehet megélni ezt a paradoxonnak látszó valóságot. Pál apostol is így számol be: „...elszántuk magunkat halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat” (2Kor 1 :9). Az imádkozó élet folyamán tárulhat fel, ha Isten úgy látja jónak, a valódi helyzet: „Én vagyok az Úr, a te gyógyítód" (2Móz 15:26). Isten gyógyító munkájának az egyik iránya vonható meg a fenti módon. Lehet azonban másik irányba mutató intézkedése is Istennek. A lelkipásztori szolgálatnak bizonyságot kell tennie erről is. „Minden diakónia, amelynek nincs eszkatológikus profilja: segítség, fantázia nélkül. Megfordítva is igaz: eszkatológiai reménység nélkül a diakónia utópiává degenerálódik” (J. Moltmann). Az új ég és az új föld, Isten új teremtése, amelyre valamennyien várunk. Nem pusztán az egészség. Egészségesek és betegek életcélja: az új teremtés. „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk" (1Jn 3:2). Muncz Frigyes ASSZISZI SZENT FERENC — A MAI PAP ESZMÉNYKÉPE Az a tény, hogy Szent Ferenc az egyik legeredetibb embere volt a történelemnek, elsősorban egyéniségében és tetteiben rejlik. Ivan Gobry (1958) kitűnő életrajza végén meglepő áttekintést nyújt Szent Ferenc hatásáról, amit korunk nem katolikus világára gyakorolt. Itt olvashatjuk, hogy a hitehagyott Renan Krisztus óta az egyetlen tökéletes katolikusnak Ferencet tartotta. Gandhi szerint a világ egyik legnagyobb bölcse. A könyv Rainer Maria Rilke és Max Planck egy-egy vallomását is megemlíti Ferencről, aki szerintük messze meghaladta saját korát. Peter Lippert jezsuita szerint a szervező alapelv, ami Benedektől kezdve, Domonkoson és Ignácon át az újabb rendalapítókig hatott, nagyban magán viseli Szent Ferenc eszméit. Ha Isten megadja egyszer egyházának a jövő szerzetesrendjét, akkor az minden bizonnyal e nagy szent lelkületének vonásait fogja viselni. Mario von Galli jezsuita szintén sokat foglalkozott Ferenc életével, és könyvének ezt a címet adta: „A megélt jövő: Assziszi Szent Ferenc" (Ecclesia Kiadó, 1981.). Galli elsősorban arra törekedett, hogy Szent Ferencet a mai kor emberének mutassa be. A bevezetőben többek között így ír: Jövőnket mérjük ahhoz az igazi, valóságos emberhez, aki Szent Ferenc volt. Biztos, hogy saját korának gyermeke volt. Mégis található benne valami időfeletti, és ez világítja át történelmi alakját. Megélhetővé, utánélhetővé teszi őt olyan mértékben, mint senki mást. Lehet, hogy mindegyik szentről hasonlót állíthatunk, de azt nem mondhatjuk el mindegyikről, hogy időfelettisége éppen a mi korunk számára teszi aktuálissá. Szent Ferencről állíthatjuk ezt. Ez teszi őt sokkal inkább, mint másokat, útmutatónkká. Az idők jeleit értelmezni és értékelni kell. Erre szólított fel a zsinaton XXIII. János pápa, és ezt teszik utódai is. A Szent Ferenccel való foglalkozás segített még jobban az idők jeleit megértenem. Noha korunk változásai mások, mint 800 évvel ezelőtt, azért mégis ugyanaz a jelenség áll Umbria városának kis dombja felett. Felemelt karokkal áll ott a homályosan lenyugvó alkony előtt, körülötte madárdal zsong és mögötte a hajnal dereng. — Assziszi Szentjének életműve és eszméi ma is korszerűek, és képesek jobbá tenni életünket. Milyen vonásokat fedezhetünk fel Szent Ferenc életében, és miben lehet eszményképe a keresztény embernek, és elsősorban a mai papnak? Szent Ferencet elsősorban a gyermeki lelkűiét jellemzi. Julius Schultz 1936-ban írta híres könyvét: A lélek alakulásai a középkorban (Wandlungen der Seele im Hochmittelalter) címmel. Ebben így ír: „Bizonyára a gyermekded vonás a legjellemzőbb erre a nagy szentre. Már kicsapongó ifjúsága idején is föltűnik társai között különös ruházkodásával és életstílusával. Napokon át tervezgetett, és erről szívesen beszélt másoknak. Gyakran folytatott párbeszédet Krisztussal és azt hitte, hogy testi fülével tisztán hallja a Mester szavát. Nagyon intenzíven élte bele magát a bizalmas szerepébe. Mintegy megittasult Isten sze- retetétől. A meglepőt is magától értetődőnek tartotta. A gyermek őszintesége rejlik benne, ugyanakkor az igazság átélésében nem volt gyermek. Ha megismert valamely igazságot, azt öntudatosan magáévá tette." A gyermeket jellemző igazi vidámság hatotta át. Tudott 185
